A szervezők nagy örömére szabadban ünnepelték meg a 20. Pride fesztivál megnyitóját, mert zárt teremben már nem férnének el az érdeklődők. Kellemes nyári melegben kering mindenki egy-egy pohár borral a Holdudvar szivárványos kertjében. A rendezvényen számos politikus is tiszteletét teszi, ott van például Fodor Gábor, de megjelenik Kunhalmi Ágnes, az MSZP oktatáspolitikusa, és Szél Bernadett, az LMP társelnöke is.
| ||
„Nem vagyok büszke rá, hogy meleg vagyok, és nem szégyellem, hogy meleg vagyok. Számomra normális, természetes állapot” – kezdi felolvasni Alföldi Róbert jól felépített beszédét. A szerelem sokszínűsége mellett arról is szó esik, hogy szerinte az is normális és természetes, ha egy bevándorló esik szerelembe a kerítésen túlról egy itt lakó magyar emberrel – a mondatnál elismerő taps és boldog ujjongás söpör végig a Holdudvarban. Kiemeli a szeretet fontosságát, amelynél független a nemek összetétele, ugyanis a lényeg így is megszületik, majd megemlíti a Bibliát és a kereszténységet. „Érdekes és némileg ellentmondásos az a tény, hogy ez nem magától értetődő, és nem természetes magatartás egy olyan országban, ami sokszor és sokfelé deklarálta magáról, hogy keresztény ország” – mondja, majd hozzáteszi: nem ért ezalatt semmiféle negatív felhangot mások hite iránt. „Én a szeretetet veszem észre a világból, és nem pedig azt, hogy kik és hogyan szeretik egymást” – mondja, és nem érti, itthon miért akarják egyesek meghatározni, hogy mi a jó, illetve igazi szeretet.
Alföldi mondandója azonban nem marad meg az általánosságoknál: egyenesen Tarlós Istvánhoz intézi a szavait. „Ennek a városnak a vezetője nem nevezhet semmilyen kisebbségi rendezvényt nem természetesnek és visszataszítónak, mert ez a kijelentés nem kultúremberhez méltó. Nem méltó egy igaz értékekben hívő, keresztény, konzervatív kultúremberhez. A főpolgármester úrnak lehetnek félelmei, lehet zavarban attól, ha két férfi egy pár vagy két nő egy pár” – mondja; Tarlós vagy ne vezessen világvárost, vagy változtasson a nézőpontján. „Ne ítélkezzen, hanem kérdezzen. Ne felsőbbrendűen véleményezzen, hanem vizsgálódjon. Nyissa ki a szívét-lelkét, és merengjen el azon, hogy vajon mi az, amitől ennyire retteg ettől a témától. Ez a dolga azért, mert ő a mi vezetőnk. Kell, hogy engem is szeressen, mert én is Budapesten élek, és idetartozom” – harsogja Alföldi, majd elmondja, ha Tarlós nem változtat a hozzáállásán, akkor azt a szemléletet fogja erősíteni, miszerint vannak felsőbbrendű és alsóbbrendű magyarok. „Elárulom, hogy csak magyarok vannak” – jelenti ki.
A rendező szerint Tarlósnak azért is kell önvizsgálatot tartania, mert nem kéne egy olyan társadalomban élni, ahol a buzi a legdurvább szitokszó. „Buzi, aki nem ad elsőbbséget, buzi, aki elém áll a boltban, buzi, aki más véleményen van, mint én. Buzi mindenki” – sorolja Alföldi, végezetül arról beszél, hogy semmilyen vitában vagy szituációban nem lehet érv vagy szempont a másik fél szexuális identitása.
| ||
A beszédek között irodalmi és zenés előadások színesítik az estét. A dalolók között van Kulka János és Bocskor Bíborka, a Magashegyi Underground énekese, Dunajcsik Mátyás pedig a költeményét gitárkísérettel olvassa fel, de mivel az estével egyhetes programsorozat veszi kezdetét, Fullajtár a blokkok között beszúr néhány ajánlót is.
A szervezők egyébként láthatóan arra törekedtek, hogy a fesztivált minél vegyesebb beszédekkel nyissák meg, de azért ki lehetett volna hagyni egy-két megszólalót. Mondjuk D. Tóth Krisztát, aki kevés kivétellel csak az előtte szólókat ismétli. Utal a kerítésre – úgy, ahogyan Alföldi tette, csak ennek már nincs olyan sikere. Továbbá elmondja, hogy a kisfia kislánya szerint teljesen oké az, ami ma este történik. Az oké szó kicsit beragad nála: elsőre sem üt, ahogy bizonytalanul kimondja, ötödjére pedig végképp fárasztóvá válik.
Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója már magasabb szint, ő többek között arról beszél, hogy mennyire más az USA-ban egy Pride, mint itthon. Mindkét helyen kordonok között történik a felvonulás, csak Amerikában a kordonok mögött is ünnepelnek, itthon viszont a rácsok közé szorul a jókedv, azon túl pedig csak dühödt ellenzők és rendőrök vannak. A TASZ igazgatója kitér arra is, hogy mit jelent ma a melegházasság engedélyezése. Véleménye szerint ez egy „48-as túrabakancs az ajtóban”, amely utat nyit az LMBTQ közösség más ügyeinek elfogadásához is.
| ||
Az est vége felé Léderer András, volt SZDSZ-es politikus (aki idén egy publicisztikájában coming outolt) felhívja a figyelmet a Pride egyik feladatára: a vidéki melegekért is ki kell állni. „Itt az ideje, hogy a Pride kimozduljon a fővárosból!” – mondja. A folytatás – az elcsípett szófoszlányokból következtetve, szavait ugyanis óriási üdvrivalgás követi – arról szólhat, hogy a Pride vidéki helyszínekre is elviszi az őszinte és méltóságteljes ünneplést. Legyen így.
