"Megvizeztem a homlokomat" - Kohán János angol úri szabó

  • Beszterczey Judit
  • 2009. július 16.

Lélek

Kevesen varratnak manapság méretre szabott öltönyt, pedig az igényes öltözet szinte ugyanannyiba kerül, mint a konfekció. Nem mindig volt így. A most 90 éves angol úri szabónál néhány évtizede szinte lehetetlen volt öltönyt készíttetni.

Magyar Narancs: Hogyan lett úri szabó?

Kohán János: A szüleim találták ki, mondván, hogy akkor tiszta műhelyben dolgozhatom, és szép ruhákban járok - eleinte nem lelkesített az ötlet. De dolgozott akkoriban Gyulán egy fővárosi vállalkozó, aki gyönyörű, Budapesten készült öltönyöket viselt. A látvány áttörést hozott az életemben. Elkértem az egyik öltözetét, azzal az indokkal, hogy megvasalom. Közben megbogarásztam: töviről hegyire átnéztem a szabását, varrását. Észre is vették, hogy érdekel a szakma - s miután megtanultam a fogásokat, az akkori gazdasági világválság ellenére több ajánlólevelet is kaptam Budapestre. De a legtöbbet egy, a Vörösmarty tér sarkán működő műhelyben tanultam, oda az utolsó gombot is Londonból hozták. A felső tízezernek dolgoztunk, olyan illusztris vendégeknek, mint Teleki Pál miniszterelnök, az Esterházy hercegek. A színészek közül csak Páger Antal varratott nálunk, mert olyan magasak voltak az áraink. Meg Jávor Pál, de ő nem szeretett fizetni. Kissé csalódtam, mert a mindennapokban szemüveget hordott, civilként durva ember lévén hatalmasakat rúgott a felesége selyemkutyájába. Sajnos közbejött a háború, s amire leszereltem, a véres események elsöpörték a zsidó származású Kollerék szalonját. A háború után visszatértem Gyulára. 1946-ban nyitottam meg első üzletemet, de semmilyen munkám nem volt. Már azon gondolkoztam, felmondom, ám a tulajdonos hozzám irányított egy fogságból szabadult ügyvédet. Nagyon lelkiismeretesen varrtam meg a ruhát, utána egymásnak adták a kilincset a megrendelők.

MN: Mit jelent az, hogy angol úri szabó?

KJ: A második világháború előtt alakult ki a férfiszabóság három kasztja az országban. Voltak a vásári szabók, akik falvakba, vásárokba jártak ruhát, anyagot árulni. Továbbá léteztek a magyar szabók, akik kifejezetten az úgynevezett magyaros öltözeteket, az atillát és a mentét készítették el, szinte kizárólag ehhez értettek. Az angol úri szabók a világháború előtt meghatározó angol divatot tartották, s tartják a mai napig mértékadónak, ez számunkra az etalon. Az úri szabó mindig mérték után, próbákkal dolgozik, korábban a tisztviselőktől kezdve egészen az arisztokrata réteg számára dolgoztunk. Az angol úri szabó természetesen az öltönyök mellett szmokingot, zsakettet és frakkot is készít.

MN: Hogyan állapíthatjuk meg egy öltönyről, hogy az igényes munka?

KJ: Számos apró fogás létezik, amit ismerni kell. Írott szabály, hogy egy centiméterre látszódjon ki az ing a zakó ujjából, a zakónak ennyivel rövidebbnek kell lennie. Ehhez képest volt olyan, aki reklamált, és visszahozta, hogy rövid az ujja, eresszem le. A méretre szabott öltönynél a díszzsebkendő is egészen másképp néz ki, mert fölemeli a ruhát. Szabály, hogy a háromgombos zakó csak derékban gombolódik. Aki mind a hármat begombolja, nálam elvágta magát. Megöregedtem a szakmában, mire megtudtam, hogy miért nem szabad begombolni: egyszer a walesi herceg elfelejtkezett a legalsó gombról, és mindenki őt kezdte utánozni.

MN: Milyen a jó kuncsaft?

KJ: Nagyon igényes, de teljesen rám bízza a feladatot. A vevő mindig jól jár, ha a mesterre bízza magát, mert biztosan nagyobb tapasztalatunk van, mint neki. De kell ehhez bizonyos fokú intelligencia, no és hatalmas bizalom. A nagyképűséget azonban sosem álltam. Egyszer egy igen befutott nőgyógyász állított be a feleségével. Megállt az ajtóban, levágott elém egy csomag szövetet. Már akkor tudtam, hogy nem vállalom el. Olyan időpontot mondtam neki, amit nem tudott kivárni. Bár az is igaz, hogy a hetvenes-nyolcvanas években körülbelül fél évet kellett várakozni nálam. Ma az utcáról is be lehet jönni.

MN: Pedig luxusöltönyre lenne igény.

KJ: Van, aki a méretre szabott öltönyt keresi, de a többségnek megfelel a konfekció. Mára valahogy elszürkült minden, a televízió is hemzseg az igénytelenségtől. Micsoda dolog, hogy az RTL Klub elit táncversenyében rosszul szabott kölcsönfrakkokban keringőztek a sztárok! Szponzoröltönyök, reklámdarabok uralják a tévét. Ezek egytől egyig úgynevezett ragasztott zakók: néhány alkalom után elvesztik a formájukat, mint a köpeny, teljesen összetörnek.

MN: Varratott másnál öltönyt?

KJ: Soha. Egyszer fordult az elő, hogy a Váci utcai főnököm szabta ki az öltönyömet, amit én varrtam meg magamnak. Nem egy műhelyben fordultam meg, egyik jobb volt, mint a másik, de ne tűnjön önteltségnek, bármelyikkel felvettem a versenyt. Megőriztem az elveimet, pedig a mai napig minden öltözetemben találok apró kifogásolnivalót. De épp az adja az éltető erőt, hogy legközelebb ilyesmi ne forduljon elő.

MN: Idén októberben tölti be a kilencvenedik évét. Hogyan bírja a munkát?

KJ: Nem veszem tudomásul a koromat: amit tavaly elkészítettem, azt idén is meg tudom varrni. Ha nem dolgoznék, akkor lenne végem. Persze avval, hogy a konfekció elhatalmasodott, megcsappantak a rendelések, már az is jó érzéssel tölt el, ha tudom, hogy holnap is van munkám. Ám amikor a csúcson voltam, reggel hattól este tizenegyig dolgoztam: megvizeztem a homlokomat, hogy ébren tudjak maradni. Ma másképp van, megengedhetem magamnak a pihenést, és rendszeresen kerékpározom, tornázom. Azt is megengedhetem, hogy azt a zakót, amit épp készítek, szétszedjem és újracsináljam, mert valami mégsem tetszik rajta. Fiatalkoromban rájöttem, ha éjszakára fekete kendőt kötök a szememre, sokkal hamarabb kipihenem magam, és élesebb a látásom. Azóta így alszom, és a mai napig nem kell szemüveg.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.