Fényszennyezés: Csillagok, ne ragyogjatok!

  • Zsuppán András
  • 2004. szeptember 30.

Lélek

Huszonöt év múlva nem látjuk a Tejutat, és az európai csillagászok legfeljebb a turkesztáni obszervatóriumokból kémlelhetik majd az eget. Az exponenciálisan növekvõ fényszennyezés megtizedeli a rovarfajokat, és megváltoztatja a madarak viselkedését. Egyre többen állítják: a fénynek ára van.

A "hagyományos" környezetszennyezés mellett az elmúlt években a hang- és fényszennyezés fogalma is megjelent, bár a kifejezések még kissé ismeretlenül csengenek. Valljuk be, elsõ hallásra mindkettõ félrevezetõnek és pontatlannak tûnik: bármennyire is zavaró egy rádiót bömböltetõ szomszéd vagy egy erõs fényû éjszakai lámpa, nem ugyanúgy okoznak kárt, mint ha valaki beleönt száz liter gázolajat a patak-ba, és kipusztul az egész élõvilág. Elsõ pillantásra inkább az emberi együttélés megszokott, hétköznapi nehézségeirõl van szó, amit egyesek új szavakkal szeretnének drámai színben feltüntetni. A múlt szerdán tartott elsõ magyar fényszennyezési konferencia elõadói, csillagászok, természetvédõk, világítástechnikusok és urbanisztikai szakemberek viszont éppen azt akarták bizonyítani, hogy a világunkat elöntõ fény a szó szoros értelmében gyilkol, éppúgy, mint a gyárak füstje.

A világûrbõl készült felvételek hátborzongató pontossággal rajzolják ki a fejlett világ kiterjedését: Európa, Észak-Amerika, Japán és Kína partvidéke fényárban úszik, a Föld többi részére viszont sötétség borul, melyben alig pislog néhány nagyváros lámpása, Afrika és Ázsia szívében pedig egyetlen fénypont se látszik. Az egyre jobb világítóeszközöknek köszönhetõen ma már távol tudjuk tartani magunktól az éjszakát: a világosodás a kutatási eredmények szerint rövid távon, például 1992 és 1999 között is jelentõs, 2025-re pedig oda vezet, hogy Európából már csak a bolygókat és néhány nagyon fényes csillagot lehet majd látni.

Régóta ismert jelenség, hogy az obszervatóriumoknak idõvel el kell költözniük a nagyvárosok közelébõl, gondoljunk csak a múzeummá alakított Greenwichre vagy arra, hogy a magyar csillagászok is a Mátra csúcsáról, Piszkéstetõrõl figyelik az eget. A modern túlvilágítás ellen azonban már nem lehet így védekezni: az ég általános háttérvilágossága növekszik meg olyan mértékben, hogy a csillagok a legsötétebb vidéki zugokban is elhalványodnak. Kolláth Zoltán csillagász szerint ma Magyarországon a Zselicben a legtisztább az égbolt, de ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, néhány évtizeden belül sehonnan sem lehet majd megfigyeléseket végezni. Piszkéstetõn már most is súlyos gondokat okoz a környezõ falvak közvilágítása, és egy komolyabb méréshez meg kell szervezni a lámpák leoltását.

Bár a biztonságos, fényes utcákért az emberek többsége valószínûleg gond nélkül feláldozná az egész magyar csillagászszakmát, a tudós szerint a veszteség ennél jóval nagyobb. A csillagos ég látványa mélyen hozzátartozik az európai kultúra örökségéhez, az egyes csillagképekhez õsi mondák és hiedelmek fûzõdnek, és bizonyára szegényebb lesz a világunk a Göncölszekér és a Tejút nélkül, bár az irodalmi leírásokhoz képest a valóságban tapasztalható csillagfények mindig is gyanúsan jelentéktelennek tûntek. A csillagász szerint aki igazi éjszakai égboltot szeretne látni, annak már ma is Közép-Ázsiába kell utaznia.

A kulturális veszteség mellett a modern élettel járó túlzott éjszakai világosság az élõvilágot is veszélyezteti. A soksertéjû tengeri gyûrûsférgek például összezavarodnak a parti fényektõl, elveszetten kóvályognak, és végül utódnemzés nélkül elpusztulnak - ezt a szörnyûséget teljes mélységében valószínûleg csak egy ökológus élheti át, a kisteknõsök esetében azonban már többeknek elszorul a szívük, és kampányokat indítanak a megmentésükért. A legnagyobb - észrevehetetlen - veszélyt a nagyarányú rovarpusztulás okozza. Ezért természetesen sok más tényezõ is felelõs, elsõsorban az erõs permetezõszerek és a monokultúrás növénytermesztés, de a fénycsapdaként mûködõ reklámtáblák, parkoló- és utcai lámpák is nagyon súlyos pusztítást végeznek az állományukban. A kár nagyságrendjérõl keveset lehet tudni, de az Egyesült Államokban napi 85 millió példányra becsülik a fények áldozatait. Mivel a rovaroknak alapvetõ jelentõségük van a táplálko-zási láncban, számuk csökkenése az ökológiai rendszer általános egyensúlyvesztéséhez vezethet. Ráadásul egy evolúciós szempontból teljesen értelmetlen szelekciót végzünk: speciálisan az éjszaka repülõ fajokat irtjuk ki.

A fényszennyezés legdrámaibb bizonyítékát az a több száz hullából álló madármozaik jelenti, melyet egy torontói toronyház alatt gyûjtöttek össze az állatvédõk. Amerikában évente összesen 4-5 millió énekesmadár pusztul el így, vagyis a vándorló populációk szabályosan megtizedelõdnek. Bár kivilágított felhõkarcolóink nincsenek, a szaporodó mobil- és adótornyok nálunk is hasonló irtást végeznek, amit ráadásul a fények okos megválasztásával mérsékelni lehetne. Halmos Gergõ ornitológus szerint még jelentõsebbek a nem ennyire nyilvánvaló veszélyek: egy holland kutatás során például az derült ki, hogy egy kivilágított új autóút teljesen tönkretette a nagy godák védett és ezért érintetlenül hagyott fészkelõhelyét, mivel a madarak elmenekültek a megváltozott környékrõl. Egy olasz reptérbõvítéshez készült hatástanulmány szerint a költõzõ madarak a fények miatt rossz pihenõhelyekre szállnak le, elvesztik a tájékozódási képességüket és csökkennek a túlélési esélyeik. Ráadásul a madarak viselkedése is megváltozik: az angol városi vörösbegyek például végigdalolják az éjszakákat, de már Debrecenben is feltûnt néhány éjjel fütyülõ feketerigó.

A káros hatások számbavétele mellett a fõ kérdés természetesen az, lehet-e valamit tenni, eltekintve néhány élõhely védelmétõl. Az ökológusok és a csillagászok nyilvánvalóan egy hasonló figyelemfelhívó kampánnyal próbálkoznak, mint negyven-ötven évvel ezelõtt a klasszikus környezetszennyezés jelentkezésekor, és szívesen emlegetik a fényszennyezés témájára valamiért nagyon ráharapó olaszok kezdeményezését, hogy az ENSZ nyilvánítsa az éjszakai égbolt látványát az Antarktiszhoz hasonlóan az emberiség közös, védendõ kulturális örökségévé. Lombardia tartomány példamutató szabályozást alkotott a fényszennyezés ellen, amit a magyar önkormányzatok is átvehetnének helyi rendeletek formájában - ez a közvilágítás költségeit is csökkentené, és racionálisabb energiagazdálkodást tenne lehetõvé.

A fényszennyezés elleni harc ennek ellenére sziszifuszinak tûnik, és nem csak azért, mert a problémát Magyarországon még szinte senki nem hajlandó komolyan venni.

Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója elmondta, hogy a park vezetése állandóan küzd azért, hogy éjszakára kapcsolják le a területükön lévõ telepek világítását - a majorságok tulajdonosai viszont ragaszkodnának a fényekhez. A meghívott debreceni városüzemeltetési hivatalnok is arról számolt be, hogy az önkormányzatnak törvényi kötelezettsége a városi közvilágítás fejlesztése, és ez a lakosság részé-rõl is nagyon erõs elvárás. A fény ugyanis az emberek számára a biztonságot, a védettséget és a kultúrát jelenti. Olyan õsi, pozitív érzelmi kötõdések élnek vele kapcsolatban, amit balsorsú éjjeli lepkék halála nem változtathat meg. Egy igazi város - egy világváros - fényárban úszik, mûemlékei díszkivilágításban fürdenek, üzletei csillognak, és már messzirõl meglátjuk a fölé boruló fénykupolát. A konferencián elhangzott, hogy legyen más a fények szabályozása rurális környezetben, de végsõ soron nem csodálkozhatunk rajta, hogy a mátraszentimreiek a saját kis világukat ugyanúgy ki szeretnék világítani, mint a budapestiek. A világítástechnikai eszközök áttervezésével vagy a felfelé is sugárzó gömblámpák mellõzésével bizonyára jelentõs részeredményeket lehet elérni, összességében azonban a fény mennyi-sége továbbra is növekedni fog. Vajon a csillagos ég elvesztése is a civilizáció ára?

Zsuppán András

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.