A lyukas aranyérem (Fodor Sándor, a Marc-Körmend kosárlabdacsapatának ügyvezetője)

  • Nagy Sebestyén
  • 2003. augusztus 21.

Lélek

Magyar Narancs: Nagy meglepetésre megnyertétek a magyar bajnokságot, aztán még nagyobb meglepetésre nem indultatok az Európa Ligában, anyagi okokra hivatkozva. Mekkora összeg hiányzott?

Harmadszor lett magyar bajnok a tizenkétezres vasi kisváros csapata - miközben folyamatos létharcot vív. Ennek ellenére a Körmend az ország legjobb utánpótlás-nevelő klubja, és 27 éve mindig ott van a rájátszásban. Hogy hogyan, azt a csapatot működtető kft. ügyvezetője, Fodor Sándor sem érti igazán.

Fodor Sándor: Valójában blöfföltünk. A bajnokság vége felé már tudtuk, hogy nagy veszteségeink vannak. Persze minden évben hiányunk van, de eddig mindig kitaláltunk valamit. Tavaly kölcsönadtuk a legjobb játékosunkat, Németh Istvánt a Benettonnak, az idén pedig a nemzetközi kupát találtuk ki. Ezeket a meccseket adta volna a tévé, azt gondoltuk, így majd sikerül a szponzorokat megindítani. Az utolsó pillanatig kivártunk, hátha összejön az a húszmillió forint, amiből fedezni tudjuk a kupaindulást, de semmi... Így aztán visszaléptünk, nehogy a klub teljesen ellehetetlenüljön.

MN: A körmendi csapat legendás története filmbe illő: egy tizenkétezres kisváros suhancai összehoznak egy kosárcsapatot - és egy csarnokot - a Rába partján, aztán az ország legjobb csapatává válnak... Hogyhogy egy "marketinges" sem lát ebben fantáziát?

FS: A szponzorokat nem érdeklik a legendák, csak a megtérülés. Olyan megjelenés kell nekik, ami az egész országot lefedi, de nálunk a tévéközvetítések rendezetlenek. Nem lehet tudni, mikor kerül képernyőre a következő meccs. Ráadásul itt, a környéken vagy gyenge lábakon álló magyar cégek vannak, vagy nagy multik, amelyek jóval nagyobb csapatokat támogatnak: például a Szentgotthárdon az Opel-gyárral jelen lévő GM az AC Milant. És persze van olyan cég is, amelyik megtehetné, de nem támogatja a sportot, legfeljebb dolgozói hobbitevékenységét. Körmend legnagyobb üzeme, az Egis, melynek adózott nyeresége az előző negyedévben 1,7 milliárd forint volt, a tulajdonosi döntés alapján kétmilliót ad. Pedig gonoszul azt is mondhatnám: minden meccsen kint vannak a dolgozóik, már csak az ő munkakedvük és komfortérzetük miatt is megérné...

MN: A közvetítések azért szórványosak, mert a kosárszövetség töketlen vagy a tévétársaságok eleve elzárkóznak?

FS: A szövetség többször nekifutott már, próbálkoznak, de a klubok csak azt érzik: néhány éve nincsen igazából tévéközvetítés. Olaszországban sincsen, de ott a szponzorok vígan eltartják a csapatokat. Szlovéniában viszont fordítva van: ott heti három meccset adnak, ebből élnek a klubok. Nálunk most van egy olyan elképzelés, hogy az összes klub egy közös részvénytársaságot hozzon létre, és együtt lépjünk fel az érdekünkben. Kulcskérdés a tévé.

MN: A Kaposvár elleni bajnoki döntő utolsó meccsét hétköznap délután adta az m2. Egy budapesti, sportközvetítésekre szakosodott étteremben akartam megnézni, ahol visszakérdeztek, hogy miféle kosárdöntő... Közben a streetballbajnokságokon ezrek vesznek részt, a vidéki városokban telt ház előtt játsszák a bajnokikat. Mintha vidéken a kosár felváltaná a focit: ez az "utcagyerekek sportja" - Budapesten viszont, talán mert nincs is már jelentős klub, háttérbe szorul.

FS: A sportágat nem menedzselik. Amikor Debrecenben a magyar válogatott Eb-középdöntőn 30 ponttal nyert a fehéroroszok ellen, a meccs után a gyerekek nem a játékosokat rohamozták meg autogramért, hanem az Itit. Na, itt van az eb elhantolva. Az egész nincs reklámozva, ezért nem tudják a sportkocsmában sem, hogy eszik-e vagy isszák. Ha felkészülési tornára megy a juniorválogatott, egy zoknit sem kap, a magyar felnőtt válogatott jelen pillanatban nem létezik, nincsen szövetségi kapitánya, a játékosok pedig ülnek a strandon és isszák a hűs, harmatos söröket... Abban igazad van, hogy egyre több srác próbálkozik a grundokon, ők kiugrási lehetőségnek is gondolják, mert azért lehet hallani nagy fizetésekről. És ami szép, méltányolandó, üde jelenség: nagyon sok nő van a nézők között, ne írd, hogy az extra méretek miatt, mert félreérthető, de ezekre a szép szál, több mint két méter magas fekete fiúkra tényleg sok hölgy kíváncsi.

MN: Előbb-utóbb le kell igazolnotok Fekete Pákót.

FS: Ha teljesen meghülyültünk, mindenképpen. Persze a kosár azért is érdekes, mert nem olyan konzervatívak a szabályok, mint például a fociban. Itt sokkal több a látványelem.

MN: Az előbb megemlítetted a "nagy fizetéseket". Miközben a legtöbb klub haldoklik, a "sztárok" fél- és másfél millió forint között keresnek havonta. A kosárlabdát is elérte a focibetegség?

FS: Itt van az óriási ellentmondás. Nagyon sok csapat kezdi úgy az évet, hogy megköti a szerződéseket, aztán majd lesz valahogy.

MN: Ez igaz rátok is.

FS: Igen, de az olyan játékosra, aki egymaga képes meccseket eldönteni, egy klub sem fogja sajnálni a pénzt. Valóban, most a játékosoknak kellene türelmesebbnek lenniük. Azt, hogy "a végsőkig kiszipolyozom a klubomat", félre kéne tenni azért, hogy két év múlva is legyen klub.

MN: A Körmendtől 30 km-re lévő Szombathelyen szeptemberben teszi le a kormányfő az új, 3 milliárd forintból épülő sportcsarnok alapkövét. Sohasem vetődött fel a fúzió eretnek gondolata a szombathelyi Falco KC-vel?

FS: Nálunk egy átlagos bajnokin is 2-2500 ember van kint. A csarnokunkat bővíteni kellene, hogy ezek az emberek ne csak úgy férjenek el, mint a heringek, hogy télen a gyerekeknek ne úgy kelljen a szünetben az udvari büfében inniuk a kólát, hogy a szájuk odafagy az üveghez... Ez kutya kötelességünk, másrészt alkalmassá kell tennünk a pályát nemzetközi szereplésre. Én nem vagyok híve az állami osztogatásnak, de hogy egy ilyen európai kapcsolattal rendelkező klubot, amelyik a Benettonnal a térség utánpótlás-nevelő központját igyekszik éppen létrehozni, ne lehessen egy rendes csarnokkal kisegíteni, az szégyenletes. A Falcóval való fúziót pedig mindenki a veszteség oldalról közelíti meg: "akkor az egyik meg fog szűnni". De melyik? A megyeszékhely csapata? A másik lehetőséget pedig ki se mondom. Nem akarok úgy járni Körmenden, mint Koppány vezér.

Nagy Sebestyén

Neked ajánljuk