Narancs.hu: Milyen területeken végez kutatásokat az ön által vezetett Gyermekkori Pszichés Zavarok Kutatócsoport?
Balázs Judit: Az egyik érdeklődési területünk az idegrendszer fejlődési zavarai, ezek közül az ADHD és autizmus különböző aspektusai, például az életminőségre való hatásuk. A másik fókuszunk pedig az öngyilkos magatartás és a nem szuicidális önsértés vizsgálata. Jelen élethelyzetünkhöz, a pandémiához kapcsolódóan is kutatunk. Kezdetben hetente, majd havonta kerestük meg online a kutatásunkba beleegyező fiatalokat és szüleiket, és most márciusban az egyéves utánkövetésre készülünk. A kutatásainknak mindig fontos eleme, hogy szeretnénk visszaforgatni az eredményeinket a gyakorlatba. Most csak online lehettünk jelen, de így is igyekeztünk segíteni. Megkérdeztük a fiatalokat, hogy milyen hobbijaik vannak és annak megfelelően küldtünk nekik hasznos linkeket, például, hogy hogyan lehet sportolni, barkácsolni, zenélni, főzni otthon.
Azt érzékeltük, hogy az elején nagy igény volt erre, lelkesek voltak a fiatalok és a szüleik, de később elfáradt mindenki az online világban,
főleg, hogy most hónapok óta a középiskolásoknak megint online zajlik a tanítás is. Finom az egyensúly, hogy mivel adunk a gyerekeknek, mivel és meddig terhelhetők ebben az online világban. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon fontos szem előtt tartanunk a kutatásunk, prevenciós programunk komoly korlátját, mégpedig azt, hogy nincs mindenkinek internet hozzáférése, így csak azokat tudtuk elérni, akiknek a rendelkezésére áll, így lehet, hogy pont a leginkább rászorultakhoz nem jutunk el. Nagyon fontos, hogy ezek a fiatalok se vesszenek el most a látóterünkből, se az oktatási, se szükség esetén a mentális és fizikai ellátást nyújtó rendszerekből.
Narancs.hu: Milyen korosztályt, milyen iskolatípusokat vizsgálnak?
BJ: Kisgyermekeket, serdülőket és fiatal felnőtteket, de most, a pandémia időszakában a 13-18 éves korosztállyal kiemelten foglalkozunk. A serdülőkor jó körülmények között is rizikós időszak a felnövekedés során, mert rengeteg változást élnek át a fiatalok: le kell válniuk a szülőkről, miközben függenek még anyagilag tőlük, meg kell találniuk a helyüket a kortársak között, esetleg az első szerelmek és szakítások is erre az időszakra esnek, továbbá sok döntést kell meghozniuk, például, hogy merre tanuljanak tovább és mindeközben jelentős hormonális, testi változások is történnek. Most, a világjárvány idején ez a korosztály nagyon érintett, mert
pont azokat a dolgokat kell tőlük megvonni, amikre nekik különösen szükségük van: sok találkozás a barátokkal, a bulik, éjszakába menő beszélgetések, közös programok, színház, mozi, vagy csak üldögélés egy kis kávézóban
- ezek jelentős része most nem történhet meg, hisz a szabályokat be kell tartaniuk a fiataloknak is, hogy a világ legyőzze a járványt. Ez evidens, de ettől még nem jó nekik.
A szakiskolásokra különösen odafigyelünk, mert kiemelt rizikójú csoportnak tűnnek, és ez már a pandémia előtt is így volt. Esetükben több a negatív életesemény és az önsértés. Nemrég az ország több részéről tartottunk megbeszélést a szakiskolák igazgatóival arról, hogyan tudnánk elérni a diákjaikat. Elmondták, hogy számos fiatal teljesen eltűnt a radarjukról, amióta online oktatás van. Szeretnénk utánanyúlni ezeknek a fiataloknak is, akik kiesnek most az oktatásból. Ha nincs egy olyan kapcsolatuk, tanáruk vagy társuk, akivel naponta találkoznak az iskolában és segít nekik bennmaradni, még inkább kisodródhatnak. Így a prevenciós programoknak rájuk fokozottan figyelni kell.
Narancs.hu: Milyen tünetei vannak ennél a korosztálynál a lezárásoknak?
BJ: A folyamatos stressz, bizonytalanság, fenyegetettség, amivel most mindannyian együtt élünk fokozza a mentális megbetegedések megjelenésének rizikóját. Az, hogy ha nem örülünk ennek a helyzetnek, néha feszültebbek, elkeseredettebbek, aggódóbbak vagyunk, teljesen természetes reakció. Úgy tűnik, hogy minden korosztályban, de különösen
a fiataloknál nő most a szorongásos zavarok, így a generalizált szorongás, a pánikzavar, az agorafóbia, továbbá a hangulatzavarok, például a depresszió, valamint a szerhasználat, mint az alkohol és egyéb pszichoaktív szer, abúzus és dependencia előfordulási gyakorisága.
Narancs.hu: Hogyan lehet ilyenkor segíteni?
BJ: Első lépésként nagyon egyszerű dolgok is segíthetnek, amelyek közhelyszerűek, de mégsem evidensek: az elég alvás, az egészséges étkezés és a rendszeres mozgás. Ezek pandémia nélküli élethelyzetben is fontos dolgok, de most különösen. Ami korábban működött, például hogy egy fiatal lejárt edzeni, ez most nem lehetséges, de egy-egy sétálás is segít. Az amszterdami egyetemen például azt csinálják, hogy sétálópárokat szerveznek az új diákoknak, akik most izoláltan élnek, mert ott is online tanítás zajlik, és ezért könnyen lehet, hogy senkit nem ismernek a városban. A szabályokat betartva, másfél méterre egymástól sétálnak, beszélgetnek ezek a fiatalok,
tehát egyszerre két jó dolog is történik, emberi kapcsolat és mozgás.
Nálunk az egyetemen az online órámon én is megkérdeztem pár hete a diákokat, tehát már a tanév felénél, hogy ismerik-e egymást. Azt a választ kaptam, hogy akik már pandémia előtt is jártak egyetemre, azok között voltak ismerősök, de akik azóta kapcsolódtak be, szinte egyáltalán nem ismerik egymást. Egy másik érdekes, egyszerű példát is mondanék, hogy hogyan segíthetünk most egymásnak. Nemrég jelent meg egy rangos szaklapunkban, a JAMA-ban, egy amerikai vizsgálat leírása. Olyan embereket vizsgáltak, akik ételkiszállítást kérnek az önkormányzattól naponta. Két csoportra bontották a résztvevőket: az egyik csoportot egy rövid képzés után önkéntes egyetemisták hívtak telefonon naponta és beszélgettek velük, míg a másik csoport tagjait nem hívták fel. A vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy abban a csoportban, akiket hívtak, kevesebb volt a szorongásos, depressziós tünet és kevésbé voltak magányosak. A magányosság, izoláció pedig komoly rizikója a mentális betegségek kialakulásának. Tehát ilyen „egyszerű” dolgok is tudnak segíteni. Fontos, hogy hívjuk fel az ismerőseinket, hallgassuk meg őket és vegyük észre, ha valaki nincs jól. Van, amikor segítenek az egészséges életmód tanácsok, de van egy pont, ami után már nem. Ilyenkor a legrosszabb, ha azt mondják az illetőnek, szedje össze magát. Aki depressziós, szorongásos beteg, az nem azért nem szedi össze magát, mert lusta, vagy nem akarja, hanem mert beteg és nem bírja. Akinek a veséjével van baj, az sem tudja egy ponton túl az egészséges táplálkozással „összeszedni magát”. Ilyenkor azt tudja tenni a környezet, a család, a barátok, hogy felismerjék, hogy nincs jól a családtagjuk, ismerősük és segítenek neki, hogy szakemberhez forduljon. A széles körű pszichoedukáció, információátadás a fiataloknak, a szülőknek, a pedagógusoknak segíthet mindebben.
Narancs.hu: Gondozás után nincs nagy visszaesés, ha nem változnak az életkörülmények?
BJ: Ahogy mondtam, jelen élethelyzetünkben az elhúzódó stressz, a fenyegetettség, a bekövetkező negatív életesemények, mint például a munkahely elvesztése - ami sokakat érint hazánkban és a világban is - növelhetik a pszichés megbetegedések megjelenésének számát. Viszont ha valaki pszichésen nincs jól, akkor kevésbé képes hatékonyan működni, például munkát keresni, állásinterjúkra járni, azokon megfelelni. Fontos, hogy ezek az emberek eljussanak az ellátó rendszerben pszichológushoz, pszichiáterhez és megkapják a megfelelő segítséget. A szorongásos, depressziós kórképek kezelhetők gyermek-, serdülő- és felnőttkorban is, pszichoterápiával, súlyos esetben kombinált terápiával és meggyógyul az illető. Hatékonyabban tud munkát keresni is az, aki jól van. Ezért is tartja fontosnak a kutatócsoportunk, hogy fejlesszük a fiatalok én-hatékonyságát, hogy felismerjék magukban és társaikban, ha nincsenek pszichésen jól és tudják, ilyenkor van segítség, és hogy hova fordulhatnak. Az ország számos részében igyekszünk jelen lenni, ahol fogadnak minket. Most, amikor a pandémia miatt fokozottan nehéz a világ és így igen nehéz a fiataloknak is sok-sok szempontból, különösen lényeges, hogy tudják; bár sok külső körülmény nem ideális most, jobban tudják vinni a dolgaikat és örömöket is találni, ha pszichésen egészségesek.
(Címlapképünk illusztráció)
