MaNcs: A 20-as évek elején az USA több államában megtiltották az evolúció tanítását. 1925-ben vádat emeltek egy tennessee-beli középiskola Darwin elméletét oktató tanára ellen, akit végül 1968-ban mentett fel a legfelsőbb bíróság. A 70-es évek végén Arkansasban és Lousianában követelték a teremtés elkötelezett hívei, hogy az evolúciós tanok mellett vegyék be a "teremtés tudományát" is az érettségi tételek közé. Kansas állam döntése csak a legutóbbi megnyilvánulása annak az Egyesült Államokban nagy hagyományokkal rendelkező antiintellektuális vonulatnak, amely a hazafiasságra és vallásos érzületre támaszkodva moralizáló és leegyszerűsítő nézeteinek jogi úton próbál érvényt szerezni. Ezúttal sikerrel. Mennyiben lehet a természet törvényeit a véleményszabadság körébe sorolni?
Szathmáry Eörs: Én nem tudok arról, hogy a gravitáció törvényét például bevonták volna a hitbéli kérdések közé. Itt egy hasonló léptékű természettudományos problémáról van szó. Amerikában valóban nem szokatlan az, hogy időnként fellángolnak ezek az evolúcióellenes dolgok. Talán az lehet az oka, hogy nagyon közel érzik az emberek a saját létük magyarázatához az evolúciós tanokat, és ezek közvetlenül érintkeznek a létünket magyarázni próbáló nem tudományos elképzelésekkel. Érdekes módon azért nem strapálja senki sem magát, hogy a fizika törvényeit kiiktassák a tananyagból. Nyilván, mert nem érinti az embereket annyira személyesen, mint az ember vagy az élőlények kialakulását vizsgáló evolucionista felfogás.
MaNcs: Mégis mi indokolja az evolúciótagadók kitartó tiltakozását? Van akadálya annak, hogy együtt éljen a természet működését tényszerűen vizsgáló tudományos szemlélet egy spirituális tartalmat és etikai értékeket nyújtó vallásos meggyőződéssel?
SZE: Nagyon sokan még mindig hívei a duplex veritasnak, tehát a kettős igazság elvének, abban az értelemben, hogy vannak egyfelől a tudományos dolgok, és vannak a hit dolgai, és ez a két dolog egyszerre igaz. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezt jól lehet ugyan gyakorolni a természettudományok nagyobb múlttal rendelkező ágaiban, például nagyon jó fizikus vagy vegyész lehet valaki, miközben nagyon jó hívő is. De tapasztalat mutatja azt is, hogy az nem nagyon megy, hogy egy tudós kiváló evolucionista és jó hívő legyen egyszerre. Ez egyszerűen gyakorlati okokból nem megy, mert annyira interferál a két világ, hogy az ember nem tudja a kényelmes hasadt állapotot fenntartani. Valamelyik irányba engedményeket kell tennie.
MaNcs: Veszítettek-e érvényességükből mára Darwin tanai?
SZE: Az ember - tetszik vagy nem tetszik - a főemlősök köréből, az emberszabású majmok köréből ered, azoktól származik. A fajok átalakulnak, és új fajok születnek a régiekből, és így alakult ki az élővilág. Az élőlények rátermettségét pozitívan befolyásoló, úgynevezett adaptációk egyetlen ismert természettudományos mechanizmusa a természetes szelekció, tehát a rátermettebb fennmaradása. A természetes szelekció abban az értelemben igaz, hogy az úgynevezett komplex adaptációk kialakulásának az egyetlen mechanizmusa. Ehhez olyan egységekre van szükség, amelyek szaporodnak, öröklődéssel rendelkeznek, és az öröklődésük néha nem pontos, tehát új variánsok keletkeznek, és ezek között a variánsok között különbség mutatkozik vagy termékenységükben, vagy a túlélő képességükben, vagy mind a kettőben. Ilyen populációk generációinak sorozatában végül is olyan egyedek fognak elterjedni, amelyek a környezethez idomulnak, és eközben új tulajdonságokra tesznek szert. Ez nemcsak Darwin idejében, hanem most is igaz. Illetve most igaz csak igazán, mert ezeknek a jelenségeknek ma már a mélyére tudunk hatolni genetikailag. Az evolúció legerősebb bizonyítékai genetikaiak. Ma már több mint egy tucat élőlény teljes genetikai térképével rendelkezünk, és azt lehet látni, hogy a különböző gének leszármazásai fa szerint rendezhetők. Ez azt jelenti, hogy a gének felépítését összehasonlítva ugyanazok a rokonsági viszonyok jönnek ki, mint azt az őslénytani leletek alapján feltételezték. Ezek az élőlények a leszármazás révén vannak kapcsolatban.
MaNcs: Merre tart az evolúció, és mi hajtja?
SZE: Amit lehet mondani, az az, hogy bizonyos leszármazásai vonalak mentén (ez azt jelenti, hogy élőlények élőlényeket nemzenek, és ezt nevezzük leszármazási láncnak) igaz az, hogy az organizmusok egyre összetettebbé váltak, de ez az élő szervezetek elenyésző hányadára igaz. Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy a Földet még ma is a baktériumok uralják, vagy ha kissé finomítok, akkor azt mondom, hogy a Földet a baktériumok és az algák uralják. Nagyon, nagyon finomítanom kell ahhoz, hogy például az emlősállatokat is belevehessem. Ha az a kérdés, hogy ennek a fejlődésnek mi lehetett a motorja, egyet biztosan kizárhatunk, az evolúciós előrelátást. Az biztos, hogy valami nem azért lett összetettebb, mert az valamikor később majd előnyös lesz. Hanem ott és akkor, amikor az összetettebb változat megjelenik, már valamilyen előnnyel kell rendelkeznie, vagy legalábbis nem lehet hátrányos.
MaNcs: Hol vannak azok a pontok a ma evolúcióbiológiájában, ahol a korábbi és érvényesnek mutatkozó elképzeléseket újszerű és meglepő módon lehet alkalmazni?
SZE: Különleges korban élünk a tekintetben, hogy az evolúciós praktikák a mindennapok technikájává váltak. Miközben megszületik Kansas államban ez a rendelkezés, éppen ugyanabban az államban az úgynevezett irracionális tervezés módszerével új és soha nem látott molekulákat hoznak létre. Az irracionális tervezés azt jelenti, hogy kémcsőben egy szelekciós folyamat keretén belül új tulajdonságú molekulákat készítenek. Éppúgy, ahogy az evolúció során a szervetlen anyagokból létrejött a szerves molekulákon alapuló élet. A kansasi kutatók munkája egyfelől gyakorlati eredményeket ad, olyan molekulákat állítanak elő, amelyeket terápiás célokra használnak fel az AIDS gyógyításában, másrészt óriási jelentőségük van az alapkutatásokban, mert az egyik legnagyobb megoldatlan probléma, az élet keletkezésével kapcsolatban konkrét, laboratóriumban ellenőrizhető, megismételhető eredményeket ad.
MaNcs: Befolyásolja-e az evolúciós szemlélet felszabadult és kreatív továbbfejlesztését a meddő evolúcióteremtés vita?
SZE: Jelenleg egy második darwini forradalom korszakát éljük, a darwini alapelveket olyan kutatásokban alkalmazzák, amelyek egészen meglepő eredményeket hoznak. Sokszor a darwini tanok nem triviális, az intuícióval ellentétes alkalmazása hozza meg nagyon ősi, enigmatikus kérdésekre is a választ. A halált például egyértelműen az evolúció termékének tekinthetjük. Ugyanakkor kérdéses lehet, hogy miért kell vajon öregednünk, ha a darwini rátermettség maximalizálása a cél. Hiszen ha belegondolunk, aki öregszik és meghal, az biztos, hogy természetes körülmények között utódot már nem hoz létre. Ez látszólag ellentétes a darwini szemlélettel, amely azoknak kedvezne inkább, akik örökké élnének, mert annál több utódjuk maradna fenn. Csak hát aki potenciálisan örök életű lenne, az is meghal előbb-utóbb puszta balesetek, természeti katasztrófák következtében, ezért felvetődik, hogy nem célszerűbb-e, ha inkább rövidebb időtartamot él, és ez alatt az idő alatt az utódaira több energiát fordít, vagyis megengedi magának, hogy öregedjék, hiszen valamikor úgyis baleset érné, vagy elvinné a róka. Azért öregszünk, mert a szervezetünkben meglévő állandó javítási folyamatok nem működnek olyan hatékonysággal, amely ahhoz kellene, hogy tetszőleges ideig éljünk. A javítófolyamatok megengedik azt, hogy a szervezet előbb vagy utóbb elromoljon, mert evolúciósan azok részesültek előnyben, akik kevesebbet fordítottak az önjavításra és többet az utódok sikeres gondozására. Valószínű, hogy az utódok száma nagyobb volt azoknál az élőlényeknél, akik kevesebbet törődtek magukkal, és így jobban uralták a következő nemzedékeket.
Ez egy elég goromba mechanizmus. Tudjuk azt, hogy vannak olyan gének, amelyek hagyják a szervezetet tönkremenni. Ha ezeket a géneket megbuherálják, akkor növelni lehet az élettartamot. Folynak ilyen jellegű kísérletek fonalférgekkel például, és lehetséges olyan fonalférget csinálni, amelynek átlagos élettartama többszöröse a természetes körülmények között levőnek. Valószínűleg az emberben is módosíthatók ezek a gének bizonyos mértékig.
MaNcs: Ezek szerint genetikai manipulációval megvalósítható a halhatatlanság?
SZE: Nem feltétlenül a gének szintjén. Van olyan szelekciós mechanizmus is, amellyel hasonló eredményeket lehet elérni. Ha például bevezetnék azt, hogy az emberpárok gyereket csak 35 éven felül hozhatnak létre, aztán néhány évtized múlva csak 37 fölött, aztán 40 év fölött, így a természet azokra szelektálna, akik egyre magasabb életkorban még mindig fittek és termékenyek, és ezek terjednének el, és így lassan el lehetne érni, hogy az átlagos élettartam legalább 120-140 évre kitolódjon.
Virág Katalin
