5-ös metró: a szentendrei HÉV átnevezésének voltak előzményei

Lokál

Igaz, az elődök nagyobb szerénységről tettek tanúbizonyságot.

Nemrégiben döntött arról a fővárosi közgyűlés, hogy a H5-ös, azaz a  szentendrei HÉV vonalat, „tekintettel annak fontosságára, utasforgalmának nagyságára, 2019. szeptember elsejétől a főváros M5-ös metróvonalaként hivatkozza, és felkéri a BKK-t a szükséges módosítások átvezetésére”.

Nem tudni, hogy ezzel a lépéssel mi volt az főváros célja, mivel a tervek szerint csak úgy 2030 táján lenne realitása – ha egyáltalán –, hogy a HÉV-et föld alá vigyék de ha az, hogy az önkormányzati választások előtt immár öt metróvonalat lehessen emelgetni, akkor az több mint szánalmas.

Azonban nem mondhatnánk, hogy – legalábbis „utastájékoztatási” értelemben – egyedi esetről lenne szó. Hasonló átnevezések előfordultak már korábban is Budapest, két eset biztosan.

HÉV-ből villamos

Ma már egyre kevesebben emlékeznek rá, de volt idő, mikor Dél-Budán is HÉV közlekedett. A Törökbálintra és Nagytétényre közlekedő járatok 1962 végéig zöld színűek voltak, és betűjelzésekkel látták el őket.

Villamosnak látszó HÉV a Móricz Zsigmond körtéren

Villamosnak látszó HÉV a Móricz Zsigmond körtéren

Fotó: Fortepan/Székács András

 

 

1963. január elsején azonban megjelentek a korábbival megegyező, ám sárgára festett járművek, és ettől fogva 41-es és 43-as számjelzéssel közlekedtek. Az akkori üzemeltető cég, a Fővárosi Villamosvasút (FVV) a korábbi pályát is csak annyiban módosította, hogy törökbálinti vonalat lerövidítette, így átnevezett 41-es csak Budaörsig közlekedett. A 43-as pedig Nagytétényig.

 

Piros villamos

Az 1963-as váltásnál még elmondhatták, hogy legalább átfestették a kocsikat, 2008. augusztus 21-én azonban úgy indult útjára a 60-as jelzésű villamos, hogy BKV illetékeseinek csupán táblakészítést kellett elrendelnie. Az történt ugyanis, hogy kitalálták: ettől kezdve legyen a fogaskerekű is villamos, ha már úgy is van áramszedője.

Jön a 60-as

Jön a 60-as

Fotó: gyerekvasut.hu

 

Így lett, és a mai napig így van, a piros szerelvény elején 60-as tábla látható, bár olyan emberrel soha nem találkoztunk, aki azt mondta: a 60-as villamossal megyek a Svábhegyre. Amúgy ezt a döntést – akárcsak most – a „megelőlegezett bizalom” jegyében hoztak, ugyanis akkoriban vették tervbe, hogy a fogast meghosszabbítják a Széll Kálmán (akkor még Moszkva) térig, és az 1973 óta közlekedő kocsikat majd villamosokkal fogják helyetteseteni. Azóta lassan 11 év telt, az új táblák megjelenésén kívül csupán az változott, hogy a szerelvények tíz évvel öregebbek lettek, vagyis idén töltik be 46. életévüket.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.