A lyukas aranyérem (Fodor Sándor, a Marc-Körmend kosárlabdacsapatának ügyvezetője)

  • Nagy Sebestyén
  • 2003. augusztus 21.

Lélek

Magyar Narancs: Nagy meglepetésre megnyertétek a magyar bajnokságot, aztán még nagyobb meglepetésre nem indultatok az Európa Ligában, anyagi okokra hivatkozva. Mekkora összeg hiányzott?

Harmadszor lett magyar bajnok a tizenkétezres vasi kisváros csapata - miközben folyamatos létharcot vív. Ennek ellenére a Körmend az ország legjobb utánpótlás-nevelő klubja, és 27 éve mindig ott van a rájátszásban. Hogy hogyan, azt a csapatot működtető kft. ügyvezetője, Fodor Sándor sem érti igazán.

Fodor Sándor: Valójában blöfföltünk. A bajnokság vége felé már tudtuk, hogy nagy veszteségeink vannak. Persze minden évben hiányunk van, de eddig mindig kitaláltunk valamit. Tavaly kölcsönadtuk a legjobb játékosunkat, Németh Istvánt a Benettonnak, az idén pedig a nemzetközi kupát találtuk ki. Ezeket a meccseket adta volna a tévé, azt gondoltuk, így majd sikerül a szponzorokat megindítani. Az utolsó pillanatig kivártunk, hátha összejön az a húszmillió forint, amiből fedezni tudjuk a kupaindulást, de semmi... Így aztán visszaléptünk, nehogy a klub teljesen ellehetetlenüljön.

MN: A körmendi csapat legendás története filmbe illő: egy tizenkétezres kisváros suhancai összehoznak egy kosárcsapatot - és egy csarnokot - a Rába partján, aztán az ország legjobb csapatává válnak... Hogyhogy egy "marketinges" sem lát ebben fantáziát?

FS: A szponzorokat nem érdeklik a legendák, csak a megtérülés. Olyan megjelenés kell nekik, ami az egész országot lefedi, de nálunk a tévéközvetítések rendezetlenek. Nem lehet tudni, mikor kerül képernyőre a következő meccs. Ráadásul itt, a környéken vagy gyenge lábakon álló magyar cégek vannak, vagy nagy multik, amelyek jóval nagyobb csapatokat támogatnak: például a Szentgotthárdon az Opel-gyárral jelen lévő GM az AC Milant. És persze van olyan cég is, amelyik megtehetné, de nem támogatja a sportot, legfeljebb dolgozói hobbitevékenységét. Körmend legnagyobb üzeme, az Egis, melynek adózott nyeresége az előző negyedévben 1,7 milliárd forint volt, a tulajdonosi döntés alapján kétmilliót ad. Pedig gonoszul azt is mondhatnám: minden meccsen kint vannak a dolgozóik, már csak az ő munkakedvük és komfortérzetük miatt is megérné...

MN: A közvetítések azért szórványosak, mert a kosárszövetség töketlen vagy a tévétársaságok eleve elzárkóznak?

FS: A szövetség többször nekifutott már, próbálkoznak, de a klubok csak azt érzik: néhány éve nincsen igazából tévéközvetítés. Olaszországban sincsen, de ott a szponzorok vígan eltartják a csapatokat. Szlovéniában viszont fordítva van: ott heti három meccset adnak, ebből élnek a klubok. Nálunk most van egy olyan elképzelés, hogy az összes klub egy közös részvénytársaságot hozzon létre, és együtt lépjünk fel az érdekünkben. Kulcskérdés a tévé.

MN: A Kaposvár elleni bajnoki döntő utolsó meccsét hétköznap délután adta az m2. Egy budapesti, sportközvetítésekre szakosodott étteremben akartam megnézni, ahol visszakérdeztek, hogy miféle kosárdöntő... Közben a streetballbajnokságokon ezrek vesznek részt, a vidéki városokban telt ház előtt játsszák a bajnokikat. Mintha vidéken a kosár felváltaná a focit: ez az "utcagyerekek sportja" - Budapesten viszont, talán mert nincs is már jelentős klub, háttérbe szorul.

FS: A sportágat nem menedzselik. Amikor Debrecenben a magyar válogatott Eb-középdöntőn 30 ponttal nyert a fehéroroszok ellen, a meccs után a gyerekek nem a játékosokat rohamozták meg autogramért, hanem az Itit. Na, itt van az eb elhantolva. Az egész nincs reklámozva, ezért nem tudják a sportkocsmában sem, hogy eszik-e vagy isszák. Ha felkészülési tornára megy a juniorválogatott, egy zoknit sem kap, a magyar felnőtt válogatott jelen pillanatban nem létezik, nincsen szövetségi kapitánya, a játékosok pedig ülnek a strandon és isszák a hűs, harmatos söröket... Abban igazad van, hogy egyre több srác próbálkozik a grundokon, ők kiugrási lehetőségnek is gondolják, mert azért lehet hallani nagy fizetésekről. És ami szép, méltányolandó, üde jelenség: nagyon sok nő van a nézők között, ne írd, hogy az extra méretek miatt, mert félreérthető, de ezekre a szép szál, több mint két méter magas fekete fiúkra tényleg sok hölgy kíváncsi.

MN: Előbb-utóbb le kell igazolnotok Fekete Pákót.

FS: Ha teljesen meghülyültünk, mindenképpen. Persze a kosár azért is érdekes, mert nem olyan konzervatívak a szabályok, mint például a fociban. Itt sokkal több a látványelem.

MN: Az előbb megemlítetted a "nagy fizetéseket". Miközben a legtöbb klub haldoklik, a "sztárok" fél- és másfél millió forint között keresnek havonta. A kosárlabdát is elérte a focibetegség?

FS: Itt van az óriási ellentmondás. Nagyon sok csapat kezdi úgy az évet, hogy megköti a szerződéseket, aztán majd lesz valahogy.

MN: Ez igaz rátok is.

FS: Igen, de az olyan játékosra, aki egymaga képes meccseket eldönteni, egy klub sem fogja sajnálni a pénzt. Valóban, most a játékosoknak kellene türelmesebbnek lenniük. Azt, hogy "a végsőkig kiszipolyozom a klubomat", félre kéne tenni azért, hogy két év múlva is legyen klub.

MN: A Körmendtől 30 km-re lévő Szombathelyen szeptemberben teszi le a kormányfő az új, 3 milliárd forintból épülő sportcsarnok alapkövét. Sohasem vetődött fel a fúzió eretnek gondolata a szombathelyi Falco KC-vel?

FS: Nálunk egy átlagos bajnokin is 2-2500 ember van kint. A csarnokunkat bővíteni kellene, hogy ezek az emberek ne csak úgy férjenek el, mint a heringek, hogy télen a gyerekeknek ne úgy kelljen a szünetben az udvari büfében inniuk a kólát, hogy a szájuk odafagy az üveghez... Ez kutya kötelességünk, másrészt alkalmassá kell tennünk a pályát nemzetközi szereplésre. Én nem vagyok híve az állami osztogatásnak, de hogy egy ilyen európai kapcsolattal rendelkező klubot, amelyik a Benettonnal a térség utánpótlás-nevelő központját igyekszik éppen létrehozni, ne lehessen egy rendes csarnokkal kisegíteni, az szégyenletes. A Falcóval való fúziót pedig mindenki a veszteség oldalról közelíti meg: "akkor az egyik meg fog szűnni". De melyik? A megyeszékhely csapata? A másik lehetőséget pedig ki se mondom. Nem akarok úgy járni Körmenden, mint Koppány vezér.

Nagy Sebestyén

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.