A hármas metró Pöttyös utcai megállójánál a zajszint és a tízemeletes panelház nem sok jót ígér, de az itt kezdődő József Attila-lakótelep annál kellemesebb meglepetés. A hatvanas évektől épülő négy-, nyolc- és tízemeletes tömbök kopottak, de legalább nem egymás hegyén-hátán állnak. Lakótelephez képest sok a zöld, a parkokon fiatalok, kismamák és tajcsizó nyugdíjasok osztoznak. Kinyit egy órás, a túloldalon ebédszünetre mennek a postagalamb-klinikáról, a környék utcái válsághangulat helyett visszafogott derűt sugároznak. IX. kerületi kisváros ez, saját (rész)önkormányzattal.
Zajfogás
"Minden adott, hogy jó legyen itt élni. De most még egy luxusbörtön" - ez a véleménye Keresztesi Juditnak és testvérének, Barbarának a Határ út-Ecseri út-Üllői út háromszögről. Ha lehullanak a levelek, hetedik emeleti irodájukból is látni, hogy sokan hulladéktemetőnek használják a parkot. A szelektív gyűjtők állandóan csurig vannak. Egész nap repülők járnak. Pár sarokkal arrébb, Napfény utcai otthonuk előtt, a lakóövezet közepén araszolgat reggel-este a közeli M5-ös forgalma. Mások viszont a harmincas övezeten kilencvennel haladnak át. Keresztesiék négyemeletese halmozottan hátrányos helyzetű, a társasházak közé egy Spar áruház ékelődik. Az ábécé helyét még a hatvanas években, az akkori motorizációs és fogyasztási szokások ismeretében jelölték ki, a tranzitforgalom miatt a bolt ma egész héten csúcsra jár. A lakók egy része az áruszállítás, rakodás zaját elviselhetetlennek találja, és nem is érzik törvényszerűnek, hogy ablakuktól néhány méterre a legváratlanabb időpontokban ipari zajt produkáljanak. Ehhez hasonló történetekkel tele a padlás, legyinthetnénk, csakhogy a két nő és Judit férje ebbe nem nyugodott bele. Másfél év alatt megszelídítették az áruházat. Távlati tervük az, hogy a lakótelep Nagyvárosi Lakóbarát Övezetté váljon.
"Szeretnénk, ha mindenki részt venne ebben. Az itt lakók látják a problémákat, de nem tudják, hogy beleszólhatnak, vagy nem hiszik el, hogy odafigyelnek rájuk, ha elég leleményesek. Az önkormányzattól azt várjuk, hogy velünk, lakosokkal legyen" - mondja Judit, aki civilben céges marketinggel foglalkozik. A trió a Spar miatt sokat járt a hivatal nyakára, ahol azt mondták, a rakodási mizéria megoldhatatlan. Eleinte nem volt nagyobb szerencséjük a bolt itteni és a cég magyarországi vezetőivel sem, akiktől a hét végi kamionforgalom leállítását és zajcsökkentő megoldásokat kértek.
Tájékoztató leveleket kezdtek bedobálni postaládákba a lakók véleményét kérve, és hogy ne a konfliktussal járó ideges hadiállapot határozza meg a hangulatot, útjára indították a Napfény Poszt nevű ingyenes újságot. A kedélyes és bőbeszédű problémakatasztert a közeli lépcsőházakban terítették, az utcán délutánonként táblákkal toboroztak, és ismerkedtek. "Rájöttünk, hogy a szomszédaink nem is idegesítő mufurcok." A megszólítottak elkezdtek átjárni a testvérpárhoz, mindenkit a megoldás érdekelt. Negyvennégyen aláírták a "zajos Napfény utcai Spar szomszédságában élők" függetlenségi nyilatkozatát, ahol a szomszédos nagyhatalomtól azt kérték, legyen annyira emberközpontú, amennyire ez a reklámokból látszik. Az Első Problémamegoldó Lakócsoport nevében Keresztesiék ezután a külföldi tulajdonosokat keresték meg, akik végül nekik adtak igazat. A hazai vállalat erre mindent megígért, csakhogy kicsivel később az átépíteni kívánt üzlet terveiből és a kiadott építési engedélyből is kimaradt a zaj csökkentése. A problémamegoldók addigra a környezeti jogba és a közigazgatásba is beletanultak, így a jogi csatát megnyerték: a közigazgatási hivatal a kerület által kiadott engedélyt tizenhárom pontban kifogásolta. Közben maradt idő a közösségre is: tavaly télen lépcsőházuk nagy üvegablakai óriás adventi naptárrá alakultak át. A számok helyén esténként gyertyákkal megvilágított színes celofánképek tűntek fel, ennek a környék és a Blikk is a csodájára járt. Elsőként a kisgyermekesek kapcsolódtak be a díszítésbe, a beszélgetések panaszkodásból fokozatosan jókedvű szomszédolássá és ötletbörzévé váltak.
Csillapítás
Barbara és Judit pedig - szándékával ellentétben - főállású aktivista lett, de a neheze csak most kezdődik, hogy elindították a Polgármestersakkot. "Nem akartunk egyedül játszani. Eddig hol halkabban, hol hangosabban szólongattuk a képviselőket, hogy legyenek szívesek fölfáradni a táblára, mert míg a problémák, a fekete oldal katonái hiánytalanul megvannak, addig a fehér oldalon egy csomó pozíció betöltetlen. Rájöttünk, hogy az önkormányzat nem azért látja el rosszul a feladatát, mert az ott dolgozók gonoszak, trehányak vagy arrogánsak. Csak még soha senki nem mondta el nekik világosan, hogy mit várnak el tőlük feletteseik, a választópolgárok. Addig bujdokolnak a hivatali szobákban, amíg meg nem tudják, hogy mi, lakók kifigyeltük őket, már tudjuk, mi a feladatkörük, és egész addig rajtuk tartjuk kérdő tekintetünket, amíg el nem kezdenek dolgozni." Az Interaktivista című online kiadványban a testület tagjait arra kérik, játsszanak, dolgozzanak velük, a lakók szurkoló cetlit küldhetnek. Eddig mintegy száz drukker és két képviselő jelentkezett, a korábbi polgármester, Gegesy Ferenc pedig írásban jelezte, hogy várja a javaslataikat. A résztvevőkkel most ülnek le tárgyalni. A következő nagy projekthez, az átmenő forgalom csillapításához Keresztesiék tudást is szállítanának, mert szerintük a hatóság némileg tanácstalan. Palackposta küldeményekben szakemberektől kértek segítséget, a javaslatok mostanában érkeznek.
Pünkösdkor forgalomcsillapító piknik lesz a Napfény utcában. A díszletek helyben készülnek, Barbara a szomszéd asszonyokkal amolyan helyi fonót működtet, ahol délutánonként használt anyagokból papírvirágok és textilszatyrok születnek. A panelkisipar termékeit rendszeres utcai vásárokon értékesítenék, a bevétel lehetne az egyik forrása a ház energetikai korszerűsítésének (szintén helyi elképzelés alapján, az átlagosnál olcsóbban). A lakóbarát övezet szeretné fejleszteni a kétoldalú kapcsolatokat a Wekerle-teleppel, amitől csak egy erdősáv és a Határ út választja el. A konkrét együttműködés egy közös társadalmi vállalkozásban körvonalazódhat, ahol a József Attila-lakótelep nyugdíjas korú varrónői és a kertváros kézműveshagyományai találnának egymásra.
