Jön, jön, jön a hűvös, hideg, dermesztő sarkvidéki levegő, több hullámban, kitartóan, és bekebelezi Káeurópát, meglegyinti az első buszra várakozók haját, megcsókolja az utolsó villamosról lezavart hajléktalan orcáját, és beeszi magát a magyarok tüdejébe, jó mélyre.
Mindezzel együtt a hétvégén még benne van a pakliban az 5-11 fok is napközben, esővel kísérve, de ki tudja mi lesz igazából.
Az időjárás az állandó létbizonytalanság metaforája.
Az időjárás-előrejelzés lírai harc az elkerülhetetlennel.
Az OMSZ ezt titkolja, váltig állítja, jövő héten jöhetnek mínuszok is, kedden és szerdán napközben is elképzelhető a 0 fok körüli hőmérséklet.
Eső, havas eső, hó, mindenre van esély.
Pompás alkalom nyílik tehát a késő őszi számvetésre, elmélkedésre, úgyhogy át is adjuk a szót Endrének:
„Elmulás zenéje, bús őszi, hideg szél,
Feledni akartam, altatni szivem,
Dacolni a múlttal, úgy-e, mily rideg cél?
De ez, amin lelkem megnyugszik, pihen...
Novemberi szellő, jobb lesz, ha kioltod
Az emlékezésnek régi lángjait,
Engedd, hogy feledjek, hiszen az a boldog,
Kinek nincsen semmi, semmi vágya itt!…“
| ||
