helyrajzi szám

Kálvária tér 6.

Micsey F. György (1861–1919) a századforduló magyar színházi életének tipikus alakja volt. „Eredetileg a kőműves mesterség volt a hivatása, amikor azonban beleszeretett a pécsiek egykori ünnepelt primadonnájába, Bácskai Julcsába, felesége biztatásaira fölcsapott színigazgatónak” – írták róla.

Hírnevet a népszínművekre specializálódott Népliget Színkörrel szerzett magának, de Újpesten és Kispesten is volt direktor. A pesti belvároshoz a legközelebb akkor került, amikor 1913. augusztus 30-án megnyitotta a Józsefvárosi Színpadot a Baross utca 127. szám alatti házban, amelyet később számoztak át Kálvária tér 6.-ra.

Az elegáns házat egy évvel korábban adták át, legfontosabb épületrésze, a Népotthon elnevezésű mozihelyiség a földszinten kapott helyet. A terveket Schweiger Gyula és Makrai Teofil jegyezte. A 66 éves Schweiger megbízható mesternek számított, 1881 óta tervezett budapesti bérházakat. Makrai, a mérnök-újító a moziért volt felelős. Ez utóbbi nem holmi bérmunka volt: a ház tulajdonosa Moskovics Benő, Makrai édestestvére volt.

Az 1912-ben felépült ház terveinek munkacíme is „Népotthon filmszínház” volt, így okkal feltételezhető, hogy valamiféle technikai ok miatt bérelhette ki a mozitermet nem sokkal a nyitás után Micsey F. György. Az 1913. augusztus 30-i premiert követő, mínuszos hír terjedelmű „beszámolóból” csak az derül ki, hogy az előadásnak nem volt címe, és Cserey Irma szubrett aratta a legnagyobb sikert. A Józsefvárosi Színpad egyéb előadásairól nem találtunk forrásokat, elképzelhető, hogy a legfeljebb két hónapig tartó működés alatt nem is volt premier. 1913. december 6-án már a Népotthon Mozgó hirdette a lapokban, hogy „csinos czukorkaárus kis lány felvétetik”.

A mozi neve 1926-ban Józsefvárosi Filmszínházra változott, de 1933-ban Erdélyi Mihály ismét színházat nyitott, a Józsefvárosi Színházat. Az új direktor pályája annyiban hasonlít Micseyéhez, hogy pályán kívüli autodidakta volt, és ő is a külvárosokban mozgott. De Erdélyi tehetséges színésznek, rendezőnek, zeneszerzőnek és közönségszervezőnek bizonyult. Amikor lecövekelt a Kálvária téren, a szegény ember Kálmán Imréjeként volt közismert, ontotta magából az operetteket. S 1935-ben felújíttatta és bővíttette a nézőteret, páholyok épültek, a nézőtéri ülőhelyek száma 500 fölé emelkedett. Hétköznap kettő, hétvégén napi három előadást tartottak nagyon alacsony jegyárak mellett – főleg a szegényeknek. Erdélyi ezzel a szakma tiszteletét is kivívta, a Kálvária téren olyan sztárvendégek is megfordultak, mint Fedák Sári, Honthy Hanna, Gózon Gyula, Gombaszögi Ella, Jávor Pál. A Józsefvárosi Színház az 1949-es államosításig működhetett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.