„Mindent megtesznek, hogy szeressék őket”

  • Draskovics Ádám
  • 2016. április 7.

Lélek

Az Esztergomi Gyermekotthon lakói a drog és a prostitúció világából érkeztek a Trafó színpadára. A friss Narancsban kritikát, itt pedig az intézetben készült fotókat közlünk.

„Most vagyok tizenhat. 14 évesen kerültem ide. Hogy előtte hol voltam? Hát csavarogtam, meg aztán drogoztunk. Egy idő után naponta, ha volt miből. Miből volt rá pénzem? Hát loptunk, innen-onnan, boltól. Furcsa volt bekerülni ide, de már itt vannak a barátaim, nem is hiányzik a nyolcadik kerület. Júniusban jár le a két évem, de megmondom őszintén, hogy félek is tőle. Mármint tudja, hogy mi lesz velem. Szoktunk erről beszélni a csoportvezetőmmel. Amúgy hat testvérem van, de a legtöbb úgy mint én, intézetben, mert nem foglalkoztak velünk. Volt olyan, hogy nem volt mit enni, hogy megvertek minket. Hogy hiányoznak-e a testvéreim? Miért, magának nem hiányoznának? Amúgy, igen, mindegyik. Mindegyik egy kicsit másért.”

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

Ezt a Dívány riporterének mondta az egyik lány az Esztergomi Gyermekotthonban. Az intézményre azért figyelt fel a média, mert Schermann Márta színházi előadást készített a benne lakó lányokkal. Ezt a Trafóban mutatták be március végén. Előtte azonban számos újságírót elvittek Esztergomba, hogy helyben találkozhassanak a szereplőkkel. A Magyar Narancs legújabb számában Tompa Andrea ír erről a látogatásról és az előadásról. Itt pedig Draskovics Ádám képei következnek.

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

A cikk címét az előadás színlapjáról, egy idős prostituált nyilatkozatából vettük.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.