Magyar Narancs: Hogyan lett preparátor?
Nagy Zoltán: Vadásznak készültem, de nem vettek fel a soproni főiskola vadgazdálkodási képzésére. Maradt egy évem, nem tudtam, mihez kezdjek. Volt otthon úgy tizenöt kitömött állatunk, amiket édesapám vásárolt össze. Elhatároztam, hogy a következő felvételi időpontig megtanulom a tömést. Egy idős preparátor kezdett foglalkozni velem, azzal a feltétellel, hogy senkinek nem árulom el. Megmutatta a madarak nyúzását és tömését, ami mindennek az alapja. Először egy varjút kellett önállóan kitömnöm, a kamránkban dolgoztam. Csapnivaló lett, nem volt benne élet.
MN: Élet?
NZ: Akkor jó a preparátor, ha valamennyi apró részletet figyelembe vesz, elkapja az állat mozdulatát - attól lesz élettel teli. A varjú után mindent kipreparáltam: tyúkot a piacról, fácánokat, ráadásul autodidakta módon elkezdtem kisállatokat, mezei hörcsögöket, halakat, nyulakat is nyúzni, tömni. A kisállatok kitömése a fejrész kivételével nagyon hasonlít a madarakéhoz. Annyira belemerültem, hogy nem is felvételiztem, vitt a hév. 1983-ban Budapestre mentem, ahol a Természettudományi Múzeum preparatóriumának szakemberei mutattak meg néhány dolgot. Kecskeszemre volt ugyanis szükségem, de nem tudtam, hogyan készítsem el. Az emlősöknek ugyanis teljesen más a szemük, mint a madaraké. Az emlősökhöz hólyagszemet használunk, ami leginkább a kémcső kidomborodó végéhez hasonlít. Az üvegszem bogarát a preparátor festi meg hátulról, rendkívül vékony ecsettel. Én akkoriban egy gyufaszálat rágtam apróra, annak a rostjait használtam a szem íriszének és a pupillának a megfestésére.
MN: Sohasem undorodott?
NZ: A preparálás még annyira sem taszító, mint a csirke pucolása. Én csupán a bőrt veszem le, a frissen elpusztult állat egész teste egyben marad a nyúzás után, amiről méretet veszek. Ez alapján készítek egy élethű agyagszobrot az izomkontúrokkal, ami a negatív levételéhez kell. Ugyanarról az állatról akár négy-öt negatív is készülhet: jobbra néző fejjel, balra néző fejjel, csukott és nyitott szájjal. A negatív segítségével elkészítem a műtestet, ami többféle anyagból készül: a madarakét úgynevezett szijácsból csináljuk, az emlősöknél üvegszálas műgyantát vagy purhabot használunk. Általában fél év alatt preparálok ki egy madarat, ebben persze a száradási idő is benne van, de egy vaddisznó kikészítése egy évig is eltarthat. A halpreparálás külön műfaj: a liofilizálás a ma létező legkorszerűbb és legkíméletesebb eljárás, ám annyira drága, hogy Magyarországon nem tudnák megfizetni, körülbelül ötszázezer forintba kerülne egy kisebb ponty. Marad a hagyományos eljárás: megnyúzom a halat, kiöntöm a pozitívot, a műtestre pedig rákerül az eredeti bőr.
MN: Minden állat alkalmas preparálásra?
NZ: A jogszabályok szerint a védett állatokon kívül valamennyi állat tartósítható. Nekem preparátorként nincs hatásköröm arra, hogy kivizsgáljam az állat eredetét. Ha védett állatot hoznak, be kell jelentenem a Természetvédelmi Felügyelőségnek. Vagy elkobozza a hatóság a tetemet, vagy engedélyt ad a kitömésre. Én valamennyi Európában fellelhető állatfajtát preparáltam már, a két és fél grammos házi cickánytól a szürke marháig. Egzotikus vadakkal azonban nemigen foglalkoztam, fénykoromban még nem volt divat Afrikában vadászni. Néhány nyugat-dunántúli preparátor viszont kizárólag az afrikai vadakra szakosodott. A medúzát egészen biztosan nem lehet kitömni, a teste 99 százaléka víz, képtelenség megnyúzni. A madarak, kétéltűek, hüllők, emlősök minden további nélkül kipreparálhatók, jelenleg rengeteg rovart készítek ki. A póknak, lótücsöknek például hatalmas, ugyanakkor lágy és nagy nedvességtartalmú a potroha: nem elég kiszúrni, mert akkor összetöpped, megpenészedik. Meg kell nyúznom a pókot is: kikészítem a "bőrét", amit selyemszállal varrok össze a műtesten. Elsősorban iskolák kérnek rovarpreparátumot, amit könnyen teljesítek, hiszen 1500 darabos gyűjteményem van.
MN: Nem lenne egyszerűbb a spiritusz és a gombostű?
NZ: A profi preparátumot senki ne tévessze össze gombostűvel felszúrt rovarokkal, amik rövid időn belül tönkremennek. Na, ekkor jövök én, aki az iskolai szertárfelújítás alatt helyrepofozom a kitömött állatokat.
MN: Kik preparáltatnak?
NZ: Elsősorban vadászok és horgászok. De egyre több magánember jön, akik a házi kedvencüket, a kutyát, a macskát tömetik ki. 'ket megpróbálom finoman lebeszélni, de egyszer felkeresett egy férfi, aki elmesélte, hogy miután látott velem egy tévéinterjút, azon nyomban, a fotelben ülve ígéretet tett a kutyájának, hogy ha történik vele valami, velem tömeti ki. Vállaltam a munkát.
MN: Saját múzeuma is volt.
NZ: Egykori otthonomban működött, sokan látogatták. Ráadásul meg tudtam mutatni a megrendelőknek, hogy milyen sokféleképp lehet kitömni például egy fácánt. De 2004 telén legalább 30 centiméternyi hó esett, ami egyik napról a másikra megolvadt. A lezúduló csapadékmennyiség kidöntötte a tetőt és a ház egyik falát. A házunkkal együtt az ezerdarabos gyűjteményem nagy része is megsemmisült. Életem munkáját temette maga alá a törmelék, kellett hozzá kis idő, hogy feldolgozzam. Később új helyen szerettem volna múzeumot létesíteni, ám ez - leginkább pénzügyi okok miatt - meghiúsult. De 2007-ben megnyílt egy kiállítás a Gyulaváriban található Almássy-kastélyban, ahol 15 diorámámat (a valódi tájat, életet megjelenítő modell - a szerk.) állítottak ki. A múzeumom megsemmisülése óta kizárólag megrendelőknek tömök állatokat, leginkább rovarpreparátumokat készítek vagy újítok fel iskolák számára. Élethoszszig tartó garanciát vállalok az általam készített darabokra.
