Nemcsak kesztyűs kézzel – Bábszínházi Világnap 2014

Lokál

Március 21. nemcsak a meteorológiai tavasz kezdete, de a bábszínházak világnapja is. Egy napra minibábfesztivállá változott az ország. Budapesten úton-útfélen játékba botlottunk.

A magyar nyelvű bábosok első alkalommal, hagyományteremtő módon, határon belül meg azon túl – Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben és Temesváron – megmutatták, hogy „a báb nem korosztály, hanem műfaj” a bábozásról bővebben itt olvashatnak –, s a világnap alkalmából mindenféle színes programot találtak ki, amelyek sok esetben szokatlan helyen szembesítették a járókelőket a gyerekek színházának titulált műfaj sokszínűségével. Több mint húsz településről, több mint negyven társulat, csoport, oktatási intézmény, szakmai szervezet csatlakozott a világnapi programokhoz. A városok maguk találták ki eseményeiket, ami azért fontos, mert a bábszínházi világnap közreműködői úgy gondolják, hogy „a bábszínházak nem egyszerűen a közönségért, hanem a közösségért dolgoznak”.

Budapesten egész nap kerestük az alkalmat, hogy más-más, a bábműfajt megjelenítő néznivalót találjunk. Nem volt nehéz, mert a belvárosban tényleg úton-útfélen bábosokba botlottunk.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

De találkozhattunk bábturistákkal a Ferihegyre tartó vonaton, Mit lehet írni a bábról? címmel szakmai beszélgetés volt a Budapest Bábszínházban, de láthattunk kirakati játékot, sőt némi vízi romantikában is részünk lehetett, ha épp egyik-másik fürdőben pancsoltunk, vagy rapid randizhattunk a műfaj különböző technikán alapuló bábjaival is.

Az igen sok, kicsik és nagyok számára is vonzó program közül választásunk a Hups! Crew minibábkoncertjére esett, így először a Jókai téren volt részünk egy kis zenés-bábos vigalomban. A formációt öt fiatal színész – Czupi Dániel, Fehér Dániel, Hoffer Károly, Spiegl Anna, Szolár Tibor – hozta létre, akik 2013-ban Meczner János és Csizmadia Tibor bábos osztályában végeztek. Ők azok, akik nemcsak bábozni, de zenélni is nagyon szeretnek, különböző anyagokkal dolgoznak, amelyek a használat során nemcsak folyamatosan átalakulnak, de át is lényegülnek. Ezúttal papír és egy elemeire szétszedett szék használatával mutattak be tárgyanimációt, két dal között egy-egy rövid történetet játszottak el. Nem sokkal tizenkét óra után az Andrássy út turistáit, diákcsoportjait vagy kisgyermekes anyukáit a Jókai térre vonzotta a kellemes, ötletesen hangszerelt népdal, vagy a gyülekező sokaság.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Szinte véletlenül fedeztük fel a Kolibri Színház mellett azt a bábautomatát, amely gombnyomásra működésbe lépett, és játékra invitálta a kíváncsiskodó gyereket és felnőttet. Személyes találkozásunk alkalmával a gép megkérdezte, melyik a kedvenc mesénk, majd miután papírra vetettük az elsőt, ami eszünkbe jutott – a Piroska és a farkast –, az automata felhívta figyelmünket arra, hogy a közgondolkodással ellentétben a történet drámai főhőse nem ám Piroska, hanem maga a nagymama. Ezt követően egy-egy gombnyomás és pörgetés után a barátságos géphang egy kis állathatározóként funkcionálva ismeretterjesztő kiselőadást tartott, így ismertük meg közelebbről a háziállatok háziállatát: a tyúkot. De volt olyan másfél éves körüli kisfiú, aki sokadszorra játszott a géppel, ami például a felesleges gombnyomogatást simán nem tűrte, fogta magát és leállt, majd mikor újraindult – és apró érdeklődője türelmet erőltetett magára –, egyszer csak Vologya, a tenorista sirály produkcióját mutatta be a gép a Bagoly társaságában, aki ezúttal sajnálatos módon nem vett részt a jammelésben, mert basszus hangja épp elment.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A Budapest Bábszínház falain belül is akadtak érdekességek. Ilyen volt a rapid randi, amelyen sokféle bábtechnikát ki lehetett próbálni, így a résztvevőknek alkalmuk nyílt, hogy megtalálják a hozzájuk leginkább passzoló bábot. A speciális randizás szabályait betartva a bábokkal való ismerkedés kis csoportokban, időkorláthoz kötve történt, így csengőszóra lehetett váltogatni „partnereinket”. Megismerkedhettünk az óriásbábokkal, bele lehetett bújni a Diótörő hercegének vagy a Túl a Maszat-hegyen Szeplőtlen Szilviájának bábjába, de ki lehetett próbálni, milyen könnyű vagy épp nehéz egy-egy marionett-, kesztyűs, botos-pálcás vagy bunraku báb mozgatása. Sőt egészen kreatív módon még egy kosárnyi zöldséggel is lehetett játszani állatosat, kötéltáncoló krumpli-répa zsiráffal meg uborka-cukkini bűvös kígyóval. Így bábszínészek és kellékesek segítségével apró szakmai titkokat lehetett megtudni és elsajátítani, miközben ki-ki saját ügyességének határait feszegette.

A bábszínházi világnap programjainak meglepő előfordulásai nyomán, véletlenül vagy direkt találkozva a sokszínűen tartalmas előadásokkal, játékokkal vagy flashmobokkal, reméljük, lassan eljut mindenkihez az üzenet – egyértelműen meggyőződnek arról –, hogy a bábművészet nemcsak a gyerekeké.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.