helyrajzi szám

Kelenföld – régi aluljáró

A Kelenföldi pályaudvar utasforgalma a 4-es metró bűvöletében zajlik.

Ha lennének mosdók és kellő számú „élő” pénztár, átlagon felüli színvonalat mondanánk, így csak kényelmes átszállási lehetőségről beszélhetünk, ami úgy értékelhető igazán, ha az összehasonlítási alap a Nyugati, a Keleti és a Déli. De vannak itt olyan, elvileg használható, illetve használhatatlan tereptárgyak, amelyekre inkább a muzeális jelző illene, ha törődnének velük. Elsőként az 1884-ben épült felvételi épületet kell megemlíteni, amely annak ellenére, hogy műemlék, 2021-ben pedig a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum költöztette volna ide a terepasztalait, a szemünk láttára rohad szét.

De hasonló a helyzet a száz évvel fiatalabb „régi” aluljáróval is. Hiába bíztak meg domesztikált graffitiseket, hogy pingálják tele a 270 méteren kanyargó falat, a jellegzetes szagot negyven év alatt sem lehetett eloszlatni. Valaha tömegek sodródtak a mélyben peronfeljárótól peronfeljáróig, ingázók dülöngéltek fizetésnapon, mások a Budaörsre tartó 40-es buszt célozták be, vagy a farkasréti 53-ast. Az aluljáró átadásából elsősorban azért lett országos hír, mert az utasok ettől kezdve az Osztapenko-szobor (Őrmező) felől is megközelíthették a vasutat – életük kockáztatása nélkül. Mindez ma is érvényes, de a biciklis futárokon kívül alig-alig lézeng itt valaki. És valószínűleg nem azért, mert a 7–10. vágányokhoz vezető lépcsőket lezárták. Az objektum átható vizeletszaga, a hiányos világítás, a szolgáltatások hűlt helye 1984-nél régebbi műtárgyat feltételez.

A Kelenföldi pályaudvart 1884-es átadása után nem nagyon háborgatták, ötven év múltán már pusztult rendesen. Neÿ Ákos MÁV-igazgatónak a Technika folyóiratban megjelent 1937-es városrendezési tanulmánya szerint Kelenföld javíthatatlan, semmiféle városszabályozással nem lehet változtatni „kieső, jól hozzá nem férhető fekvésén”. Ezzel szemben a közgyűlési képviselőként is tevékenykedő tekintélyes építész, K. Császár Ferenc viszont arra buzdított, hogy rendezzék a terepet, tisztázzák az ingatlanviszonyokat, sűrítsék a villamosjáratokat Kelenföld környékén. „Szégyene lenne Budapestnek, ha itt az idegenek oly utakat találnának, melyek kellően nincsenek karban tartva, ha az autóbuszok megakadnának, és az a töméntelenül sok autóbusz és autó, amelyek külföldről fognak ideözönleni, itt a sárban megrekednének, vagy szégyenteljes port vernének fel Budapest fürdőváros dicsőségére” – mondta 1937. november 19-i beszédében a képviselő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.