Fordított eredményt vár egy ellenzéki polgármesterjelölt ősszel ahhoz a pofonhoz képest, amelyet 2014 októberében kapott a baloldal Budapesten. „Optimista vagyok. Minden kerületben esélyünk van, de az EP-választás tükrében 16 kerületben ez a sansz komoly.” Öt éve a Fidesz hozott el 17 kerületet, míg a baloldal csak hatot. A Narancsnak nyilatkozó politikus optimizmusa azonban fenntartásokkal kezelendő. Kérdés, hogy a május 26-i eredmények egy az egyben lefordíthatók-e az őszi kimenetelre. Egyáltalán nem biztos. Tény azonban, hogy az EP-választáson a Fidesz egyetlen budapesti kerületben sem szerzett abszolút többséget, több helyen még a 40 százalékot sem érte el. Eközben az őszi polgármesterjelöltekben szinte mindenhol megállapodó „négyek” – DK, Momentum, MSZP, Párbeszéd – 15 kerületben (lásd táblázatunkat) együttesen is megelőzték a Fideszt, további hétben pedig az LMP-vel lenne meg a többségük. Korai azonban pezsgőt bontani, mert van valami, amit az elmúlt napokban nem hangsúlyoztak a felek.
A 2014-es őszi önkormányzati választáson a kormánypárt polgármesterjelöltjei ugyanis a Narancs összesítése szerint átlagban 7-8 százalékponttal, tehát lényegesen több szavazatot kaptak, mint az adott kerület Fidesz-listája a 2014-es tavaszi EP-választáson. Egy szélsőséges, mégis jellemző példa a XVII. kerületé: itt 46,8 százalék ment 2014 májusában a Fideszre, míg 2014 őszén 64,8 százalékot kapott Riz Levente, és csak 19 százalékot Gy. Németh Erzsébet, aki ezzel akkor arányaiban a 2014. májusi balos voksok kétharmadát sem szerezte meg.
Főpolgármester-választás
Ennek ellenére is jobbak az ellenzék esélyei most, mint öt éve, bár kényelmes többséget várni alighanem irreális. Budapesten az ellenzék például jobb eredményt ért el az idei EP-választáson, mint a 2014-esen, és úgy tűnik, kezd újra kétosztatú lenni a magyar politika a Jobbik és az LMP zsugorodásával – talán az ellenzéki főpolgármester-jelölt kiválasztása sem fullad bohózatba, és az együttműködés is szélesebbnek ígérkezik. Így aztán nem meglepő, hogy az EP-választás eredményei több ponton máris változásokat hoztak.
A Momentum saját jelölt, Kerpel-Fronius Gábor megnevezésével például egyből belépett a főpolgármesteri előválasztásba.
A párt húzása politikailag logikus, az ellenzék szempontjából pedig előremutató. Logikus, mert a váratlanul jó budapesti eredmény (17,35 százalék) kényszerhelyzetbe hozta a pártot, hogy „mondjon valamit a fővárosról” – ezt a jelöltjén keresztül most megteheti. Mindez úgy állít elő versenyhelyzetet a baloldalon, hogy tulajdonképpen nem rontja Karácsony Gergely esélyeit – erre mondják, hogy win-win helyzet. A zuglói polgármester mögött ott az MSZP–P és a DK is, már-már sci-fibe illő fordulat lenne, ha az amúgy az angyalföldi cégvezető Kerpel-Fronius az előválasztáson megszorítaná Karácsonyt, akinek így legalább egy ellenfele biztosan lesz. Puzsér Róbert hétfőn ugyanis bejelentette: kiszáll az előválasztásból, viszont októberben elindul Tarlós és (feltehetően) Karácsony ellen. (Puzsér az előválasztás megszervezésével volt elégedetlen, továbbá azzal, hogy az őt eddig támogató LMP és Jobbik nem kapott kerületet.) Ez akár így lesz, akár nem, a Momentum bejelentkezése mindenképpen megmenti az ellenzéki előválasztást.
LMP, Jobbik: merre?
A pártok szintjén az EP-választások legnagyobb vesztese egyértelműen az LMP: 2–3 százalék közé esett vissza, és elég reményvesztett a párton belüli hangulat. Tavaly áprilisban még 11 százalékon állt Budapesten, ami az ellenzéki szavazatok csaknem ötödét jelentette. A sok fegyelmi eljárással, legismertebb politikusaik elvesztésével azonban leküzdötték magukat, s jelenleg semmi nem látszik, ami javíthatna a helyzetükön. „Csődöt mondtunk, papírunk van róla, hogy nem lehet más a politika. Úgy akartuk leváltani Orbánt, hogy közben ne hozzuk vissza a régi baloldalt, viszont ez az elvünk életképtelen a mai klímában. A szavazók elmozdultak abba az irányba, hogy Orbánt mindenáron le kell váltani. Ez nekünk nem segít” – mondja egy befolyásos LMP-s.
Mégsem jelentéktelen szereplő az önkormányzati választások szempontjából a párt. Összesítésünkből látszik, hogy több kerületben is szükség lehet a választóikra, ráadásul az együttműködés is teljesebbnek – és így vonzóbbnak – ígérkezne, ha abban a zöld párt is benne lenne. Ez egyébként az ő érdekük is, hiszen ilyen eredményekkel és ilyen politikai helyzetben aligha tudná a jelenlegi pozícióit önállóan is megőrizni a párt. E pozíciók szerények, de legalább vannak: Soroksárt leszámítva minden kerületben van LMP-s önkormányzati képviselő. Megismerve a lapzártánk előtti utolsó ellenzéki tárgyalás részleteit, úgy tűnik, hogy ennek megtartása lehet a maximum, amit ki tud alkudni a zöld párt. A „négyek” arra lennének nyitottak, hogy minden kerületben kapna egy választókörzetet az LMP, ahol támogatnák a képviselőjelöltjét. Csakhogy a zöldek szeretnének polgármesterjelöltet is állítani, főleg az V., a VII., esetleg a VI. kerületben – nem valószínű, hogy ebből bármi is lesz. A megállapodás azonban mindkét fél érdeke, az LMP-nek talán a túlélés egyetlen esélye. Ha lesz megegyezés, ősszel jöhet az MSZP–P–DK–Momentum–LMP-felirat a szavazólapokon, a tervek szerint ugyanis ez fog szerepelni az ellenzéki jelöltek neve alatt (kivéve ott, ahol civil ernyőszevezeti formában próbálkoznak).
A Jobbiknak korábban az LMP-hez hasonló igényei voltak Budapesten: polgármesterjelölt 3-4 kerületben, ebből, most úgy látszik, legfeljebb egy lehet. Mégpedig Soroksár, ahol nem folytatja az eddigi civil polgármester, Geiger Ferenc. Lapzártánkkor még nem tudni, a Jobbik belemegy-e ebbe az ajánlatba; ha igen, akkor a párt úgy őrizhetné meg egy-egy politikusát a kerületekben, hogy az LMP-vel kiegészült baloldallal koordinálnának. Azaz utóbbiak egy-egy egyéni körzetben nem indítanának jelöltet, amelyekben így értelemszerűen a Jobbik lenne az ellenzéki alternatíva. Nagy kérdés, hogy ez mennyire működőképes, de a Jobbikot a 3 százalékos fővárosi teljesítménye szintén a kiegyezés felé tereli. (A Kutyapárt is érdekes lehet, egyes kerületekben 4 százalék felett teljesítettek. Ők egyébként biztosan indítanak jelölteket ősszel, igaz, mint megtudtuk, nem mindenhol. Hogy a polgármesteri posztokért ringbe szállnak-e, azt még nem döntötték el. A Mi Hazánk indulásáról egyelőre nem jött hír; esetükben kérdéses, hogy feltűnésük kinek ártana inkább: az ellenzéknek vagy a Fidesznek?)
Momentum, DK: józanul
Budapesten a 20 százalék közeli DK, illetve 17 százalék feletti Momentum újra is írathatta volna a polgármesteri megállapodásokat a 9 százalékos MSZP–P-vel (akik 10 helyen jelöltek polgármestert), mégis érvényben maradt a korábbi konszenzus. Megtudtuk, miért: „Négy polgármesterjelöltünk van, ennél többet pénzben, aktivistákkal, infrastrukturálisan egyszerűen nem bírunk el. Nekünk ez a teljesíthető szint, ennél többet követelni felelőtlenség lenne” – mondja egy momentumos. Más forrásunk azt mondja: a fiatal párt visszafogottságának a káderhiány is oka. „Nincsenek minden kerületben elegen, és akik vannak, fiatal koruknál fogva ők sincsenek kellő mélységű rálátás, helyismeret birtokában.” Forrásunk ugyanakkor a Momentum helyi politikusainak stílusát kompromisszumkeresőnek, olykor túlságosan konfliktuskerülőnek írja le, kevéssé ismert tagjaikról pedig süt „a politikai tárgyalások, dílezések ismeretének hiánya, és ezért néha meg is vezethetők”.
A DK sem akarja újranyitni a tárgyalást a kerületekről, mert jó eredményeik dacára sem minden kerületben erősek potenciális politikusokban. Az viszont furcsa, hogy bár négy budai kerületben (I., II., XII., XI.) is a Momentum végzett a második helyen, a baloldal fele-fele arányban indít polgármesterjelölteket e helyeken, ami nem biztos, hogy növeli az őszi győzelem esélyét. Több helyről megerősítették ugyanakkor, hogy a kerületeken belüli egyéni körzetekre az EP-választás után a Momentum és a DK igénye is megnőtt.
A nagy kérdés: MSZP
Az, hogy a négyek között marad a még áprilisban elfogadott status quo, egyértelműen a Budapesten 9 százalékra fogyott MSZP sikere. A párt jelenleg mindenkinél több, összesen 10 kerületben adhat polgármesterjelöltet. Ebből néhány helyszínen előre borítékolható, milyen problémák jelentkezhetnek egy esetleges őszi ellenzéki siker után. Zuglóban a kevéssé karakteres Horváth Csaba lenne polgármester, akinek a személye garancia arra, hogy a kétes hírű szocialista erős ember, Tóth Csaba irányítsa a kerületet; a XIV. kerület, ugye, újabban a „nagykoalíciós” (Fidesz–MSZP) parkolási mutyival szerepel a legtöbbet a sajtóban. Ez állítólag részben Tóth műve, és rosszat sejtet az is, hogy amikor Horváth megszólalt az ügyben, azt fejtegette, nem is veszteséges a zuglói parkolás, s így alapvetően rendben is van.
Az V. kerületben összejöhetne egy szimbolikus ellenzéki győzelem, de a jelenlegi fölállásban erre kevés az esély, miután az MSZP-nek sikerült Tüttő Kata személyében olyan jelöltet állítania, akinek (korábbi?) élettársa, Leisztinger Tamás egy több százmilliós, Belgrád rakparti ingatlanügyletben üzletelt a fideszes önkormányzattal. Aligha fog az őszi kampány a Rogán-féle ingatlanmutyiról szólni Tüttő érintettsége miatt, aki – ahogy a pártja sem – eddig nem adta annak jelét, hogy a kínos együttállás okán visszalépne. Szándékos mindez? – kérdezhetjük, mert mással nem tudjuk magyarázni a „bakit”. Megtudtuk azt is, mi az oka annak, hogy sem a DK, sem a Momentum nem forszírozza ezt a kerületet. „Távolmaradásunk nem véletlen. Olyan a korrupciós fertőzöttség a Belvárosban, hogy erős helyi szervezet nélkül félünk, hogy elnyelne minket. Jelenleg kicsik vagyunk ehhez. Hasonlót gondolunk Zuglóról is” – mondja egy momentumos. Tavaly áprilisban az LMP-s Csárdi Antal a Belvárosban is győzni tudott, ami jelzi, hogy egy a jobboldal felé is nyitott jelölt esélyes lehetne a kerületben – a mutyigyanús MSZP-nél, amely támogatottságban a Belvárosban is a DK és a Momentum mögött kullog, bizonyosan jobb választás lenne.
Ferencvárosban is vannak gondok. A Momentum Jancsó Andreát jelölné, viszont a helyi ügyek sokaságát feltáró Baranyi Krisztina is indulni akar. És fog is, még ha nem is áll össze mögötte az ellenzéki koalíció. Úgy tudjuk, a probléma abból adódik, hogy a Momentum szerint Baranyi, bár jelentős munkát végez a kerületben, alkata, konfliktuskereső stílusa inkább riasztja a pártot, amely kevésbé karakteres, de kompromisszumkészebb jelöltjét indítaná. (Jancsót a helyi MSZP is támogatja, talán amiatt is, hogy majd kevesebb számukra is kínos ügyet vesz elő.) Baranyit ugyanakkor a Momentum mindenképp „becsatornázná” a kerület vezetésébe, erről jelenleg is tárgyalnak. Ez azért is lényeges szempont, mert ha Baranyi és csapata elindul, az könnyen a Fidesz újrázásához vezetne Ferencvárosban, ahol az elmúlt években botrány botrányt ért.
Angyalföldön a hírek szerint a helyi MSZP az egyéni körzetekben sem osztozna, ami teljesen szembemegy a fővárosi megállapodások elveivel. És hát annak ismeretében is bizarr, hogy a XIII. kerületben is megkopott a szocialisták fénye, hiszen bőven a Momentum és a DK mögött állnak a májusi eredmények szerint. De nemcsak ott várható konfliktus. Egy másik kerületből egy jobbikos politikus jelezte a Narancsnak, hogy elindul a polgármesteri címért, és minden kerületi egyéni körzetben állítanak jelöltet. Ha példája ragadós lesz, akkor látunk még ellenzéki csetepatét Budapesten a választások előtt.
| Ellenzéki jelöltek Az érvényben lévő megállapodás szerint a pártok alábbi kerületekben jelölhetnének polgármestert: DK: VII., XI., XII., XV., XVI., XVII. Momentum: IV., VI., VIII., IX.(?), XXII. MSZP–P: I., II., III., V., X., XIII., XIV., XVIII., XIX., XXI. Jobbik: XXIII.(?) Független: XX.Az érvényben lévő megállapodás szerint a pártok alábbi kerületekben jelölhetnének polgármestert: DK: VII., XI., XII., XV., XVI., XVII. Momentum: IV., VI., VIII., IX.(?), XXII. MSZP–P: I., II., III., V., X., XIII., XIV., XVIII., XIX., XXI. Jobbik: XXIII.(?) Független: XX. |
