Kapolcs. és vidék-e?: Völgymenet

szerző
Vörös András Csaba
publikálva
1999/29. (07. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Művészetek Völgyének fontos alkotórésze maga a völgy. Hogy oda kell menni. Utazni pedig általában jó, utazni gyönyörű, utazni szép, vidékre főleg. A ember úgy érezheti, hogy el van vágva a világtól, és a mobilt is nyugodtan otthon lehet hagyni, mert a völgyben Darth Vader is csak Monostorapátiban, a Kilátódombon mondhatja, hogy a térerő velem van.

A Művészetek Völgyének fontos alkotórésze maga a völgy. Hogy oda kell menni. Utazni pedig általában jó, utazni gyönyörű, utazni szép, vidékre főleg. A ember úgy érezheti, hogy el van vágva a világtól, és a mobilt is nyugodtan otthon lehet hagyni, mert a völgyben Darth Vader is csak Monostorapátiban, a Kilátódombon mondhatja, hogy a térerő velem van.

Kapolcson hamar kiderül, hogy mindezek ellenére itt szó sincs falusi turizmusról: az első feladat parkolóhelyet találni. A tiszta levegőért minimum a falu szélére kell kimenni. Úgy látszik, a szervezők sem számítottak ekkora tömegre, mert a falu

szombaton

egyszerűen bedugult. A másik három helyszínen - Taliándörögdön, Monostorapátiban és Vigántpetenden - semmi gond, csak Kapolcs olyan, mint a Kossuth Lajos utca.

Sebaj, a programok majd kárpótolnak. Ha el tudnám dönteni, hogy hova menjek. A ilyen fesztiválokkal mindig az a gond, hogy sok program sok helyen, és mindig az engem legjobban érdeklő két műsor fut egyszerre. Ez esetben a felolvasóest vs. Csehov-egyfelvonásosok meccs zajlik.

A kortárs irodalom mellett döntök, amit csak néha zavar meg egy tökrészeg figura, aki szabályos időközökben a felolvasóest befejezését sürgeti. A "Menjetek a picsába!" felszólítás egészen addig ismétlődik, míg az írók soraiból el nem hangzik, hogy "Menj te!" Emberünket többet nem láttam.

A felolvasás után irány a Királykő kocsma. Baráti árak, barátkozó emberek. Újdonsült ismerősöm a minőségi borok barátjaként mutatkozik be. Szomorúan ecsetelem neki, hogy noha minden hegyoldalon ott a szőlő, és tulajdonképpen majdnem a Balaton-felvidéken vagyunk, a helyben kapható borok nem igazán érik el az elvárt színvonalat. A srác az ellenkezőjét bizonygatja, és egy nagyfröccsel hadonászik. Én a sörömmel, és ennyiben maradunk.

Újabb séta, félórás sorban állás a lángosos előtt, egy kis mézecskalács, nem túl olcsón, aztán valahogy felküzdöm magam a buszra. A helyi viszonylatban közlekedő Csigabusz ez esetben nem szolgál rá az elnevezésre. A sofőr valamikor ralizhatott, és még most is meg tudja mutatni, hogyan lehet az Ikarusszal egy centire megállni az úton sétáló emberek mögött. Érzésem szerint nem örülne, ha megszondáztatnák.

Dörögdön ott a Klastrom kocsma, zárás után pedig a Szőke-udvarház. Az emeletes épület valamikor kocsmaként is működött, ezt a funkcióját újította meg Szőke András. A testnek még ott van a helyben igénybe vehető masszázs, és hogy a szellemnek is adjunk: mindennap filmvetítés és koncert. Sajnos a kultúrának ára van - én legalábbis kissé magasnak találtam a italárakat. A borról meg jót vagy semmit. Egyébként itt találkozom újra a minőségi borok barátjával - a kerítés tövében fekszik, saját hányásában.

Vasárnap

délelőtt focimeccset nézek. Taliándörögd - járási bajnokságban harmadik helyezett - csapata simán lenyomja mind a színész-újságíró-, mind a parlamenti válogatottat. A színészek a parlamenttől is kikapnak, és így rúgott gól nélkül fejezik be a tornát. A bíróra ezúttal nincs panasz: Bicskei a folyamatos játékot engedve, hiba nélkül vezeti le a három találkozót.

Estére fogyatkozik a tömeg, de az Új Színház amúgy teljesen korrekt Csehov-előadását még így is egy akácfa lombkoronáján keresztül vagyok kénytelen megtekinteni. A Szőke-udvarházban Tótkecsuák-koncert, gitár, pánsíp, indián fúvós, tangóharmonika és fujara. Hogy az utóbbi elnevezés milyen hangszert takar, azt sajnos nem sikerül megtudnom, mivel nem tokiói metróutast jöttem játszani. Egyszóval nem látok semmit, és ami szomorúbb: nem is hallok. Ez is kimarad - az érdeklődés nagyobb, mint a hely.

Az őslakosok jól tűrik a népet, sokan részt is vesznek a rendezésben. Mint például az a bácsi, aki a kukoricásból kilépve szállt föl a Csigabuszra, és rögtön intézkedni kezdett. Annak idején valószínűleg tűzoltó volt vagy katona, mert szinte parancsolva terelte az utasokat befelé, a jármű belsejébe, és szinte kivette a kormányt a sofőr kezéből. A képen csupán a faszi fehér nadrágján, a slicce környékén egyre csak terjedő, víz alapú folt rontott valamelyest.

A völgyben tehát zajlik, aminek kell, és én is maradtam volna még, ha szerkesztőm nem ragaszkodik annyira ahhoz, hogy a héten legyen az újságban Kapolcs, de mindenképpen, mert jó lenne, meg amúgy is.

Kapolcs tuti hely.

Vörös András Csaba

szerző
Vörös András Csaba
publikálva
1999/29. (07. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...