A kilencgyermekes váci Nagy családban a legidősebb lány kivételével minden gyerek versenyszerűen sportol. Boglárka 15 évesen abbahagyta a versenyzést a rajzolás miatt, minden délutánját a helyi rajzszakkörben töltötte. „Annyira nyilvánvaló volt, hogy nekem ehhez van tehetségem. Óvodás korom óta elvoltam ezzel, nem hiányzott a társaság, bezárkóztam a szobámba, szerettem az egyedüllétet. Sokat olvasok, rengeteg inspirációt merítek a könyvekből, most épp a francia és az orosz romantikus regényekből” – mondja a 23 éves képzőművész, aki másfél éve diplomázott Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán, egy éve Gyémánt László tanítványa. A népszerű festő egy csoportos kiállításon figyelt fel a Boglárka képeire.
| ||
„A váci megnyitón találkoztunk személyesen, kiderült, hogy ő már húsz éve nem vállal tanítványokat. A felesége halála után olyan mély depresszióba került, hogy akkoriban nem is dolgozott. Teltek a hónapok, többször beszéltünk, és megkérdeztem, nem tenne-e velem mégis kivételt. Igent mondott – mondja büszkén Boglárka. – Amióta elfogadott tanítványának, mindennap festek mellette, és ez őt is munkára inspirálta. Nekem nagy megtiszteltetés a közös munka, rengeteget tanulok abból is, ha ránéz a készülő képre, és elmondja, hogyan javítsak ki egy részletet.”
A Nagy családban állandó a nyüzsgés, ha Boglárkának magányra van szüksége, a múzeumba megy, „beszélget a képekkel”. Nem tudja igazán, mit csinál a korosztálya hétvégenként, utoljára gimnazista korában szökött el otthonról, mert a szülei nem engedték el bulizni. „Akkor rossz volt, hogy mindenki mehetett, de utólag nem bánom. A szüleim rendre, következetességre szoktattak, és ez jó, a szervezettség segít, hogy mindenre jusson időm: otthon is segítenem kell valamennyit, és a mindennapos ingázás Vác és Budapest között szintén sok időt vesz igénybe.”
Gyémánt László a felesége halála óta nem állított ki. A mostani az első alkalom, hogy a közönség ismét láthatja képeit, a budai Társalgó Galéria egyik termében Divatpanoptikum című új sorozata látható, míg Boglárka huszonegy olaj-vászon képével két termet rendeztek be.
A „mester és tanítvány” kiállítás Nagy Boglárka számára váratlan és különleges helyzetet teremtett. A megnyitóról azt meséli, voltak hihetetlen pillanatok, például amikor odament hozzá Fehér László festőművész, és kérte, hogy dedikálja neki a kiállítás katalógusát. „A mi családunk nem művészlelkekből áll. Apukám nagyon csodálkozott, hogy ennyi ember kíváncsi a képeimre, anyukám büszke rám, a sportoló testvéreim pedig az egészet nem veszik komolyan. Rendszeresen téma a családban, hogy ez nem egy szokványos kenyérkereső foglalkozás, de a szüleim hallgatnak a mesteremre. Megelőlegezett bizalommal vannak felém, és én szorgalmasan próbálok haladni előre az utamon.”
