Interjú

„Védtelen gyerek voltam”

Ádám, pedofil bűncselekmények áldozata

Lélek

Interjúalanyunkat kiskamasz korában zaklatta az edzője, aki a korábbi években bizalmi viszonyt épített ki vele. (A fiatal férfit nem valódi nevén, hanem Ádámnak nevezzük.) Amikor értesült arról, hogy a férfival szemben rendőrségi vizsgálat indult, felkereste lapunkat, hogy elmondhassa, mi történt vele. Ezzel is segíteni akar másokon, s a kibeszélés számára az önterápia része. Felkavaró beszélgetés következik.

Magyar Narancs: Nemrég pedofil-bűncselekmények gyanúja miatt nyomozás indult az ellen az ember ellen, aki közel tíz éve, kiskamasz korodban téged is abuzált. Mi volt az első reakciód, amikor erről tudomást szereztél? Mit éreztél?

Ádám: Azt, hogy ez életem egyik legjobb napja. Nagyon vártam már ezt a pillanatot. Aztán arra gondoltam, hogy sajnálom, hogy az ügyben 2019 januárjában tett feljelentésem nem jutott el idáig, azaz nyomozati szakaszba, mert az azóta hatályos jogszabályok alapján is elévültnek számított. Ez akkor értelemszerűen csalódás volt, mert lelkileg már felkészültem mindenre. Most viszont a lebukása és letartóztatása, az, hogy utolérte őt az ügy, katartikus érzés volt. Akkor a rendőrök arról biztosítottak, hogy most már szemmel tartják. Így tudtam, ha hibázik, vagy előkerül egy újabb ügy, akkor lépni tudnak.

MN: Kérlek, röviden beszélj arról, honnan jöttél.

Ádám: Fontosnak tartom elmondani, hogy csak azért kértem névtelenséget, mert nem szeretném, hogy ezek után, ha bárkivel találkozom, azonnal ezzel a történettel azonosítson. Miközben ez hozzám tartozik, és tetszik, nem tetszik, szerves része az életemnek – de csak egy része.

Kisvárosban nőttem fel, ott éltem 19 éves koromig, az egyetemig. A családi háttér azért fontos, mert N. N.-re az adott időszakban apapótlékként tekintettem. (Nem a valódi monogramja – a szerk.) Ennek az a magyarázata, hogy egész kiskoromtól nagyon konfliktusos volt a viszonyom édesapámmal. Amióta az eszemet tudom, feszült volt a kapcsolatunk, amiben az is szerepet játszott, hogy ő egy autoriter családból származik, én pedig gyakran ellenálltam, de ennél jóval összetettebbek az okok – az egész beszélgetést elvinné, ha ebbe most részletesen belemennék. Persze, arról is vannak emlékeim kiskoromból, hogy mennyire szeretett minket, és milyen büszke volt a fiaira. De jellemzően a rivalizáció dominált, erre aztán utóbb sok minden ráépült.

MN: Hogyan és mikor jutottál el elsőként az N. N. által vezetett edzésekre?

Ádám: Nyolcévesen, 1997-ben. Öcsémmel sok verekedős filmet néztünk, mondhatni a VHS-korszak nagy áldozatai voltunk. Hat, hat és fél évig voltam a tanítványa. Az első négy évben többször abbahagytam volna, de a szüleim nem engedték, mondván, ha valamit elkezdtem, vigyem végig. Négy év után viszont rendesen beleálltam, egyre komolyabban vettem. Ez heti két-három edzést jelentett, erre jött még egy-kettő, miután külön tanítvány lettem.

MN: Mi alapján lett valaki külön tanítvány?

Ádám: Egy, maximum két gyerek lehetett egyszerre ilyen tanítványa. Amikor elkezdett velem is foglalkozni, akkor volt egy másik, 4–5 évvel idősebb srác is, de az edzéseink soha nem együtt és egyszerre voltak. Akkor azt gondoltam, a kitartás és a potenciál alapján választja ki a tanítványait. Mivel két lánya van, nagyon szerette volna néhány kiválasztottnak átadni azt a tudást, ami neki megvolt. Aztán kiderült, hogy nem feltétlenül az előbb említett okok voltak a legfontosabbak. Emlékszem, amikor egy korábbi külön tanítványa elment tőle, az láthatóan nagyon megviselte. Azt mondta, hogy „egy kurva miatt hagyta ott őt”. Ezt a kijelentést már akkor is elég visszásnak éreztem.

MN: Hány év után lettél külön tanítvány?

Ádám: Öt és fél.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.