Albínók Afrikában - "Levágnak minket"

  • Durica Kati
  • 2009.04.30 00:00

Lokál

Afrika bizonyos részein az "élő szellemeknek" nevezett albínókat a helyiek minden lehetséges módon üldözik. Fekete mágiával foglalkozó szekták gyilkolják őket halomra; testrészeiket trófeaként árulják, vérüket obskúrus szertartásokhoz használják. Durica Kati
Afrika bizonyos részein az "élő szellemeknek" nevezett albínókat a helyiek minden lehetséges módon üldözik. Fekete mágiával foglalkozó szekták gyilkolják őket halomra; testrészeiket trófeaként árulják, vérüket obskúrus szertartásokhoz használják.

Jonas a Viktória-tó melletti Sogoso faluban élt. Éppen családjával vacsorázott, amikor látogatók érkeztek. Jonas mit sem sejtve eléjük sietett, mire az idegenek elkapták, villámgyorsan levágták a jobb lábát, és elmenekültek vele. Egy láb Afrikában körülbelül 2000 dollárt ér. Afrikában a hófehér bőrű, őszes hajú, vörös szemű "fehér feketék" stigmát hordanak, állandó félelemben, kiközösítve élnek.

A világon minden húszezredik ember albínó. Tanzániában valamiért sokkal többen vannak. Ahány ember, annyiféleképpen magyarázza a rejtélyt, nekünk Alphonce Kajanja mtwarai (albínó) halkereskedő megfejtése tetszik a legjobban. Szerinte azért vannak ennyien, mert "amikor Isten meglátta, hogyan bánnak velünk, milyen neveket adnak nekünk, és hogyan végeznek a gyermekeinkkel, még több albínó gyermeket küldött. Mi vagyunk Isten büntetése."

Az ország eldugott, vidéki közösségeiben máig élő hagyomány, hogy az albínók testrészei - kezük, lábuk, fejük, hajuk, vérük - az orvoslásnak tekintett törzsi varázslás fontos "alapanyagai". Aki ilyen "ereklyéket" birtokol, arra nagy szerencse, pénz, szerelem, gazdagság vár, kiváltságos és hosszú élete lesz. Gyakorlatilag permanens hajtóvadászat folyik az albínók ellen; egymást érik a gyilkosságok és a csonkításos bűncselekmények szerte az országban.

Az albínók irtását a helyszíni beszámolók a Tanzániában kulcsfontosságúnak tartott gyémánt- és aranybányászattal kötik össze, miután az iskolázatlan bányászok jelentik a legfőbb vevőkört. A sziklák réseibe albínó gyerekek ujjait rejtik el, abban a hiedelemben, hogy ott majd drágakőre bukkannak. A tanzániai halászok az albínók haj- és szőrszálait fonják a hálójukba, hogy jobb legyen a fogás. Előfordul, hogy üzlettulajdonosok - a több vevő reményében - emberi kezet temetnek a bolt bejárata elé.

"Csupán eltűnünk"

Jakaya Kikwete, Tanzánia elnöke védelmet és segítséget ígért ugyan az albínóknak, de az albínók többsége nem mer bejelentkezni a hatóságoknál, hisz' már a hivatalba vezető úton meggyilkolnák őket. Félnek, hogy úgy járnak, mint Nyerere Rutahiro, akit felesége szeme láttára öltek meg, s vágták le a kezét, lábát hatalmas szablyákkal. Rutahirót betonkoporsóba temették, nehogy kihantolják és megalázzák a maradványait. Húga, Winifrida nem mer kilépni otthonról. Falujának közössége attól fél, hogy a pénzért gyilkoló bandáktól közösen sem tudják majd megvédeni. A hidegvérű gyilkosságokat dárdával, nádvágó késsel vagy éppen baltával ejtik, s e gyilkossági rituálék rendszerint az áldozatok viskóinak felégetésével járnak.

Rengeteg albínó gyermek hal meg közvetlenül a születése után. "Egy nővér, aki meggyilkol egy albínó kisbabát, nyugodtan hivatkozhat arra, hogy a gyermek természetes halált halt" - nyilatkozta egy helyi szakértő, s hozzátette: sokan abban a hitben nőttek fel, hogy az albínók szellemek. "Nem halunk meg, csupán eltűnünk" - nyilatkozta egy albínó a brit The Independent munkatársának.

Sajtóhírek szerint egy "testrészkereskedőt" akkor kaptak el, amikor csomagjában egy albínó gyermek levágott fejével próbált belépni a Kongói Köztársaság területére. Állítása szerint egy üzletembernek kellett volna odaadnia a fejet, aki a súlya szerint fizetett volna. Egy másik horrortörténet szereplője még élve próbálta a feleségét eladni amulettek készítésére - testrészenként. 3,6 millió tanzániai shillingre (mintegy 600 ezer forintra) taksálta a portékát; ez csillagászati összegnek számít az afrikai országban. A kongói vásárlóknak a rendőrségi razzia alatt sikerült megszökniük. Az asszony nem is sejtette, hogy mi vár rá. Pár hónapja egy nyugat-tanzániai menekülttáborban sérült meg egy nő, mert megpróbálta megakadályozni, hogy betörjenek a házukba albínó kislányáért... - s mindez csak a jéghegy nyilvánosságra vergődő csúcsa.

Az albínók testrészeinek tulajdonított afrikai hiedelmek a muti-rituálékhoz vezethetők viszsza. A "muti" szó gyógyszert jelent zulu nyelven, s a fekete mágia egy ősi formáját. Emberi testrészek felhasználásával olyan bájitalokat kotyvasztanak, amelyek állítólag gyógyításra használhatók, de hatalomhoz, erőhöz is hozzásegítenek. A muti követői szerint a gyermeki testrészek értékesebbek, mivel "tiszták és hatásosak". A vajákosok lelkes hívei szerint az igazi szangomák (javas emberek) gyógynövényeket, állatbőröket és -csontokat használnak, megidézik az ősök szellemeit, úgy gyógyítanak, és csak a "romlott" vajákosok használnak emberi testrészeket. Ezekért akár több száz eurót is megadnak, főleg, ha élő áldozatból származnak, mivel sikoltozásuk növeli a belőlük előállított "csodaszerek" hatását...Annak ellenére, hogy az orvostudomány eredményei rohamosan terjedtek az elmúlt évszázadban a legszegényebb kontinensen, a boszorkányság és a babona még mindig sok-sok afrikai gondolkodását meghatározza.

A körülmények egész Afrikában válságosak, a tanzániai parlamentben Al-Shymaa Kway-Geer asszony személyében külön - szintén albínó - képviselőjük van a megtámadott állampolgároknak, de a hatóságok, a rendőrség erélyesebb fellépését követelő felszólalásai eddig következmények nélkül maradtak.

Salif Keita

Afrika egyik legismertebb albínója a Maliból származó popénekes. Születése után családja kitaszította, mert féltek, hogy szerencsétlenséget hoz rájuk. Keita szürke bőrszíne és különleges hangja kétségkívül egyedülálló; Európában talán legismertebb dala a Tomorrow, mely a Will Smith főszereplésével készült, Muhammad Ali életét bemutató film egyik betétdala volt. Keita már pályája korai szakaszán alapítványt hozott létre az albínó gyerekek megsegítésére.

Az "albinizmus"

(a latin albus, "fehér" szóból) a melanin nevű színanyag képződésének veleszületett zavara, mely csökkent vagy hiányzó pigmentációban nyilvánul meg. A festékanyag hiánya előfordulhat a bőrben, a szőrzetben és a szemben is. Az albínók bőre tejfehér, hajuk vörös, szemük pirosas. Ezen örökletes rendellenesség minden rassznál megfigyelhető. A világon általában 20 ezer ember közül egy szenved ilyen betegségben, Dániában egy a 60 ezerből, Afrikában pedig körülbelül egy az ötezerből. Tanzániában ötször nagyobb az albinizmus valamilyen mértékű előfordulása, és sok kutató foglalkozik a kérdéssel, miszerint e genetikai betegség eredeti variánsa vajon visszavezethető-e erre a területre.

Az életminőség minden esetben rossz, a beteget a fokozott fényérzékenysége, a napsugárzás olykor végzetes ártalmai tartós "szobafogságra" kényszerítik. Tehát az albínók második legnagyobb ellensége a nap. Nagyon sok albínó gyermek nem tudja, hogy mivel jár az állapota, és hosszú órákat dolgozik a tűző napon. A napolaj luxuscikknek számít Afrikában, gyakori a bőrrák, egy albínó általában a harmincadik születésnapját sem éli meg. Ám kellően óvatos és felelősségteljes életvitel esetén az életkilátások nem romlanak.

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.