„Mindent megtesznek, hogy szeressék őket”

  • Draskovics Ádám
  • 2016. április 7.

Lélek

Az Esztergomi Gyermekotthon lakói a drog és a prostitúció világából érkeztek a Trafó színpadára. A friss Narancsban kritikát, itt pedig az intézetben készült fotókat közlünk.

„Most vagyok tizenhat. 14 évesen kerültem ide. Hogy előtte hol voltam? Hát csavarogtam, meg aztán drogoztunk. Egy idő után naponta, ha volt miből. Miből volt rá pénzem? Hát loptunk, innen-onnan, boltól. Furcsa volt bekerülni ide, de már itt vannak a barátaim, nem is hiányzik a nyolcadik kerület. Júniusban jár le a két évem, de megmondom őszintén, hogy félek is tőle. Mármint tudja, hogy mi lesz velem. Szoktunk erről beszélni a csoportvezetőmmel. Amúgy hat testvérem van, de a legtöbb úgy mint én, intézetben, mert nem foglalkoztak velünk. Volt olyan, hogy nem volt mit enni, hogy megvertek minket. Hogy hiányoznak-e a testvéreim? Miért, magának nem hiányoznának? Amúgy, igen, mindegyik. Mindegyik egy kicsit másért.”

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

Ezt a Dívány riporterének mondta az egyik lány az Esztergomi Gyermekotthonban. Az intézményre azért figyelt fel a média, mert Schermann Márta színházi előadást készített a benne lakó lányokkal. Ezt a Trafóban mutatták be március végén. Előtte azonban számos újságírót elvittek Esztergomba, hogy helyben találkozhassanak a szereplőkkel. A Magyar Narancs legújabb számában Tompa Andrea ír erről a látogatásról és az előadásról. Itt pedig Draskovics Ádám képei következnek.

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

Fotó: Draskovics Ádám

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

A cikk címét az előadás színlapjáról, egy idős prostituált nyilatkozatából vettük.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.