Nemcsak kesztyűs kézzel – Bábszínházi Világnap 2014

Lokál

Március 21. nemcsak a meteorológiai tavasz kezdete, de a bábszínházak világnapja is. Egy napra minibábfesztivállá változott az ország. Budapesten úton-útfélen játékba botlottunk.

A magyar nyelvű bábosok első alkalommal, hagyományteremtő módon, határon belül meg azon túl – Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben és Temesváron – megmutatták, hogy „a báb nem korosztály, hanem műfaj” a bábozásról bővebben itt olvashatnak –, s a világnap alkalmából mindenféle színes programot találtak ki, amelyek sok esetben szokatlan helyen szembesítették a járókelőket a gyerekek színházának titulált műfaj sokszínűségével. Több mint húsz településről, több mint negyven társulat, csoport, oktatási intézmény, szakmai szervezet csatlakozott a világnapi programokhoz. A városok maguk találták ki eseményeiket, ami azért fontos, mert a bábszínházi világnap közreműködői úgy gondolják, hogy „a bábszínházak nem egyszerűen a közönségért, hanem a közösségért dolgoznak”.

Budapesten egész nap kerestük az alkalmat, hogy más-más, a bábműfajt megjelenítő néznivalót találjunk. Nem volt nehéz, mert a belvárosban tényleg úton-útfélen bábosokba botlottunk.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

De találkozhattunk bábturistákkal a Ferihegyre tartó vonaton, Mit lehet írni a bábról? címmel szakmai beszélgetés volt a Budapest Bábszínházban, de láthattunk kirakati játékot, sőt némi vízi romantikában is részünk lehetett, ha épp egyik-másik fürdőben pancsoltunk, vagy rapid randizhattunk a műfaj különböző technikán alapuló bábjaival is.

Az igen sok, kicsik és nagyok számára is vonzó program közül választásunk a Hups! Crew minibábkoncertjére esett, így először a Jókai téren volt részünk egy kis zenés-bábos vigalomban. A formációt öt fiatal színész – Czupi Dániel, Fehér Dániel, Hoffer Károly, Spiegl Anna, Szolár Tibor – hozta létre, akik 2013-ban Meczner János és Csizmadia Tibor bábos osztályában végeztek. Ők azok, akik nemcsak bábozni, de zenélni is nagyon szeretnek, különböző anyagokkal dolgoznak, amelyek a használat során nemcsak folyamatosan átalakulnak, de át is lényegülnek. Ezúttal papír és egy elemeire szétszedett szék használatával mutattak be tárgyanimációt, két dal között egy-egy rövid történetet játszottak el. Nem sokkal tizenkét óra után az Andrássy út turistáit, diákcsoportjait vagy kisgyermekes anyukáit a Jókai térre vonzotta a kellemes, ötletesen hangszerelt népdal, vagy a gyülekező sokaság.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Szinte véletlenül fedeztük fel a Kolibri Színház mellett azt a bábautomatát, amely gombnyomásra működésbe lépett, és játékra invitálta a kíváncsiskodó gyereket és felnőttet. Személyes találkozásunk alkalmával a gép megkérdezte, melyik a kedvenc mesénk, majd miután papírra vetettük az elsőt, ami eszünkbe jutott – a Piroska és a farkast –, az automata felhívta figyelmünket arra, hogy a közgondolkodással ellentétben a történet drámai főhőse nem ám Piroska, hanem maga a nagymama. Ezt követően egy-egy gombnyomás és pörgetés után a barátságos géphang egy kis állathatározóként funkcionálva ismeretterjesztő kiselőadást tartott, így ismertük meg közelebbről a háziállatok háziállatát: a tyúkot. De volt olyan másfél éves körüli kisfiú, aki sokadszorra játszott a géppel, ami például a felesleges gombnyomogatást simán nem tűrte, fogta magát és leállt, majd mikor újraindult – és apró érdeklődője türelmet erőltetett magára –, egyszer csak Vologya, a tenorista sirály produkcióját mutatta be a gép a Bagoly társaságában, aki ezúttal sajnálatos módon nem vett részt a jammelésben, mert basszus hangja épp elment.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A Budapest Bábszínház falain belül is akadtak érdekességek. Ilyen volt a rapid randi, amelyen sokféle bábtechnikát ki lehetett próbálni, így a résztvevőknek alkalmuk nyílt, hogy megtalálják a hozzájuk leginkább passzoló bábot. A speciális randizás szabályait betartva a bábokkal való ismerkedés kis csoportokban, időkorláthoz kötve történt, így csengőszóra lehetett váltogatni „partnereinket”. Megismerkedhettünk az óriásbábokkal, bele lehetett bújni a Diótörő hercegének vagy a Túl a Maszat-hegyen Szeplőtlen Szilviájának bábjába, de ki lehetett próbálni, milyen könnyű vagy épp nehéz egy-egy marionett-, kesztyűs, botos-pálcás vagy bunraku báb mozgatása. Sőt egészen kreatív módon még egy kosárnyi zöldséggel is lehetett játszani állatosat, kötéltáncoló krumpli-répa zsiráffal meg uborka-cukkini bűvös kígyóval. Így bábszínészek és kellékesek segítségével apró szakmai titkokat lehetett megtudni és elsajátítani, miközben ki-ki saját ügyességének határait feszegette.

A bábszínházi világnap programjainak meglepő előfordulásai nyomán, véletlenül vagy direkt találkozva a sokszínűen tartalmas előadásokkal, játékokkal vagy flashmobokkal, reméljük, lassan eljut mindenkihez az üzenet – egyértelműen meggyőződnek arról –, hogy a bábművészet nemcsak a gyerekeké.

Figyelmébe ajánljuk

Szergej Tyimofejev orosz költő: „Nem tudom, hogy a kortárs orosz kultúra hogyan fogja túlélni ezt az őrületet”

Idén magyarul is megjelent Replika című kötete, aminek lettországi kiadásához egy üres füzetet is kaptak az olvasók. Az Orbita nevű művészeti kollektíva egyik alapítóját videóköltészetről, kreatív könyvtervezésről, a kétnyelvű irodalomról és az Ukrajna elleni háború miatt megszakadt oroszországi kapcsolatokról is kérdeztük.