Darth Vader nem is gonosz!

  • Gera Márton
  • 2015. november 15.

Lélek

Star Wars-találkozót rendeztek a hétvégén: aki el tudta viselni a tömegnyomort, akár jól is érezhette magát. Mi mindenesetre megpróbáltuk.

Semmit sem látni, semmit sem hallani, sehová sem férni oda – ez az első benyomásunk, amikor a Lurdy Házon belül próbálunk olyan helyet találni, ahol lehet is valamit hallani. Nem könnyű. Hiába vagyunk még csak a kezdés után pár perccel, már így is mindenhol Boba Fettek és Csubakkák szeretnének utat törni maguknak, többnyire kevés sikerrel. Persze, a tengernyi ember nem meglepetés, lévén ez az első országos Star Wars-találkozó; eddig jobbára rajongói klubok szerveztek kisebb-nagyobb rendezvényeket azoknak, akik Leia hercegnővel fekszenek és R2-D2-val kelnek.

A szerző képei

A szerző képei

 

Eleinte az emeleten próbálkozunk, és úgy tűnik, érdemes volt, sor egyelőre csak a ruhatár előtt van, ahol 200 forintért bárkit megszabadítanak a kabátjától. Már a két rendezvényterem is kisebb Kánaán egy tisztességes Star Wars-rajongó számára: az egyik sarokban megannyi makett, mellette meg a teljes univerzumot építették meg legóból. Nem csoda, hogy sorra szállingóznak be az emberek, van itt mindenki, a bölcsődéstől a szépkorúig. Igaz, néhány nyugdíjasnak tűnő hölgy nem érti, miért van itt ennyi ember. „Mi a diabétesz világnapra jöttük” – válaszolja egyikük, amikor arról érdeklődünk, miért is szeretik a Csillagok háborúját.

Nem így egy kisfiú, aki már a sírás határán áll, amikor konstatálja, hogy nem fér oda semelyik Star Wars-videójátékhoz. Az egyik teremben van vagy 15 konzol, és a legkülönfélébb játékok futnak rajtuk. Látunk Commodore 64-et (azt tapasztaltuk, ez érdekelte legkevésbé a látogatókat), de van Atari 2600 és Nintendo 64 is. A közös bennük, hogy mindegyikükön valamiféle Star Warsszal kapcsolatos játék fut, és csak első látásra tűnnek könnyűnek, a játékosok pár percnyi játszadozás után fedezik fel, hogy nem is olyan egyszerű az Ezeréves Sólymot irányítani. „Ez a játék akkor jelent meg, amikor mozikba került A Birodalom visszavág” – mondja egy „szervező” feliratú pólót viselő férfi, amikor megjelenik mellettünk. Kutatunk a memóriánkban, hogy mikor is volt az, mire rögtön rávágja, hogy 1980-ban. „Lesznek itt is bőven” – válaszolja, miután megemlítjük, hogy jelenleg ez a terem a legjobb, mert itt alig vannak.

false

Igaza lett: dél körül már az emeleten sem lehet mozdulni, és mintha egyre több biztonsági őr jelenne meg. Ekkor döntünk úgy, hogy mégis megpróbálkozunk a földszinten, hátha most sikerül is valamit hallani a színpadi programokból. Csak a színpad hátoldalához tudunk eljutni, ahol egy fiatalabb nő éppen azt javasolja a családjának, fussanak át a színpadon, ugorjanak le, és máris ott vannak. Felesleges lenne, mert hiába a borzalmas hangosítás, így is hallani a hopmestert, Kovács Áront, aki most is olyan harsány, mint tévés műsorvezetőként, bár mintha kissé enerváltabb lenne. Pedig nagy rajongónak tűnik, és ezt nem a Darth Vader-es pólója miatt mondjuk, hanem tényleg elég felkészültnek tűnik; csak akkor téved, amikor összetéveszti az egyik könyv borítóját egy későbbivel. Bár a közönség mintha nem venné a poénokat, annak mindenki örül, amikor Kovács Áron bejelenti, hogy egy helyes válaszért cserébe valaki megkapja a színpadon császkáló életnagyságú R2-D2-t. Mindössze egy olyan filmsorozatot kell mondani, amely népszerűbb, mint a Star Wars. A műsorvezető lelövi a poént: nincs ilyen, így R2-D2 is marad a színpadon.

Közben végre elérkezik a nap eseménye, jön Csernák János, Han Solo magyar hangja, aki mintha tudta volna, mire vevők a rajongók: pontosan úgy öltözött, mint Solo kapitány, és amikor felmegy a színpadra, csak ennyit mond: „Chewie, hazaértünk!” A közönség őrjöng, és ez fokozódik, amikor Csernák János megjegyzi: nagyjából tudja már, mire számítsunk december 18-án, Az ébredő erő premierjekor.

false

Egy mellettünk álló fiútól érdeklődünk, van-e már jegye a premierre. Rezignáltan jelzi, hogy nincs, majd megjegyezi, attól még rajongó. „Yoda a kedvencem, mert ő jó” – mondja. Próbáljuk megtudni, hogy áll a gonoszokkal, mire azt feleli: ,Darth Vadert is szeretem, de hát ő is jó.”

Végül sikerül eljutni a mozitermekig, ahol egyszerre vannak vetítések és előadások. Ami az előbbieket illeti, nos, elég megfejthetetlen programok, ugyanis van itt „Poénos szinkronparádé Anakin és Amidala titkos életéről”, és „A Birodalom visszavág telefonos reklámjait” is megtekinthették az érdeklődök. Akik közül sokan azt hitték, ebben a moziteremben levetítik a trilógia darabjait, így voltak, akik fennhangon hirdették, hogy ingyen mozi van. Egy másik teremben pedig ifjú padawanok harcolhattak egymással, és a kiképzés végén oklevelet kaptak. Úgy tűnt, mindenki egy bizonyos srácot kezdett el támadni, aki elkövette azt a hibát, hogy Darth Vadernek öltözött. Kifelé jövet két apuka beszélget, és egyikük megjegyzi, hogy itt nem is a gyerekek szórakoznak a legjobban, hanem a szülők. „Az ember otthon nézi a trilógiát, és persze, hogy a gyerek is kíváncsi lesz rá” – mondja a másikuk.

false

A másik teremben zajló lelkes (és kissé amatőr) előadásokat – soha nem hittük volna, hogy egy percnél tovább lehet beszélni a fénykardvívás történetéről – csak egy szintén lelkes, Palpatine-nak öltözött srác zavarja meg, aki az „Erő legyen veletek!” felkiáltással vonul be a terembe, majd az előadók minden állítását egy félhangos megjegyzéssel veszi tudomásul. Miután befejeződik egy előadás, jön a kvízjáték olyan kérdésekkel, amik hallatán a közönség jelentős része csak néz. A „Melyik részben szerepelt George Lucas fia?” az egyszerűbbek közé tartozik; mindenesetre akad egy fiú, aki könnyedén válaszol bármire. Bár lehet, mégsem ő a legnagyobb rajongó, a színpad előtt ugyanis egyre több jelmezbe öltözött ember jelenik meg, így mindenki lefotózhatja akár Darth Mault is – egyedül C-3PO-t nem láttuk, de ezt tudjuk be annak, hogy egy ilyen öltözetet macerás lett volna összehozni.

A rendezvény vége felé egyre kevesebben vannak, már könnyedén lehet mászkálni a színpad előtt is, ahol éppen Kovács Áron kérdezget egy Padmének öltözött rajongót arról, hogy esténként a párja megkéri-e beöltözésre. A bevásárlóközpontban is egyre kevesebb az ember, a villamosmegálló viszont tele rajongókkal, akik a jelmezt a hátizsákba gyömöszölték. Holnaptól már nem Luke Skywalkerek.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.