„A kormánynak nem behódoló katolikus papként érdekes jelenség volt, mégis mi érdekes van a meleg ellenzéki belvárosi baristában?” – kérdezte a Válasz Online Hodász Andrástól, aki az egyházból való kiugrása és a nem sokkal később bejelentett coming outja után első alkalommal szólalt meg a nyilvánosság előtt.
„Ki fog derülni, van-e bennem bármi érdekes, amikor szeptemberben elindítom a Youtube-csatornámat. Ha senki nem lesz kíváncsi rám, akkor lehet, hogy abbahagyom, és nem leszek a nyilvánosság része. Nem tudom.”
A Telex összefoglalója szerint az interjú kemény szembesítés azzal, amit Hodász még papként a homoszexualitással kapcsolatban mondott, az egyház tanítására hivatkozva. Ez arról szólt, hogy a homoszexualitás bűn, amely akár gyógyítható is. (Igaz, továbbra is azt állítja, tud olyanokról, akik homoszexuálisok voltak és most már állításuk szerint „boldog heteroszexuális kapcsolatban élnek”.)
„Az én hibám az volt, hogy nem vagyok pszichológus, nem vagyok szakember, mégis nagyon határozott véleményt képviseltem egy ilyen szakmai kérdésben…
Talán érthető, ha most már nem nyilvánítok nagyon határozott véleményeket pszichológiai szakkérdésekben”, mondta Hodász, aki néhány éve a homoszexualitás kérdésében határozottan képviselte az egyház bűnközpontú értelmezését.
„Ott én a maszk alatt is maszkot viseltem. Az elmúlt tíz évben, minél többen hallgattak rám, minél láthatóbb lettem a nyilvánosságban, annál inkább éreztem úgy, hogy meg kell felelnem bizonyos elvárásoknak” – mondta arról, mit érzett eközben. A kormánykritikája azonban szerinte nem abból a frusztrációból fakadt, hogy melegként a homoszexualitást elvileg mélyen elutasító egyházat képviselte, amelyet a melegeket ellenségképként felhasználó kormány a szövetségesének tekint.
A szexuális orientációja Hodász szerint csak lassan derült ki a maga számára is. Elfogadta azt az újságírói felvetést, hogy „a katolikus tanítás hozzásegítette, hogy a melegségét eredményesen titkolja önmaga elől is”.
Hodász szerint Istenhez és a Bibliához való közelsége nem változik, és bízik abban, hogy lesznek olyan, Istent keresők, akik kíváncsiak lesznek a mondanivalójára.
Megélhetését csak részben biztosítja, hogy jelenleg egy kávézóban dolgozik, emellett ír a Szemlélekben, és bízik abban, hogy továbbra is meghívják előadásokra, noha már nem az egyházat képviseli.
Bocsánatot kért azoktól, akik papként fordultak hozzá, összeadta őket vagy megkeresztelte gyerekeiket.
„Az emberekben kialakul valamiféle kötődés a pap irányába. Nekik ez most jogosan okoz fájdalmat, még akkor is, ha
igazából én ugyanaz az ember vagyok, akit ők megszerettek, csak most eggyel több dolgot tudnak rólam.
Tőlük itt és most bocsánatot kérek, remélem, egyszer majd harag nélkül tudnak rám gondolni.”
Hodász ma már úgy gondolja, a homoszexualitás nem bűn, szeretetteljes kapcsolat lehet, és a meleg pároknak sem kellene ezen az alapon megtiltani, hogy gyerekeket fogadhassanak örökbe.
A Bibliát úgy igyekszik összeegyeztetni a homoszexualitással, hogy a hangsúlyt áthelyezi „a homoszexualitást elítélő bibliai igehelyekről arra, hogy az egyház tanítása szerint is empátiával kell kezelni homoszexuális testvéreinket, és kerülni kell velük kapcsolatban minden hátrányos megkülönböztetést.”
