"Meg kell nyúznom a pókot is" - Nagy Zoltán preparátor

  • Beszterczey Judit
  • 2010. április 8.

Lélek

Miután megsemmisült több mint ezer állatot bemutató múzeuma, kizárólag megrendelőknek dolgozik. De mellette kiállításokat szervez és iskolai szemléltetőeszközöket újít fel.
Miután megsemmisült több mint ezer állatot bemutató múzeuma, kizárólag megrendelőknek dolgozik. De mellette kiállításokat szervez és iskolai szemléltetőeszközöket újít fel.

Magyar Narancs: Hogyan lett preparátor?

Nagy Zoltán: Vadásznak készültem, de nem vettek fel a soproni főiskola vadgazdálkodási képzésére. Maradt egy évem, nem tudtam, mihez kezdjek. Volt otthon úgy tizenöt kitömött állatunk, amiket édesapám vásárolt össze. Elhatároztam, hogy a következő felvételi időpontig megtanulom a tömést. Egy idős preparátor kezdett foglalkozni velem, azzal a feltétellel, hogy senkinek nem árulom el. Megmutatta a madarak nyúzását és tömését, ami mindennek az alapja. Először egy varjút kellett önállóan kitömnöm, a kamránkban dolgoztam. Csapnivaló lett, nem volt benne élet.

MN: Élet?

NZ: Akkor jó a preparátor, ha valamennyi apró részletet figyelembe vesz, elkapja az állat mozdulatát - attól lesz élettel teli. A varjú után mindent kipreparáltam: tyúkot a piacról, fácánokat, ráadásul autodidakta módon elkezdtem kisállatokat, mezei hörcsögöket, halakat, nyulakat is nyúzni, tömni. A kisállatok kitömése a fejrész kivételével nagyon hasonlít a madarakéhoz. Annyira belemerültem, hogy nem is felvételiztem, vitt a hév. 1983-ban Budapestre mentem, ahol a Természettudományi Múzeum preparatóriumának szakemberei mutattak meg néhány dolgot. Kecskeszemre volt ugyanis szükségem, de nem tudtam, hogyan készítsem el. Az emlősöknek ugyanis teljesen más a szemük, mint a madaraké. Az emlősökhöz hólyagszemet használunk, ami leginkább a kémcső kidomborodó végéhez hasonlít. Az üvegszem bogarát a preparátor festi meg hátulról, rendkívül vékony ecsettel. Én akkoriban egy gyufaszálat rágtam apróra, annak a rostjait használtam a szem íriszének és a pupillának a megfestésére.

MN: Sohasem undorodott?

NZ: A preparálás még annyira sem taszító, mint a csirke pucolása. Én csupán a bőrt veszem le, a frissen elpusztult állat egész teste egyben marad a nyúzás után, amiről méretet veszek. Ez alapján készítek egy élethű agyagszobrot az izomkontúrokkal, ami a negatív levételéhez kell. Ugyanarról az állatról akár négy-öt negatív is készülhet: jobbra néző fejjel, balra néző fejjel, csukott és nyitott szájjal. A negatív segítségével elkészítem a műtestet, ami többféle anyagból készül: a madarakét úgynevezett szijácsból csináljuk, az emlősöknél üvegszálas műgyantát vagy purhabot használunk. Általában fél év alatt preparálok ki egy madarat, ebben persze a száradási idő is benne van, de egy vaddisznó kikészítése egy évig is eltarthat. A halpreparálás külön műfaj: a liofilizálás a ma létező legkorszerűbb és legkíméletesebb eljárás, ám annyira drága, hogy Magyarországon nem tudnák megfizetni, körülbelül ötszázezer forintba kerülne egy kisebb ponty. Marad a hagyományos eljárás: megnyúzom a halat, kiöntöm a pozitívot, a műtestre pedig rákerül az eredeti bőr.

MN: Minden állat alkalmas preparálásra?

NZ: A jogszabályok szerint a védett állatokon kívül valamennyi állat tartósítható. Nekem preparátorként nincs hatásköröm arra, hogy kivizsgáljam az állat eredetét. Ha védett állatot hoznak, be kell jelentenem a Természetvédelmi Felügyelőségnek. Vagy elkobozza a hatóság a tetemet, vagy engedélyt ad a kitömésre. Én valamennyi Európában fellelhető állatfajtát preparáltam már, a két és fél grammos házi cickánytól a szürke marháig. Egzotikus vadakkal azonban nemigen foglalkoztam, fénykoromban még nem volt divat Afrikában vadászni. Néhány nyugat-dunántúli preparátor viszont kizárólag az afrikai vadakra szakosodott. A medúzát egészen biztosan nem lehet kitömni, a teste 99 százaléka víz, képtelenség megnyúzni. A madarak, kétéltűek, hüllők, emlősök minden további nélkül kipreparálhatók, jelenleg rengeteg rovart készítek ki. A póknak, lótücsöknek például hatalmas, ugyanakkor lágy és nagy nedvességtartalmú a potroha: nem elég kiszúrni, mert akkor összetöpped, megpenészedik. Meg kell nyúznom a pókot is: kikészítem a "bőrét", amit selyemszállal varrok össze a műtesten. Elsősorban iskolák kérnek rovarpreparátumot, amit könnyen teljesítek, hiszen 1500 darabos gyűjteményem van.

MN: Nem lenne egyszerűbb a spiritusz és a gombostű?

NZ: A profi preparátumot senki ne tévessze össze gombostűvel felszúrt rovarokkal, amik rövid időn belül tönkremennek. Na, ekkor jövök én, aki az iskolai szertárfelújítás alatt helyrepofozom a kitömött állatokat.

MN: Kik preparáltatnak?

NZ: Elsősorban vadászok és horgászok. De egyre több magánember jön, akik a házi kedvencüket, a kutyát, a macskát tömetik ki. 'ket megpróbálom finoman lebeszélni, de egyszer felkeresett egy férfi, aki elmesélte, hogy miután látott velem egy tévéinterjút, azon nyomban, a fotelben ülve ígéretet tett a kutyájának, hogy ha történik vele valami, velem tömeti ki. Vállaltam a munkát.

MN: Saját múzeuma is volt.

NZ: Egykori otthonomban működött, sokan látogatták. Ráadásul meg tudtam mutatni a megrendelőknek, hogy milyen sokféleképp lehet kitömni például egy fácánt. De 2004 telén legalább 30 centiméternyi hó esett, ami egyik napról a másikra megolvadt. A lezúduló csapadékmennyiség kidöntötte a tetőt és a ház egyik falát. A házunkkal együtt az ezerdarabos gyűjteményem nagy része is megsemmisült. Életem munkáját temette maga alá a törmelék, kellett hozzá kis idő, hogy feldolgozzam. Később új helyen szerettem volna múzeumot létesíteni, ám ez - leginkább pénzügyi okok miatt - meghiúsult. De 2007-ben megnyílt egy kiállítás a Gyulaváriban található Almássy-kastélyban, ahol 15 diorámámat (a valódi tájat, életet megjelenítő modell - a szerk.) állítottak ki. A múzeumom megsemmisülése óta kizárólag megrendelőknek tömök állatokat, leginkább rovarpreparátumokat készítek vagy újítok fel iskolák számára. Élethoszszig tartó garanciát vállalok az általam készített darabokra.

Neked ajánljuk