Vekerdy Tamás: A gyerekeket manapság öröm helyett szorongás várja a magyar iskolákban

  • narancs.hu
  • 2017. szeptember 23.

Lélek

A pedagógusokat és a gyerekeket is a végletekig kimeríti ez a rendszer.

Az ismert pszichológus a Népszavának adott interjújában beszélt arról, hogy szerinte a mai iskolában nincs öröm, helyette egy „bizonyos szorongás” van jelen, ami visszafogja a gyerek teljesítményét. Vekerdy Tamás úgy látja: oktatásunk egyik paradoxona, hogy úgy akarunk teljesítményt kifacsarni, hogy közben ugyanazt visszafogjuk. Felhívta a figyelmet az élménypedagógia fontosságára is, bár jelenleg mindez meg sem érinti a mai magyar iskolai praxist, „és bár sokat szidtuk a magyar iskolát ’89 és 2010 között is, ma az egy aranyidőnek látszik, ahol nagyszerű dolgok jöttek be”.

Vekerdy Tamás

Vekerdy Tamás

 

Vekerdy kiemelte, ugyan „2010 óta megmaradt pár alternatív program, ennek ellenére a normál pedagógus rettenetesen be van szorítva időben és ostoba bürokratikus feladatokban. Végletekig ki van merítve ő is és a gyerekek is”.

A jelenlegi politikai közhangulatról a pszichológus úgy nyilatkozott, szerinte kétségbeejtő, hogy manapság olyan dolgokat züllesztenek politikai jelszó szintjére, amely az embernek egyébként fontos és kedves lenne, kezdve a zsidó-keresztény hagyománytól, a nemzetiig. „Amikor emberek, embereket masszaként kezelnek és nem egyénként (zsidó, meleg, cigány, román, magyar, satöbbi), akkor az erőszak és a gyilkolás, a kiirtás felé haladunk. Húsz év gyűlöletkeltés után azt tudjuk, hogy hány zsidót öltünk meg, azt is tudjuk, hogy nálunk cigányokat lőttek le egészen elképesztő módon, most mégis migránsozás, újabb gyűlöletkeltés van” – hangsúlyozta.

„Kedves kolléga, ezt a tantervet ne tartsa be!"

Idén ősszel töltötte be nyolcvanadik évét az ország legnépszerűbb pszichológusa, aki mindig sokat ostorozta a magyar iskolarendszert, de az utóbbi évek oktatáspolitikai fejleményeit egyenesen katasztrofálisnak tartja. Magyar Narancs: A legfrissebb adatok szerint az egy tanulóra jutó ráfordításunk az alapképzéstől a diplomáig az OECD-átlag fele.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.