Ha lennének mosdók és kellő számú „élő” pénztár, átlagon felüli színvonalat mondanánk, így csak kényelmes átszállási lehetőségről beszélhetünk, ami úgy értékelhető igazán, ha az összehasonlítási alap a Nyugati, a Keleti és a Déli. De vannak itt olyan, elvileg használható, illetve használhatatlan tereptárgyak, amelyekre inkább a muzeális jelző illene, ha törődnének velük. Elsőként az 1884-ben épült felvételi épületet kell megemlíteni, amely annak ellenére, hogy műemlék, 2021-ben pedig a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum költöztette volna ide a terepasztalait, a szemünk láttára rohad szét.
De hasonló a helyzet a száz évvel fiatalabb „régi” aluljáróval is. Hiába bíztak meg domesztikált graffitiseket, hogy pingálják tele a 270 méteren kanyargó falat, a jellegzetes szagot negyven év alatt sem lehetett eloszlatni. Valaha tömegek sodródtak a mélyben peronfeljárótól peronfeljáróig, ingázók dülöngéltek fizetésnapon, mások a Budaörsre tartó 40-es buszt célozták be, vagy a farkasréti 53-ast. Az aluljáró átadásából elsősorban azért lett országos hír, mert az utasok ettől kezdve az Osztapenko-szobor (Őrmező) felől is megközelíthették a vasutat – életük kockáztatása nélkül. Mindez ma is érvényes, de a biciklis futárokon kívül alig-alig lézeng itt valaki. És valószínűleg nem azért, mert a 7–10. vágányokhoz vezető lépcsőket lezárták. Az objektum átható vizeletszaga, a hiányos világítás, a szolgáltatások hűlt helye 1984-nél régebbi műtárgyat feltételez.
A Kelenföldi pályaudvart 1884-es átadása után nem nagyon háborgatták, ötven év múltán már pusztult rendesen. Neÿ Ákos MÁV-igazgatónak a Technika folyóiratban megjelent 1937-es városrendezési tanulmánya szerint Kelenföld javíthatatlan, semmiféle városszabályozással nem lehet változtatni „kieső, jól hozzá nem férhető fekvésén”. Ezzel szemben a közgyűlési képviselőként is tevékenykedő tekintélyes építész, K. Császár Ferenc viszont arra buzdított, hogy rendezzék a terepet, tisztázzák az ingatlanviszonyokat, sűrítsék a villamosjáratokat Kelenföld környékén. „Szégyene lenne Budapestnek, ha itt az idegenek oly utakat találnának, melyek kellően nincsenek karban tartva, ha az autóbuszok megakadnának, és az a töméntelenül sok autóbusz és autó, amelyek külföldről fognak ideözönleni, itt a sárban megrekednének, vagy szégyenteljes port vernének fel Budapest fürdőváros dicsőségére” – mondta 1937. november 19-i beszédében a képviselő.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
