Egy büszke tanítvány – Nagy Boglárka festő lesz

  • Matkovich Ilona
  • 2013. november 7.

Lélek

Közös kiállításon szerepel Gyémánt László festőművész és fiatal tanítványa, Nagy Boglárka. A Társalgó Galériában kiállított képeket november 16-ig tekintheti meg a közönség.

A kilencgyermekes váci Nagy családban a legidősebb lány kivételével minden gyerek versenyszerűen sportol. Boglárka 15 évesen abbahagyta a versenyzést a rajzolás miatt, minden délutánját a helyi rajzszakkörben töltötte. „Annyira nyilvánvaló volt, hogy nekem ehhez van tehetségem. Óvodás korom óta elvoltam ezzel, nem hiányzott a társaság, bezárkóztam a szobámba, szerettem az egyedüllétet. Sokat olvasok, rengeteg inspirációt merítek a könyvekből, most épp a francia és az orosz romantikus regényekből” – mondja a 23 éves képzőművész, aki másfél éve diplomázott Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán, egy éve Gyémánt László tanítványa. A népszerű festő egy csoportos kiállításon figyelt fel a Boglárka képeire.

false

„A váci megnyitón találkoztunk személyesen, kiderült, hogy ő már húsz éve nem vállal tanítványokat. A felesége halála után olyan mély depresszióba került, hogy akkoriban nem is dolgozott. Teltek a hónapok, többször beszéltünk, és megkérdeztem, nem tenne-e velem mégis kivételt. Igent mondott – mondja büszkén Boglárka. – Amióta elfogadott tanítványának, mindennap festek mellette, és ez őt is munkára inspirálta. Nekem nagy megtiszteltetés a közös munka, rengeteget tanulok abból is, ha ránéz a készülő képre, és elmondja, hogyan javítsak ki egy részletet.”

A Nagy családban állandó a nyüzsgés, ha Boglárkának magányra van szüksége, a múzeumba megy, „beszélget a képekkel”. Nem tudja igazán, mit csinál a korosztálya hétvégenként, utoljára gimnazista korában szökött el otthonról, mert a szülei nem engedték el bulizni. „Akkor rossz volt, hogy mindenki mehetett, de utólag nem bánom. A szüleim rendre, következetességre szoktattak, és ez jó, a szervezettség segít, hogy mindenre jusson időm: otthon is segítenem kell valamennyit, és a mindennapos ingázás Vác és Budapest között szintén sok időt vesz igénybe.”

Gyémánt László a felesége halála óta nem állított ki. A mostani az első alkalom, hogy a közönség ismét láthatja képeit, a budai Társalgó Galéria egyik termében Divatpanoptikum című új sorozata látható, míg Boglárka huszonegy olaj-vászon képével két termet rendeztek be.

A „mester és tanítvány” kiállítás Nagy Boglárka számára váratlan és különleges helyzetet teremtett. A megnyitóról azt meséli, voltak hihetetlen pillanatok, például amikor odament hozzá Fehér László festőművész, és kérte, hogy dedikálja neki a kiállítás katalógusát. „A mi családunk nem művészlelkekből áll. Apukám nagyon csodálkozott, hogy ennyi ember kíváncsi a képeimre, anyukám büszke rám, a sportoló testvéreim pedig az egészet nem veszik komolyan. Rendszeresen téma a családban, hogy ez nem egy szokványos kenyérkereső foglalkozás, de a szüleim hallgatnak a mesteremre. Megelőlegezett bizalommal vannak felém, és én szorgalmasan próbálok haladni előre az utamon.”

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.