„Mindent megtesznek, hogy szeressék őket”

  • Draskovics Ádám
  • 2016. április 7.

Lélek

Az Esztergomi Gyermekotthon lakói a drog és a prostitúció világából érkeztek a Trafó színpadára. A friss Narancsban kritikát, itt pedig az intézetben készült fotókat közlünk.

„Most vagyok tizenhat. 14 évesen kerültem ide. Hogy előtte hol voltam? Hát csavarogtam, meg aztán drogoztunk. Egy idő után naponta, ha volt miből. Miből volt rá pénzem? Hát loptunk, innen-onnan, boltól. Furcsa volt bekerülni ide, de már itt vannak a barátaim, nem is hiányzik a nyolcadik kerület. Júniusban jár le a két évem, de megmondom őszintén, hogy félek is tőle. Mármint tudja, hogy mi lesz velem. Szoktunk erről beszélni a csoportvezetőmmel. Amúgy hat testvérem van, de a legtöbb úgy mint én, intézetben, mert nem foglalkoztak velünk. Volt olyan, hogy nem volt mit enni, hogy megvertek minket. Hogy hiányoznak-e a testvéreim? Miért, magának nem hiányoznának? Amúgy, igen, mindegyik. Mindegyik egy kicsit másért.”

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

Ezt a Dívány riporterének mondta az egyik lány az Esztergomi Gyermekotthonban. Az intézményre azért figyelt fel a média, mert Schermann Márta színházi előadást készített a benne lakó lányokkal. Ezt a Trafóban mutatták be március végén. Előtte azonban számos újságírót elvittek Esztergomba, hogy helyben találkozhassanak a szereplőkkel. A Magyar Narancs legújabb számában Tompa Andrea ír erről a látogatásról és az előadásról. Itt pedig Draskovics Ádám képei következnek.

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

A cikk címét az előadás színlapjáról, egy idős prostituált nyilatkozatából vettük.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.