Rafting a hallépcsőn - hatalmas bénázással mutatták be az alföldi vadvízi evezést

Kis-Magyarország

A kiskörei hallépcsőn tartott raftingbemutató alapján valóban van még mit csiszolni a szlalomkajakosok tudásán. A kormány gőzerővel dolgozik is egy új alföldi raftingpályán. 

A Tisza-tavi Fesztivál és a Természet Operaháza költői nevű rendezvénysorozat részeként július 31-én raftingbemutatót tartott a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Kiskörén, a hallépcsőn – számolt be róla honlapjána a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kötivizig).

A honlap megjegyzi, hogy mint az már ismert, a Komplex Tisza-tó Projekt keretében megépült és 2014 októberében átadott, népszerű turisztikai célponttá vált ökológiai folyosó (vagyis a hallépcső) szomszédságában két – egy amatőröknek, s egy profiknak szánt – raftingpálya épül. 

A hír 2017-ben robbant be azzal, hogy a kormány pont az Alföldre tervez vadvízi evezős pályát építeni, amelynek összköltségét akkor 2-2,5 milliárd forintra becsülték. A Kötivizig mostani közleménye szerint a létesítménynek csak az előkészítésére 224 millió forintot különített el a kormány, és a beruházás várhatóan 2022-ben fejeződik be. 

Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) elnöke a hallépcső mellett létesítendő Kiskörei Raftingpálya terveiről egy tanácskozáson kiemelte, hogy olyan vízi és szabadidős sportkomplexumot terveztek, amely egyrészt szolgálja a versenyzőket, másrészt a szabadidejüket aktívan eltölteni vágyók igényeit is. Azt mondta, legközelebb Hollandiában van olyan multifunkciós létesítmény, mint amilyet a Tisza-tónál terveznek.  

A beruházástól a Tisza-tó turisztikai vonzerejének javulását reméli a kormány, amely nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősítette a beruházást, vagyis az engedélyeztetési eljárásokat egyszerűbbé tette. A gyereatiszatora.hu 2018-ban már 3,8 milliárdos költségvetést emlegetett. 

Az írás azt is megemlíti, hogy az aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztos, Révész Máriusz saját bevallása szerint először maga is meglepődött a felvetésen, hogy az Alföldre építsenek raftingpályát, aztán utánanézett és úgy látta: Európa-szerte több helyen valósult már meg hasonló fejlesztés.

Július végén mindenesetre még a kiskörei hallépcsőn (vagyis a halaknak megugorható sodrású ökológiai folyosón) tartottak bemutatót raftingosaink, amelyet meg is örökítettek egy videón

A felvétel szerint a rafting négyes nagyon nem érzi a ritmust, többször is kis híján partraszállás lett a bemutatóból. Nem teljesen egyértelmű, hogy mi történik, de úgy tűnik, a pályát sem sikerült eltalálniuk, a piros kapukkal (amiket árral szemben kéne bevenni) pedig végképp meggyűlt a bajuk, végül valószínűleg feladták a több perces küzdelmet.

Az egyes bemutató sem sikerült túl jól, a bemutatót végző egyből belefordult a vízbe (körülbelül 3:25-nél, hacsak nem volt ez is a bemutató része), de a kajakosnak legalább sikerült árral szemben is sikeresen eveznie. 

Révész Máriusz államtitkársága korábban azzal is érvelt az új, a mostani raftingnak helyszínt adó hallépcső mellett építendő milliárdos raftingpálya mellett, hogy hazánkban eddig nem volt olyan pálya, ahol a versenyzők edzeni tudnának, ezért főleg a szomszédos országokban végzik a felkészülést, és éppen ez az egyik fő oka annak, hogy a magyar csapat eredményessége szlalomkajakban messze elmarad az évtizedek óta rendkívül sikeres gyorsasági szakágétól. 

Látva a bemutatót, valóban van még mit csiszolni a tudáson. Összehasonlításképp: a riói olimpián ilyen volt a női szlalomkajak döntője. 

Kedves Olvasónk!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.

Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.