"Mintha egy jó országban élnénk" (Hidasi Márk downhill kerékpáros, Magyar Extrém Sport Club)

  • Jászberényi Sándor
  • 2007. június 28.

Lélek

Körülbelül egy éve beszélt nekünk ("Nem hobbiból sértünk törvényt", Magyar Narancs, 2006. június 29.) a downhill kerékpározás lehetőségeiről, ami azt jelentette, hogy aki Magyarországon szeretné ezt a sportot űzni, szükségszerűen illegalitásba szorul. Azóta csoda történt: Sopron környékén megnyílt az első hivatalos downhill pálya.
Körülbelül egy éve beszélt nekünk ("Nem hobbiból sértünk törvényt", Magyar Narancs, 2006. június 29.) a downhill kerékpározás lehetőségeiről, ami azt jelentette, hogy aki Magyarországon szeretné ezt a sportot űzni, szükségszerűen illegalitásba szorul. Azóta csoda történt: Sopron környékén megnyílt az első hivatalos downhill pálya.

Magyar Narancs: Most már van hol bringázni, a hatóság is leszállt rólatok. Hátradőlhettek?

Hidasi Márk: Elvileg igen, bár ebben a sportban nem jó hátradőlni, mert az azt jelenti, hogy elszálltál egy ugratónál, és következik egy komoly földet érés. A viccet félretéve, azt hiszem, példaértékű. Megkaptuk, amit akartunk, és most "békén vagyunk hagyva".

MN: Legutóbb azt mondtad, "nem hobbiból sértesz törvényt". Nem úgy tűnt, hogy a hatóságok túlzottan komolyan vettek volna titeket.

HM: Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem volt közöttünk kommunikáció. Mi folyamatosan építettünk illegális pályákat ugratókkal meg minden, ők, ha észrevették, szétrombolták, mi pedig a következő héten újraépítettük valami más helyen. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a törvényes megoldást. 'szintén szólva nem fűztünk hozzá túl nagy reményeket, elvégre, ha az ember a hivatalokhoz fordul, kapásból Kafka jut az eszébe. Készíttettünk tanulmányokat, elküldtük őket, és vártuk a visszautasítást, vagy azt, hogy a kérelmünk valahol elvész. El sem tudod képzelni, mekkora meglepetés volt, amikor visszahívtak minket, és elkezdődött az egyeztetés. Olyan érzés volt, mintha egy jó országban élnénk, ahol működik a bürokrácia, és az olyan srácokat is komolyan veszik, akik rövidnadrágban ülnek le tárgyalni. Nyilván volt egy csomó kérdés, ami tisztázásra várt, de már a tárgyalások elején egyértelmű volt, hogy mindenki vállalható kompromiszszumra törekszik. Miután megbeszéltük a dolgokat, és ők is ellenőrizték a részleteket, megkaptuk az engedélyt, hogy pályát építsünk.

MN: Mennyiben tért el ez az engedély az előzetes elképzeléseitektől?

HM: Gyakorlatilag semmiben. Úgy próbáltuk összerakni a pályázatunkat, hogy abban ne legyen kifogásolható rész. Figyelembe vettük szinte az összes szempontot - kit zavarhatunk, milyen esetleges károkat okozhat, s a többi. A legnagyobb az volt, hogy ha baleset történik, az kinek a felelőssége?

MN: És kié? Ez egy olyan sport, ahol akár ötven kilométeres sebességgel száguldhatsz az erdőben, hegynek lefelé. Ha valaki itt sérül, azt nehéz kórházba szállítani, ellátni.

HM: A felelősség szerintem elsősorban a sportolót terheli, mert ő döntött úgy, hogy downhillezni akar. Ebbe senki sem tud érdemben beleszólni, hiszen fogja a bringáját, és kimegy az erdőbe. Ha megsérül, nem az erdővédelmi hatóság hibája, nem állíthatnak minden fa mellé erdészt. A hatóság belátta, hogy a downhillt nem tudja tiltani, így inkább arra törekedett, hogy azokat, akik ezt a sportot űzik, nagyobb biztonságban tudja. Tudod, ezt hívják ártalomcsökkentésnek. Erre a legtisztább megoldás, ha kijelölnek egy helyet, ahol senki mást nem zavarnak és a mentő is megtalálja, ha baj van. Amióta megépült a hivatalos downhill pálya, egyetlen illegálisat sem láttam az erdőben, márpedig én tuti értesülnék róla, ha ilyesmi épül. Ezekre már nincs szükség.

MN: Amikor megkaptátok az engedélyt, mi volt a következő lépés?

HM: Nos, kaptunk egy placcot, amit átalakíthattunk. Ezt ne úgy értsd, hogy kidöntöttünk fákat, hogy tudjunk tekerni. Ugratókat alakítottunk ki, illetve kitábláztuk az egész környéket. A gyakorlatban ez úgy festett, hogy mindenki lenyomta a maga nyolc óráját a munkahelyén és utána nekiállt lapátolni az erdőben. Több hónapon keresztül vacakoltunk, mire sikerült olyannak kialakítani a pályát, amilyennek szerettük volna. Komolyan mondom, végig volt egy olyan érzésem, hogy valaki felülről értékeli az ötletünket, hiszen mindig akkor kaptunk segítséget, amikor azt hittük, egyszerűen nem tudjuk úgy alakítani a területet, ahogyan szeretnénk. Például nem volt faanyag, ami az ugratókhoz kellett. El sem hiszed, de ekkor egy ismerősön keresztül bejelentkezett valamelyik faipari cég, és felajánlotta, hogy ingyen a rendelkezésünkre bocsátja a számára szükségtelen vagy hibás fákat. Olyan jó fejek voltak, hogy még le is szállították az összes anyagot Sopronba. Végül elkészült a pálya. Összehasonlítva a külföldi pályákkal, azt kell mondanom, hogy kicsike és messze is van, de legalább a miénk. Egyébként bárkinek a rendelkezésére áll.

MN: Ha valaki a pálya mellett sétál, tudni fogja, hogy hol jár?

HM: Szépen kitábláztuk az egész környéket. A pálya elején két tábla van: az egyiken szépen, magázódva elmagyarázzuk a turistáknak, miről van szó. A másik a bringásoknak szól: praktikus tanácsokat adunk, hogyan ne törje ki a nyakát. Bár minden ugrató kikerülhető, szóval elvileg nem lehet komoly baj, azért mindenkit figyelmeztetünk a védőfelszerelés használatára, meg arra, hogy lehetőleg ne rongálják meg az ugratókat, mert életveszélyessé válhatnak. Mindemellett persze kétnaponta kijárunk ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Elvégre mi vagyunk a fenntartók.

MN: Hogyan tovább?

HM: Egyelőre üvöltözünk, hogy van magyar pálya, tessék használni. Megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot az összes DH-szövetséggel, és meghívni őket egy közös tekerésre a soproni hegyekbe. Emellett persze különböző népszerűsítő és felvilágosító programokat szervezünk a városban, ahová a szülők elhozhatják a csemetéiket. Persze benne van, hogy a gyereknek eltörhet a keze, agyrázkódást kaphat, de minden sportban ott a rizikó. Viszont a szülő - ha lebeszélni nem is tudja a gyerekét -, annyit megtehet, hogy ellenőrzi, megvannak-e a védőfelszerelései, megfelelő-e a kissrác bringája.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.