A szent Grál láttán áhítattól hebegő Parsifal lovag pont ezt, az egyetlen fontos kérdést nem tudta kinyögni. A maszkulinista kultúrák nyelve azóta is görcsbe rándul a témától, egyik legnagyobb tabujuk a női vérzés, ami viszont a női szimbólumok és rejtelmek birodalmában kiemelt szerepet játszik.Miért is a teremtés koronája az ember? Mára már szinte az összes felvetett elmélet megdőlt: kiderült, hogy az emlősök is képesek érzelmekre, depresszióra, öngyilkosságra, kommunikálni, szervezett csoportban élni, eszközt használni, játszani: szexuális értelemben is. Rendszeresen viszont csak az emberi nőstény menstruál.
Az evolúció csúcsa
Van a feminizmusnak egy vonulata, mely ebben a tényben lát rendkívül fontos evolúciós mozzanatot, szemben a freudi Ödipusz-fixációval. Pedig ez is csak egy tyúk vagy tojás dilemma. Lehet, hogy nem is faji jellegzetességről van szó, hanem a társadalmi szervezettség melléktermékéről: a havivérzés ugyanis táplálkozásfüggő, csak állandó, fehérjét is tartalmazó étrend mellett jelentkezik pontos rendszerességgel. Gyűjtögető törzseknél vagy szigorú frutáriánus étrend mellett, éppúgy, mint étkezési rendellenességeknél, beleértve a túlsúlyt, ritmusa nem egyenletes, sőt teljesen el is tűnhet. De más környezeti tényezők is befolyásolhatják: utazás, helyváltoztatás, feszültség vagy érzelmi változások: például partnertől való elszakadás.
A maszkulinista tudomány a rendszeres vérzés fontosságát abban látja, hogy az emberi nőstény minden hónapban több napon át megtermékenyíthető, amíg az állatok többsége csak párzási időszakban, évente egyszer vagy kétszer. De már a főemlősök között megkezdődött a szexuális késztetés és a szaporodás elválása egymástól, a nemi tevékenység önállósulása. A nőstény úgyszólván folyamatos szexuális fogékonysága a hímet a családhoz köti. Ez a stabil heteroszexuális egység a társadalmi szerveződés alapja, mely köré bonyolult biszexuális társulások hálózata épül. A szexuális hormonok általános hatására az agyi tevékenység, éberség, kíváncsiság, kísérletező hajlam növekszik.
A kíváncsiság legnyilvánvalóbb tárgya magának a vérzési ritmusnak a megfigyelése, mely többé-kevésbé egybeesik a holdciklussal. Már a sokkal inkább "holdórának", semmint napórának mondható Stonehenge előttről is léteznek olyan csontba vésett, vörös okkerral színezett leletek, melyek a Hold mozgását voltak hivatva követni. A görög metra szó, amiből a mai méter származik, mely alapmérték, mérőeszköz értelemben is ismert más nyelvekben, eredetileg méhszájat jelentett. A 28 napos periódus értelemszerű szakaszolása vezetett a naptár és az asztrológia kifejlődéséhez. Ezek pedig a sikeres öntözéses gazdálkodás alappillérei. Nem véletlen tehát, hogy az ember és természet termékenységét női istenek szimbólumán keresztül kapcsolták össze.
A te köldököd, mint a kerekded csésze,
nem szűkölködik nedvesség nélkül...
mondja az Énekek éneke. De kinek a köldöke kerekded, ráadásul nedves csésze? Sokkal valószínűbb, hogy medencéről, ölről szól az eredeti szöveg. A nedű, a lé, amit a szeretők összeszűrnek ebben a szent kehelyben, természetesen a nő hüvelyéből és a férfi hímtagjából származó koktél. De van egy harmadik, szintén női folyam, a nő sötétebb, sűrűbb leve: a vér. Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma... Vörös és fehér nedű, a kehely bora kevert. A Grál megváltó titkokat rejtő szent itala is eredetileg a női vérző ölből származott, később színezte át a keresztény mitológia Krisztus vérévé. A bölcsek köve is vörös, mely az alkímia szerint mindent arannyá tud varázsolni, azaz fénylő, eleven értékekkel képes felruházni.
...pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét... a Teremtés könyve szerint. De lehet, hogy megint kilyukadhatunk egy ősibb értelmezésre: a Földanyából hulló eső keveredett a Mennyek urának csapadékával, a felhőkkel... és [így] formálta vala az úr Isten az embert a földnek porából...
A női vérzés és a vérző nő az ősi kultúrákban imádat tárgyát képezték. Az a képesség, ami mind az állatoktól, mind a férfitól megkülönbözteti a halhatatlanság irányába mozdította el a nőről kialakult képet. Mert vérzik, és mégis életben marad. Sebét bölcsnek nevezték, mert a megvilágosodáshoz vezető aranykaput látták benne. A nő az élet, elmúlás, újjászületés körforgását rendszeresen éli meg saját testén keresztül. A nőé az eredeti beavató/oktató szerep, mert neki van közvetlen tapasztalata az osztatlan létről, ahol a test történéseinek aprólékos megfigyeléseiből elvontabb természeti, szellemi és lelki rendszerekre tud következtetni. A korai társadalmak szellemi kalauzai, a sámánok nagy valószínűséggel mind nők voltak. A női vérzés volt az eredeti megváltó vér, Krisztus csak koppintott. A hindu vallásban Kali-Maya meginvitálja az isteneket, hogy fürödjenek méhe véres folyamában és igyanak belőle; és ők szent kommúnióban ittak az élet forrásából, fürdöttek benne, és áldva emelkedtek a mennyekbe. A daoizmusban is van egy olyan út a halhatatlansághoz, amelyben a férfi magába szívja a vörös jin levet, ami a nő Misztikus Kapujánál található. A maorik minden szentséget vörösre színeznek. A Styx folyó is a vértől nyerte sötét színét. Héra eredeti jelentése méh, jelzője "minden dolgok eredete", Pallasz Athénéé vulva. A görög és római templomokat díszítő ökörfej embléma, a szent bucranium, a kétszarvú (petevezetékes) méhet jelképezte. A női vérzést valószínűsíthetőleg egyetemesen tisztelték és imádták, de ennek szöges ellentéte, a tabu is kialakult, mert a tudás és hatalom szent, de veszélyes dolog is lehet. A rejtelmes, természetfölötti energiával töltődött vérző nő gyakran néhány napra visszavonult, eleinte valószínűleg önszántából, hogy viharos álmainak, esetleg profetikus látomásainak teret engedjen, akár nemtársaival közösen, rituális formában. Az elíziumi misztériumok is havi rendszerességgel szerveződtek. Nem véletlen tehát, hogy a boszorkányüldözők, a női bölcsek holokausztjának kovácsai azt tartották, hogy a boszorkányok kommúniós bora menstruációs vér volt. A claret (vörösbor) eredeti értelme megvilágosodás volt, a férfi boszorkányok beavatásakor a Tündér Királynő hívja meg őket, hogy az ölében lévő claret borból vegyenek magukhoz.
Rossz, aki rosszra gondol
A témába vágó egyik legpikánsabb anekdota a Térdszalag Rend eredetének története. 1348-ban, a Calais bevételének örömére tartott bálon Salisbury grófnő pánttal derekához erősített vérző csomagja leesett, az összesereglett ünneplők közt nagy megrökönyödést és zavarodott, zajos ellenérzést kiváltva. III. Edward fölkapta a rongycsomót, és saját szervére illesztette, melynek középkori eufemisztikus megnevezése volt a comb. A tiszteletre utalva, melyet minden férfinak éreznie kellene az iránt a hely iránt, melyből élete ered, fölkiáltott: Honi soit qui mal y pense! - mely azóta is a Térdszalag Rend mottója.
A vér, illatanyagának köszönhetően, a nem menstruáló állatok között mindig is a tüzelés hathatós, párzásra hívó jeleként működött. A vérzés az emberi nősténynél is a nemi késztetés egyik csúcspontjának számít: lévén, a másik a peteérés, azaz tüszőrepedés időpontja. De amíg ez utóbbit, a termékeny időpontban beállót a befogadásra, megadásra való hajlandóság jellemzi, addig a vérzés alattit a megragadás és beborítás vágya hajtja. A nő avval, hogy tudatosan a nem termékeny időszakban szeretkezik, a szexualitás kreatívabb formáinak kezdeményezője. A kötődést és társulást hangsúlyozza, mely a kapcsolatok értelmét szellemi gyermekek létrehozásában, az élet minőségének fokozásában látja a közös nemi élmény révén.
A szimbolikus seb
A seb mint olyan, és gyógyulása is, mindig szimbolikus volt. A vérzés természetes, megszűnése is az. Képes viszont megrázó mélységi energiával áthatni az emberi test természetes folyamatait, erős érzelmeket, képzeteket kiváltani. A meg nem fogant magzat eltávozása a testből a csonkulás, az új lehetséges életre való készülés pedig mind a vezeklés, mind a feltámadás érzéséhez hasonlítható. Akár a freudi kasztrálás fogalmával is párhuzamba állítható: véres híd a férfiasság és a nőiesség között, vissza egy olyan gyermeki létbe, mely nemileg nem semleges, hanem kettős. Ezt a hidat több törzsi kultúra férfiai is rendszeresen keresik. Az indiai Asana, az Isteni Anya imádata nemcsak önmegtartóztatással jár a férfiak részéről, hanem a pénisznek a testbe való visszahúzásával, a céllal, hogy az altest hasonlatos legyen a nőihez. A kamaszkori beavatás körülmetélési szertartásai még szélsőségesebb példái a férfivágynak, mely a magasabb női képességekből, a varázsos vérből szeretne részesedni. Ezek közül legkegyetlenebbnek az "almetszés", a pénisz húgycső menti felhasítása tekinthető, amitől tényleg vérző vaginához hasonlít a hasfalhoz szorított szerv. A probléma akkor kezdődik, amikor a férfiak elhitetik magukkal és gyakran a nőkkel is, hogy szimbolikus sebeik jobbak, mint az eredetiek, legalábbis a szellemi megvilágosodás elérésében. Sőt, hogy a nőké kifejezetten gyatra, szennyező.
...fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad...
A régi vallás istenei a következő démonaivá alakulnak át: így lett a kétszarvú embléma az ördögé. Szentségei tiltott tabuvá: így lett a női vérzés tisztátalan, a női tapasztalati bölcsesség lekezelendő, ha nem üldözendő. Így vált nemcsak a szülés, de a havi vérzés is fájdalmas kínná.
Az Újtestamentumnak két fő nőalakja van: Magdaléna, a bűnös nő, aki nemi életet él, de nem szül, és Mária, aki nem ismeri a nemiséget, csak szül. A szeplőtlen szülés a kereszténység nőfogalmának nullahipotézise: végletes megfogalmazása egy ideálnak, ami a valóságban lehetetlen. A feleség, anya legyen "tiszta", azaz tudatlan, gyermeki. Ennek tökéletlen, de megvalósítható változata, hogy a nő csak szülés céljából éljen nemi életet. A nemiség ismerete, az érzéki tapasztalat felhalmozása erkölcstelenné vált. A női lény két skizoid félre lett szakítva. Minél inkább meg akar felelni nemi szerepének, annál inkább kénytelen elnyomni kíváncsi, aktív, kezdeményező oldalát. Azt az intenzitást és vágyat, ami vérzés alatt lenne természetes. De az elfojtásnak súlyos ára van. Amerikai adatok szerint a női bűnelkövetők 50 százaléka praemenstruum alatt cselekedett, az erőszakos tettek elkövetőinek pedig 84 százaléka. Több nyugati országban enyhítő körülmény a menstruáció. Az öngyilkosság, depresszió, akut pszchiátriai problémákkal felvett kórházi betegek között 45 százalék fölötti arányt mutatnak a paramenstruumban lévő nők (a para- itt közvetlen előtt, alatt és közvetlen utánt jelent). Négy londoni traumatológia adatai szerint a balesetet szenvedett nők 52 százaléka volt paramenstruumban, de a bakteriális és vírusos fertőzések aránya is magasabb ebben az időszakban. A tanárnők szigorúbban osztályoznak, a diáklányok gyengébben teljesítenek ilyenkor. Már arra is volt példa, hogy öngyilkos szentelt földbe temetését engedélyezték, azon az alapon, hogy menstruált, amikor kezet emelt magára. Csökkent szellemi képességűként, őrültként kezelik a vérző nőket. Könnyen ördögi körré válhat problémájuk: minél inkább panaszkodnak, annál inkább lekezelik őket, annál inkább hülyének nézik. Pedig a menstruáció természetes dolog. Minél többet tudunk róla, annál kevésbé félelmetes, annál kevésbé fájdalmas. A félelem nemcsak a lelket eszi meg, hanem ebben az esetben szó szerinti görcsölést eredményez. A menstruáció természetesként, sőt akár pozitív élményként való megélése, a hormonok hatása alatt megváltozott tudatállapotok kiaknázása gyökeres fizikai javulással járhat. A menstruáció egyik fontos jellemzője, hogy ugyan alapvető biológiai folyamat, de körülmények és érzelmek erősen befolyásolják, mint ahogy a jelenség is hatással van környezetére. Jól ismert például az együtt élő vagy dolgozó nők vérzésének összehangolódása. Kevésbé ismert az a tény, hogy együtt élő partnerek szintén átveszik a nő ritmusát, mely a testhőmérséklet ciklikus változásának mérésével mutatható ki. Egy férfi sem magányos sziget tehát! De minden ember más, minden kapcsolat más. A legfontosabb dolog, hogy belülről ismerjük meg önmagunkat, saját egyéniségünket, kapcsolatunkat, ne társadalmi sztereo-típiáknak és kényszereknek próbáljunk elsődlegesen megfelelni. Ez a megismerés visszahathat ugyan tudásunk tárgyára, de remélhetőleg ez egy építő, nem elnyomó és frusztráló jellegű hatás lesz. Lehet, hogy van, aki mélyen magába tekintve se talál külö-nösebb örömet a vérzés alatti nemi érintkezésben. De ez már személyes döntése lesz, és nem az okozza, hogy a maszkulinista társadalom betegnek, őrültnek, tisztátalannak, érinthetetlennek bélyegezte. Bár a vérzés alatt folytatott nemi érintkezés semmi-képpen sem tisztátalan, de a leg-kevésbé safe sex.
Forrai Éva
