„Mindent megtesznek, hogy szeressék őket”

  • Draskovics Ádám
  • 2016. április 7.

Lélek

Az Esztergomi Gyermekotthon lakói a drog és a prostitúció világából érkeztek a Trafó színpadára. A friss Narancsban kritikát, itt pedig az intézetben készült fotókat közlünk.

„Most vagyok tizenhat. 14 évesen kerültem ide. Hogy előtte hol voltam? Hát csavarogtam, meg aztán drogoztunk. Egy idő után naponta, ha volt miből. Miből volt rá pénzem? Hát loptunk, innen-onnan, boltól. Furcsa volt bekerülni ide, de már itt vannak a barátaim, nem is hiányzik a nyolcadik kerület. Júniusban jár le a két évem, de megmondom őszintén, hogy félek is tőle. Mármint tudja, hogy mi lesz velem. Szoktunk erről beszélni a csoportvezetőmmel. Amúgy hat testvérem van, de a legtöbb úgy mint én, intézetben, mert nem foglalkoztak velünk. Volt olyan, hogy nem volt mit enni, hogy megvertek minket. Hogy hiányoznak-e a testvéreim? Miért, magának nem hiányoznának? Amúgy, igen, mindegyik. Mindegyik egy kicsit másért.”

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

Ezt a Dívány riporterének mondta az egyik lány az Esztergomi Gyermekotthonban. Az intézményre azért figyelt fel a média, mert Schermann Márta színházi előadást készített a benne lakó lányokkal. Ezt a Trafóban mutatták be március végén. Előtte azonban számos újságírót elvittek Esztergomba, hogy helyben találkozhassanak a szereplőkkel. A Magyar Narancs legújabb számában Tompa Andrea ír erről a látogatásról és az előadásról. Itt pedig Draskovics Ádám képei következnek.

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

A cikk címét az előadás színlapjáról, egy idős prostituált nyilatkozatából vettük.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.