Mindenki meglepetésére jött, látott és győzött a Shell Eco-marathon napelemes-városi kategóriájában a győri Széchenyi István Egyetem csapata, a SZEnergy. A dél-franciaországi Nogaróban rendezett versenyen 22 ország 206 csapata indult; az idén először szerepeltek magyar egyetemi műhelyek. Hazánkat a győrieken kívül a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Karának csapata képviselte a prototípusok kategóriában. Õk - előzetes célkitűzéseiknek megfelelően - a középmezőnyben végeztek.
*
Magyar Narancs: Mit kell tudni a Shell Eco-marathonról?
Szauter Ferenc: Például azt, hogy az alapelve rendkívül egyszerű. A csapatok olyan, általuk tervezett és épített közlekedési eszközökkel nevezhetnek, hogy a lehető legtávolabb jussanak a legkisebb mennyiségű üzemanyaggal, károsanyag-kibocsátásuk pedig minél alacsonyabb legyen. Nincsenek megkötések a járművekre vonatkozóan: a csapatok nevezhetnek futurista prototípusokkal, vagyis áramvonalas járművekkel, melyeknél az egyetlen szempont, hogy a légellenállás csökkentésével maximalizálódjon a teljesítmény, de versenybe kerülnek az olyan városi koncepciókocsik is, melyek akár a közúti közlekedésben is részt vehetnek. Hagyományos üzemanyag, gázolaj, benzin vagy PB-gáz ugyanúgy használható, mint az alternatív források, például nap-, elektromos, hidrogénből vagy biomasszából nyert energia. A versenyben tehát az üzemanyag származási helye nem szempont, amíg a csapatok tartják magukat a biztonsági előírásokhoz. Egyébként az energiaforrásoknak csak a képzeletünk szabhat határt: tavaly az egyik csapat például kenyérmorzsából hozott létre bioetanolt. A különböző energiatípusok igazságos összehasonlíthatóságához a részt vevő csapatoknak megadott idő alatt kell egy bizonyos távolságot megtenniük, a teljes energiafelhasználás kiszámítása után pedig teljesítményüket km/ literben vagy mérföld/gallonban fejezik ki.
MN: Milyen hangulata van egy ilyen versenynek?
SZF: A rossz időt leszámítva minden szuper volt. Az egészet a Forma-1-es versenyekhez tudnám leginkább hasonlítani. Közel 300 szervező, 3000 résztvevő és rengeteg szurkoló. Fantasztikus érzés volt részt venni egy ilyen eseményen, bár eleinte akadtak nehézségek. Az első nap ugyanis a szigorú technikai átvételnél6 kilóval súlyosabb volt a járművünk a megengedettnél - a maximális járműtömeg 160 kg lehet -, erre nekiálltunk "lefaragni" belőle. Úgy tűnt, kb. 5-6 kg-ot könnyítettünk, de az új mérésnél már 151 kilót mutatott a mérleg. Ma sem értjük az okát.
MN: Ahogy említetted, borús volt az idő, járművetek a pályán maradt és győzött, ellentétben a Széchenyi-futammal, ahol fel kellett adnotok a versenyt.
SZF: A Széchenyi-futam mindenképpen tanulságos volt, hiszen ezután döntöttünk úgy, hogy a jármű oldalát is befedjük napelemmel, így a szórt fényből elegendő energia kerül a rendszerbe. És pont ennyi kellett a győzelemhez.
MN: Mit kell tudni a járműről?
SZF: Varga Zoltán ésSzénásy István kollégáim vezetésével a teljesSZEnergy csapat közel hat hónapon át formálgatta az autót, hogy megfeleljen a versenykiírásnak. Ám ennél is fontosabb, hogy ez az első olyan magyar szerkezet, amely hozzáadott energia nélkül is tud közlekedni. A karosszériája teljesen alumínium, a nettó tömege immár 151 kiló. Tisztán villamos hajtású, az energia táplálása a napelemek segítségével történik. Mivel a napelemek kristályaikülönlegesen vékony hordozónfekszenek, a karosszériát bizonyos kompromisszumokkal áramvonalasra tudtuk tervezni. A napból nyert energiát vezérlő-szabályozó elektronikákon keresztül aszuperkapacitású kondenzátorokba, illetve a hátulsókerékagyaknál elhelyezett két motorba vezetjük. A motorok egyenként 1 kW teljesítményűek. A jármű maximum 50 km/h sebességre képes, és a gyorsulása is kielégítő. Gyakorlatilag nem kell tankolni, a csapágyakon és a gumikon kívül nincs kopó vagy cserélendőalkatrésze. Ezért is gondoljuk, ha a sorozatgyártás olcsón megoldható lenne, akkor az ilyen vagy ehhez hasonló rendszerű autók akár a "jövő járművei" is lehetnének. Sajnos az autóipart más érdekek vezérlik - egyelőre -, de hamarosan eljön a takarékos, könnyű, praktikus autók ideje, hiszen mégiscsak őrület, hogy egy átlag 70 kg-os ember másfél tonnát vagy éppen többet mozgat maga körül azért, hogy eljusson a munkahelyére, az otthonába vagy éppen vásárolni.
MN: Mit ér ez a győzelem?
SZF: Fantasztikusan sokat, de még nem fogtuk fel, hogy több mint fél év kemény munkája ekkora sikert aratott. Bízunk benne, hogy ennek köszönhetően még több támogatót tudunk szerezni, hogy profibb autóval tudjunk versenyre kelni jövőre, a németországi futamon. A legboldogabb mégis akkor voltam, amikor a verseny főbírája a járműszemle során azt mondta a többi bírónak: "Ez a legszimpatikusabb autó a versenyen."
