A Harvard visszaadja Álló Medve tomahawkját a Ponka indiánoknak

  • narancs.hu
  • 2021. július 7.

Lokál

A relikvia visszaadásának idejét nem tűzték ki, de szeptemberben a Ponka vezetők ellátogatnak a Harvardra.

A Harvard egyetem múzeuma visszaadja gyűjteményéből azt a tomahawkot, amely egykor egy nebraskai indián törzsfőnök, Álló Medve fegyvere volt.

Az egyetem Peabody Régészeti és Néprajzi Múzeuma bejelentette, hogy felvették a kapcsolatot a Nebraskában és Oklahomában élő Ponka törzs tagjaival a relikvia visszaadásával kapcsolatban.

Larry Wright Jr., a nebraskai Ponka törzs elnöke kedden elmondta, hogy a történelmi fegyver visszaszolgáltatása a hazatérés fontos szimbóluma a törzs számára, amelyet a szövetségi kormány az 1800-as években sok őslakossal együtt erőszakkal telepített át szülőföldjükről más területekre.

"Ez a történelmünk egy darabja, ami azt képviseli, hogy kik vagyunk, és miért élünk Nebraskában, tehát visszatérése nagyon is helyénvaló. Arról árulkodik, hogy a történelem nem engedi, hogy elfeledjük, min ment keresztül a népünk" - fogalmazott a törzsi vezető.

Álló Medvét 1878-ban fogták el, mert elhagyta a törzse számára kijelölt oklahomai rezervátumot, hogy megtartsa fogadalmát, és legidősebb fiát a törzs szülőföldjén, a nebraskai Niobrara-folyó völgyében helyezze örök nyugalomra.

Mérföldkőnek számító szövetségi perében sikeresen érvelt az amerikai őslakosok jogai és törvényes védelme mellett.

"Ez a kéz nem olyan színű, mint a tiétek. De ha megszúrod, fájdalmat érzek. A vér, amely kiserken, olyan színű, mint a tiétek. Ember vagyok. Mindkettőnket isten teremtett" - mondta a bíróság előtt.

A tomahawk visszaadásának pontos idejét nem tűzték ki, de szeptemberben Wright más Ponka vezetőkkel együtt ellátogat a Harvardra - számolt be róla Jane Pickering, a múzeum igazgatója.

A törzsi delegáció megtekinti a tomahawkot és más tárgyi emlékeket is, amelyek Álló Medvéé voltak, köztük egy nyakláncot, egy mokaszint és egy pipát.

Wright azt is bejelentette, hogy a nebraskai törzs már építi a múzeumot Álló Medve sírja közelében, ahol méltóképpen elhelyezhetik a relikviákat.

A tomahawk Álló Medve 1908-ban bekövetkezett halála után többször gazdát cserélt. A törzsfőnök eredetileg a perében őt képviselő ügyvédnek, John Lee Websternek ajándékozta, de a jogász hagyatékát halála után egy magángyűjtő vásárolta meg. A Harvard 1982-ben adománykét kapta a massachusettsi William Henry Claflin Jr. hagyatékából. Claflin Jr. 1930-ban vásárolta egy oklahomai ügyész özvegyétől. Azt nem sikerült kiderítenie a múzeumnak, hogy az ügyész, William Morris, hogy jutott hozzá.

A Harvardot februárban az Amerikai Indián Ügyek Szövetsége azért bírálta, mert az egyetem nem tárgyal minden esetben a törzsekkel azokról a kulturális műtárgyakról, amelyeket visszaszolgáltathatna nekik, és ezzel a szövetségi törvényt is megsérti. (MTI)

 

Figyelmébe ajánljuk

Brutális teljesítmény: gaming PC-k, amiktől leesik az állad

  • Támogatott tartalom

Egy gaming pc nem pusztán szimpla számítógép, hanem látványos erődemonstráció is. A modern gamer konfigurációk egyszerre szólnak nyers teljesítményről, vizuális élményről és technológiai precizitásról. A kérdés nem az, hogy mire képesek, hanem az, hogy mennyire tudják kiszolgálni azt az intenzív élményt, amit a mai játékok megkövetelnek.

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.