"Meg kell nyúznom a pókot is" - Nagy Zoltán preparátor

  • Beszterczey Judit
  • 2010. április 8.

Lélek

Miután megsemmisült több mint ezer állatot bemutató múzeuma, kizárólag megrendelőknek dolgozik. De mellette kiállításokat szervez és iskolai szemléltetőeszközöket újít fel.
Miután megsemmisült több mint ezer állatot bemutató múzeuma, kizárólag megrendelőknek dolgozik. De mellette kiállításokat szervez és iskolai szemléltetőeszközöket újít fel.

Magyar Narancs: Hogyan lett preparátor?

Nagy Zoltán: Vadásznak készültem, de nem vettek fel a soproni főiskola vadgazdálkodási képzésére. Maradt egy évem, nem tudtam, mihez kezdjek. Volt otthon úgy tizenöt kitömött állatunk, amiket édesapám vásárolt össze. Elhatároztam, hogy a következő felvételi időpontig megtanulom a tömést. Egy idős preparátor kezdett foglalkozni velem, azzal a feltétellel, hogy senkinek nem árulom el. Megmutatta a madarak nyúzását és tömését, ami mindennek az alapja. Először egy varjút kellett önállóan kitömnöm, a kamránkban dolgoztam. Csapnivaló lett, nem volt benne élet.

MN: Élet?

NZ: Akkor jó a preparátor, ha valamennyi apró részletet figyelembe vesz, elkapja az állat mozdulatát - attól lesz élettel teli. A varjú után mindent kipreparáltam: tyúkot a piacról, fácánokat, ráadásul autodidakta módon elkezdtem kisállatokat, mezei hörcsögöket, halakat, nyulakat is nyúzni, tömni. A kisállatok kitömése a fejrész kivételével nagyon hasonlít a madarakéhoz. Annyira belemerültem, hogy nem is felvételiztem, vitt a hév. 1983-ban Budapestre mentem, ahol a Természettudományi Múzeum preparatóriumának szakemberei mutattak meg néhány dolgot. Kecskeszemre volt ugyanis szükségem, de nem tudtam, hogyan készítsem el. Az emlősöknek ugyanis teljesen más a szemük, mint a madaraké. Az emlősökhöz hólyagszemet használunk, ami leginkább a kémcső kidomborodó végéhez hasonlít. Az üvegszem bogarát a preparátor festi meg hátulról, rendkívül vékony ecsettel. Én akkoriban egy gyufaszálat rágtam apróra, annak a rostjait használtam a szem íriszének és a pupillának a megfestésére.

MN: Sohasem undorodott?

NZ: A preparálás még annyira sem taszító, mint a csirke pucolása. Én csupán a bőrt veszem le, a frissen elpusztult állat egész teste egyben marad a nyúzás után, amiről méretet veszek. Ez alapján készítek egy élethű agyagszobrot az izomkontúrokkal, ami a negatív levételéhez kell. Ugyanarról az állatról akár négy-öt negatív is készülhet: jobbra néző fejjel, balra néző fejjel, csukott és nyitott szájjal. A negatív segítségével elkészítem a műtestet, ami többféle anyagból készül: a madarakét úgynevezett szijácsból csináljuk, az emlősöknél üvegszálas műgyantát vagy purhabot használunk. Általában fél év alatt preparálok ki egy madarat, ebben persze a száradási idő is benne van, de egy vaddisznó kikészítése egy évig is eltarthat. A halpreparálás külön műfaj: a liofilizálás a ma létező legkorszerűbb és legkíméletesebb eljárás, ám annyira drága, hogy Magyarországon nem tudnák megfizetni, körülbelül ötszázezer forintba kerülne egy kisebb ponty. Marad a hagyományos eljárás: megnyúzom a halat, kiöntöm a pozitívot, a műtestre pedig rákerül az eredeti bőr.

MN: Minden állat alkalmas preparálásra?

NZ: A jogszabályok szerint a védett állatokon kívül valamennyi állat tartósítható. Nekem preparátorként nincs hatásköröm arra, hogy kivizsgáljam az állat eredetét. Ha védett állatot hoznak, be kell jelentenem a Természetvédelmi Felügyelőségnek. Vagy elkobozza a hatóság a tetemet, vagy engedélyt ad a kitömésre. Én valamennyi Európában fellelhető állatfajtát preparáltam már, a két és fél grammos házi cickánytól a szürke marháig. Egzotikus vadakkal azonban nemigen foglalkoztam, fénykoromban még nem volt divat Afrikában vadászni. Néhány nyugat-dunántúli preparátor viszont kizárólag az afrikai vadakra szakosodott. A medúzát egészen biztosan nem lehet kitömni, a teste 99 százaléka víz, képtelenség megnyúzni. A madarak, kétéltűek, hüllők, emlősök minden további nélkül kipreparálhatók, jelenleg rengeteg rovart készítek ki. A póknak, lótücsöknek például hatalmas, ugyanakkor lágy és nagy nedvességtartalmú a potroha: nem elég kiszúrni, mert akkor összetöpped, megpenészedik. Meg kell nyúznom a pókot is: kikészítem a "bőrét", amit selyemszállal varrok össze a műtesten. Elsősorban iskolák kérnek rovarpreparátumot, amit könnyen teljesítek, hiszen 1500 darabos gyűjteményem van.

MN: Nem lenne egyszerűbb a spiritusz és a gombostű?

NZ: A profi preparátumot senki ne tévessze össze gombostűvel felszúrt rovarokkal, amik rövid időn belül tönkremennek. Na, ekkor jövök én, aki az iskolai szertárfelújítás alatt helyrepofozom a kitömött állatokat.

MN: Kik preparáltatnak?

NZ: Elsősorban vadászok és horgászok. De egyre több magánember jön, akik a házi kedvencüket, a kutyát, a macskát tömetik ki. 'ket megpróbálom finoman lebeszélni, de egyszer felkeresett egy férfi, aki elmesélte, hogy miután látott velem egy tévéinterjút, azon nyomban, a fotelben ülve ígéretet tett a kutyájának, hogy ha történik vele valami, velem tömeti ki. Vállaltam a munkát.

MN: Saját múzeuma is volt.

NZ: Egykori otthonomban működött, sokan látogatták. Ráadásul meg tudtam mutatni a megrendelőknek, hogy milyen sokféleképp lehet kitömni például egy fácánt. De 2004 telén legalább 30 centiméternyi hó esett, ami egyik napról a másikra megolvadt. A lezúduló csapadékmennyiség kidöntötte a tetőt és a ház egyik falát. A házunkkal együtt az ezerdarabos gyűjteményem nagy része is megsemmisült. Életem munkáját temette maga alá a törmelék, kellett hozzá kis idő, hogy feldolgozzam. Később új helyen szerettem volna múzeumot létesíteni, ám ez - leginkább pénzügyi okok miatt - meghiúsult. De 2007-ben megnyílt egy kiállítás a Gyulaváriban található Almássy-kastélyban, ahol 15 diorámámat (a valódi tájat, életet megjelenítő modell - a szerk.) állítottak ki. A múzeumom megsemmisülése óta kizárólag megrendelőknek tömök állatokat, leginkább rovarpreparátumokat készítek vagy újítok fel iskolák számára. Élethoszszig tartó garanciát vállalok az általam készített darabokra.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.