JÁTSZÓTÉR – gyerekmelléklet

„A beletörődés tehetetlensége”

Labancz Dániel klinikai szakpszichológus  

Lélek

A járványidőszak egyik fontos kérdése, hogy hogyan tudják a gyerekek és a kamaszok viszonylag kevés lelki sérüléssel átvészelni a bezártságot. Erről kérdeztük az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövetek Programjának vezetőjét.

Magyar Narancs: Milyennek látod a kamaszok helyzetét a járvány harmadik szakaszában?

Labancz Dániel: A középiskolás korosztály az egyetlen, amelyik gyakorlatilag október óta karanténban van, azaz akiknek fél éve ismét az online oktatásban kell teljesíteniük. Sokszor még a szülők sem gondolnak bele igazán, mit is jelent ez. A hozzám járó kamaszok legnagyobb része nagyon nehezen viseli, hogy a hétköznapjaik úgy telnek, hogy otthon, egyedül beülnek reggel a képernyő elé, több-kevesebb szünettel online órákat hallgatnak délután 2-ig, 3-ig, utána jön a „házi feladat”, illetve az „otthoni tanulás”, mely kifejezések a helyzet ismeretében minimum ironikusnak tűnnek. Majd jó esetben, ha a szülők engedik, illetve ha a barátaik vagy szerelmük közel lakik hozzájuk, akkor délután négy óra körül találkozhatnak egymással. Ám a társas élet 7 körül véget is ér. Ilyen keretek között a legtöbb felnőtt is hamar kiégne, nemhogy egy tizenéves, akinek az életfeladata a családról való leválás, és a külső társas kapcsolatok minél mélyebb és szélesebb spektrumú megélése. A serdülőkor ráadásul az identitás kialakulásának időszaka, amikor az ember iszonyú bizonytalan önmagában, és fokozottan igényli a külső visszajelzéseket – leginkább a családon kívülről. Erre és az egyébként természetes identitásválságra zárult rá a karantén. Ismerek olyan kiskamaszt, aki szeptemberben kezdte a középiskolát, így a zárásig adott két hónapban alig tudott kapcsolat kialakítani az új osztálytársakkal. Bizonyított tény, hogy az izoláció, a társaktól való elzártság és a magány neurobiológiai következményekkel is jár. Ilyen például a motivációért, cselekvőkészségért és összpontosításért felelős dopamin, illetve az örömérzetért, kötődésért, bizalomért felelős oxitocin szintjének csökkenése, mindez a stresszhormon szintjének növekedésével megkoronázva, ami a hangulatzavarok megjelenésének valószínűségét növeli. A bezártság, a társas izoláció olyan pszichés zavarok súlyosbodását is előidézheti, amelyeknek a szorongás az alapjuk: például a pánikzavar, az agorafóbia vagy a szociális helyzetekkel kapcsolatos szorongások. És már az is látható, hogy a klinikai depresszió, és az ezzel gyakran együtt járó reménytelenségérzés, sőt, az öngyilkossági gondolatok is nagyobb számban jelennek meg ennél a korosztálynál, a karantén közvetlen következményeként. A bizonytalanság is nagy stresszfaktor. Hogy sokszor még napokkal a kijelölt időpontok előtt sem lehetett tudni, hogy tényleg visszatérhetnek-e a suliba a barátok közé, sok kamasz érzelmi életére volt hatással.

 
Fotó: Bényi Ágoston

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.