Egy büszke tanítvány – Nagy Boglárka festő lesz

  • Matkovich Ilona
  • 2013. november 7.

Lélek

Közös kiállításon szerepel Gyémánt László festőművész és fiatal tanítványa, Nagy Boglárka. A Társalgó Galériában kiállított képeket november 16-ig tekintheti meg a közönség.

A kilencgyermekes váci Nagy családban a legidősebb lány kivételével minden gyerek versenyszerűen sportol. Boglárka 15 évesen abbahagyta a versenyzést a rajzolás miatt, minden délutánját a helyi rajzszakkörben töltötte. „Annyira nyilvánvaló volt, hogy nekem ehhez van tehetségem. Óvodás korom óta elvoltam ezzel, nem hiányzott a társaság, bezárkóztam a szobámba, szerettem az egyedüllétet. Sokat olvasok, rengeteg inspirációt merítek a könyvekből, most épp a francia és az orosz romantikus regényekből” – mondja a 23 éves képzőművész, aki másfél éve diplomázott Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán, egy éve Gyémánt László tanítványa. A népszerű festő egy csoportos kiállításon figyelt fel a Boglárka képeire.

false

„A váci megnyitón találkoztunk személyesen, kiderült, hogy ő már húsz éve nem vállal tanítványokat. A felesége halála után olyan mély depresszióba került, hogy akkoriban nem is dolgozott. Teltek a hónapok, többször beszéltünk, és megkérdeztem, nem tenne-e velem mégis kivételt. Igent mondott – mondja büszkén Boglárka. – Amióta elfogadott tanítványának, mindennap festek mellette, és ez őt is munkára inspirálta. Nekem nagy megtiszteltetés a közös munka, rengeteget tanulok abból is, ha ránéz a készülő képre, és elmondja, hogyan javítsak ki egy részletet.”

A Nagy családban állandó a nyüzsgés, ha Boglárkának magányra van szüksége, a múzeumba megy, „beszélget a képekkel”. Nem tudja igazán, mit csinál a korosztálya hétvégenként, utoljára gimnazista korában szökött el otthonról, mert a szülei nem engedték el bulizni. „Akkor rossz volt, hogy mindenki mehetett, de utólag nem bánom. A szüleim rendre, következetességre szoktattak, és ez jó, a szervezettség segít, hogy mindenre jusson időm: otthon is segítenem kell valamennyit, és a mindennapos ingázás Vác és Budapest között szintén sok időt vesz igénybe.”

Gyémánt László a felesége halála óta nem állított ki. A mostani az első alkalom, hogy a közönség ismét láthatja képeit, a budai Társalgó Galéria egyik termében Divatpanoptikum című új sorozata látható, míg Boglárka huszonegy olaj-vászon képével két termet rendeztek be.

A „mester és tanítvány” kiállítás Nagy Boglárka számára váratlan és különleges helyzetet teremtett. A megnyitóról azt meséli, voltak hihetetlen pillanatok, például amikor odament hozzá Fehér László festőművész, és kérte, hogy dedikálja neki a kiállítás katalógusát. „A mi családunk nem művészlelkekből áll. Apukám nagyon csodálkozott, hogy ennyi ember kíváncsi a képeimre, anyukám büszke rám, a sportoló testvéreim pedig az egészet nem veszik komolyan. Rendszeresen téma a családban, hogy ez nem egy szokványos kenyérkereső foglalkozás, de a szüleim hallgatnak a mesteremre. Megelőlegezett bizalommal vannak felém, és én szorgalmasan próbálok haladni előre az utamon.”

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.