Jonas a Viktória-tó melletti Sogoso faluban élt. Éppen családjával vacsorázott, amikor látogatók érkeztek. Jonas mit sem sejtve eléjük sietett, mire az idegenek elkapták, villámgyorsan levágták a jobb lábát, és elmenekültek vele. Egy láb Afrikában körülbelül 2000 dollárt ér. Afrikában a hófehér bőrű, őszes hajú, vörös szemű "fehér feketék" stigmát hordanak, állandó félelemben, kiközösítve élnek.
A világon minden húszezredik ember albínó. Tanzániában valamiért sokkal többen vannak. Ahány ember, annyiféleképpen magyarázza a rejtélyt, nekünk Alphonce Kajanja mtwarai (albínó) halkereskedő megfejtése tetszik a legjobban. Szerinte azért vannak ennyien, mert "amikor Isten meglátta, hogyan bánnak velünk, milyen neveket adnak nekünk, és hogyan végeznek a gyermekeinkkel, még több albínó gyermeket küldött. Mi vagyunk Isten büntetése."
Az ország eldugott, vidéki közösségeiben máig élő hagyomány, hogy az albínók testrészei - kezük, lábuk, fejük, hajuk, vérük - az orvoslásnak tekintett törzsi varázslás fontos "alapanyagai". Aki ilyen "ereklyéket" birtokol, arra nagy szerencse, pénz, szerelem, gazdagság vár, kiváltságos és hosszú élete lesz. Gyakorlatilag permanens hajtóvadászat folyik az albínók ellen; egymást érik a gyilkosságok és a csonkításos bűncselekmények szerte az országban.
Az albínók irtását a helyszíni beszámolók a Tanzániában kulcsfontosságúnak tartott gyémánt- és aranybányászattal kötik össze, miután az iskolázatlan bányászok jelentik a legfőbb vevőkört. A sziklák réseibe albínó gyerekek ujjait rejtik el, abban a hiedelemben, hogy ott majd drágakőre bukkannak. A tanzániai halászok az albínók haj- és szőrszálait fonják a hálójukba, hogy jobb legyen a fogás. Előfordul, hogy üzlettulajdonosok - a több vevő reményében - emberi kezet temetnek a bolt bejárata elé.
"Csupán eltűnünk"
Jakaya Kikwete, Tanzánia elnöke védelmet és segítséget ígért ugyan az albínóknak, de az albínók többsége nem mer bejelentkezni a hatóságoknál, hisz' már a hivatalba vezető úton meggyilkolnák őket. Félnek, hogy úgy járnak, mint Nyerere Rutahiro, akit felesége szeme láttára öltek meg, s vágták le a kezét, lábát hatalmas szablyákkal. Rutahirót betonkoporsóba temették, nehogy kihantolják és megalázzák a maradványait. Húga, Winifrida nem mer kilépni otthonról. Falujának közössége attól fél, hogy a pénzért gyilkoló bandáktól közösen sem tudják majd megvédeni. A hidegvérű gyilkosságokat dárdával, nádvágó késsel vagy éppen baltával ejtik, s e gyilkossági rituálék rendszerint az áldozatok viskóinak felégetésével járnak.
Rengeteg albínó gyermek hal meg közvetlenül a születése után. "Egy nővér, aki meggyilkol egy albínó kisbabát, nyugodtan hivatkozhat arra, hogy a gyermek természetes halált halt" - nyilatkozta egy helyi szakértő, s hozzátette: sokan abban a hitben nőttek fel, hogy az albínók szellemek. "Nem halunk meg, csupán eltűnünk" - nyilatkozta egy albínó a brit The Independent munkatársának.
Sajtóhírek szerint egy "testrészkereskedőt" akkor kaptak el, amikor csomagjában egy albínó gyermek levágott fejével próbált belépni a Kongói Köztársaság területére. Állítása szerint egy üzletembernek kellett volna odaadnia a fejet, aki a súlya szerint fizetett volna. Egy másik horrortörténet szereplője még élve próbálta a feleségét eladni amulettek készítésére - testrészenként. 3,6 millió tanzániai shillingre (mintegy 600 ezer forintra) taksálta a portékát; ez csillagászati összegnek számít az afrikai országban. A kongói vásárlóknak a rendőrségi razzia alatt sikerült megszökniük. Az asszony nem is sejtette, hogy mi vár rá. Pár hónapja egy nyugat-tanzániai menekülttáborban sérült meg egy nő, mert megpróbálta megakadályozni, hogy betörjenek a házukba albínó kislányáért... - s mindez csak a jéghegy nyilvánosságra vergődő csúcsa.
Az albínók testrészeinek tulajdonított afrikai hiedelmek a muti-rituálékhoz vezethetők viszsza. A "muti" szó gyógyszert jelent zulu nyelven, s a fekete mágia egy ősi formáját. Emberi testrészek felhasználásával olyan bájitalokat kotyvasztanak, amelyek állítólag gyógyításra használhatók, de hatalomhoz, erőhöz is hozzásegítenek. A muti követői szerint a gyermeki testrészek értékesebbek, mivel "tiszták és hatásosak". A vajákosok lelkes hívei szerint az igazi szangomák (javas emberek) gyógynövényeket, állatbőröket és -csontokat használnak, megidézik az ősök szellemeit, úgy gyógyítanak, és csak a "romlott" vajákosok használnak emberi testrészeket. Ezekért akár több száz eurót is megadnak, főleg, ha élő áldozatból származnak, mivel sikoltozásuk növeli a belőlük előállított "csodaszerek" hatását...Annak ellenére, hogy az orvostudomány eredményei rohamosan terjedtek az elmúlt évszázadban a legszegényebb kontinensen, a boszorkányság és a babona még mindig sok-sok afrikai gondolkodását meghatározza.
A körülmények egész Afrikában válságosak, a tanzániai parlamentben Al-Shymaa Kway-Geer asszony személyében külön - szintén albínó - képviselőjük van a megtámadott állampolgároknak, de a hatóságok, a rendőrség erélyesebb fellépését követelő felszólalásai eddig következmények nélkül maradtak.
Salif Keita
Afrika egyik legismertebb albínója a Maliból származó popénekes. Születése után családja kitaszította, mert féltek, hogy szerencsétlenséget hoz rájuk. Keita szürke bőrszíne és különleges hangja kétségkívül egyedülálló; Európában talán legismertebb dala a Tomorrow, mely a Will Smith főszereplésével készült, Muhammad Ali életét bemutató film egyik betétdala volt. Keita már pályája korai szakaszán alapítványt hozott létre az albínó gyerekek megsegítésére.
Az "albinizmus"
(a latin albus, "fehér" szóból) a melanin nevű színanyag képződésének veleszületett zavara, mely csökkent vagy hiányzó pigmentációban nyilvánul meg. A festékanyag hiánya előfordulhat a bőrben, a szőrzetben és a szemben is. Az albínók bőre tejfehér, hajuk vörös, szemük pirosas. Ezen örökletes rendellenesség minden rassznál megfigyelhető. A világon általában 20 ezer ember közül egy szenved ilyen betegségben, Dániában egy a 60 ezerből, Afrikában pedig körülbelül egy az ötezerből. Tanzániában ötször nagyobb az albinizmus valamilyen mértékű előfordulása, és sok kutató foglalkozik a kérdéssel, miszerint e genetikai betegség eredeti variánsa vajon visszavezethető-e erre a területre.
Az életminőség minden esetben rossz, a beteget a fokozott fényérzékenysége, a napsugárzás olykor végzetes ártalmai tartós "szobafogságra" kényszerítik. Tehát az albínók második legnagyobb ellensége a nap. Nagyon sok albínó gyermek nem tudja, hogy mivel jár az állapota, és hosszú órákat dolgozik a tűző napon. A napolaj luxuscikknek számít Afrikában, gyakori a bőrrák, egy albínó általában a harmincadik születésnapját sem éli meg. Ám kellően óvatos és felelősségteljes életvitel esetén az életkilátások nem romlanak.
