„Mindent megtesznek, hogy szeressék őket”

  • Draskovics Ádám
  • 2016. április 7.

Lélek

Az Esztergomi Gyermekotthon lakói a drog és a prostitúció világából érkeztek a Trafó színpadára. A friss Narancsban kritikát, itt pedig az intézetben készült fotókat közlünk.

„Most vagyok tizenhat. 14 évesen kerültem ide. Hogy előtte hol voltam? Hát csavarogtam, meg aztán drogoztunk. Egy idő után naponta, ha volt miből. Miből volt rá pénzem? Hát loptunk, innen-onnan, boltól. Furcsa volt bekerülni ide, de már itt vannak a barátaim, nem is hiányzik a nyolcadik kerület. Júniusban jár le a két évem, de megmondom őszintén, hogy félek is tőle. Mármint tudja, hogy mi lesz velem. Szoktunk erről beszélni a csoportvezetőmmel. Amúgy hat testvérem van, de a legtöbb úgy mint én, intézetben, mert nem foglalkoztak velünk. Volt olyan, hogy nem volt mit enni, hogy megvertek minket. Hogy hiányoznak-e a testvéreim? Miért, magának nem hiányoznának? Amúgy, igen, mindegyik. Mindegyik egy kicsit másért.”

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

Ezt a Dívány riporterének mondta az egyik lány az Esztergomi Gyermekotthonban. Az intézményre azért figyelt fel a média, mert Schermann Márta színházi előadást készített a benne lakó lányokkal. Ezt a Trafóban mutatták be március végén. Előtte azonban számos újságírót elvittek Esztergomba, hogy helyben találkozhassanak a szereplőkkel. A Magyar Narancs legújabb számában Tompa Andrea ír erről a látogatásról és az előadásról. Itt pedig Draskovics Ádám képei következnek.

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

A cikk címét az előadás színlapjáról, egy idős prostituált nyilatkozatából vettük.

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.