Nemcsak kesztyűs kézzel – Bábszínházi Világnap 2014

Lokál

Március 21. nemcsak a meteorológiai tavasz kezdete, de a bábszínházak világnapja is. Egy napra minibábfesztivállá változott az ország. Budapesten úton-útfélen játékba botlottunk.

A magyar nyelvű bábosok első alkalommal, hagyományteremtő módon, határon belül meg azon túl – Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben és Temesváron – megmutatták, hogy „a báb nem korosztály, hanem műfaj” a bábozásról bővebben itt olvashatnak –, s a világnap alkalmából mindenféle színes programot találtak ki, amelyek sok esetben szokatlan helyen szembesítették a járókelőket a gyerekek színházának titulált műfaj sokszínűségével. Több mint húsz településről, több mint negyven társulat, csoport, oktatási intézmény, szakmai szervezet csatlakozott a világnapi programokhoz. A városok maguk találták ki eseményeiket, ami azért fontos, mert a bábszínházi világnap közreműködői úgy gondolják, hogy „a bábszínházak nem egyszerűen a közönségért, hanem a közösségért dolgoznak”.

Budapesten egész nap kerestük az alkalmat, hogy más-más, a bábműfajt megjelenítő néznivalót találjunk. Nem volt nehéz, mert a belvárosban tényleg úton-útfélen bábosokba botlottunk.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

De találkozhattunk bábturistákkal a Ferihegyre tartó vonaton, Mit lehet írni a bábról? címmel szakmai beszélgetés volt a Budapest Bábszínházban, de láthattunk kirakati játékot, sőt némi vízi romantikában is részünk lehetett, ha épp egyik-másik fürdőben pancsoltunk, vagy rapid randizhattunk a műfaj különböző technikán alapuló bábjaival is.

Az igen sok, kicsik és nagyok számára is vonzó program közül választásunk a Hups! Crew minibábkoncertjére esett, így először a Jókai téren volt részünk egy kis zenés-bábos vigalomban. A formációt öt fiatal színész – Czupi Dániel, Fehér Dániel, Hoffer Károly, Spiegl Anna, Szolár Tibor – hozta létre, akik 2013-ban Meczner János és Csizmadia Tibor bábos osztályában végeztek. Ők azok, akik nemcsak bábozni, de zenélni is nagyon szeretnek, különböző anyagokkal dolgoznak, amelyek a használat során nemcsak folyamatosan átalakulnak, de át is lényegülnek. Ezúttal papír és egy elemeire szétszedett szék használatával mutattak be tárgyanimációt, két dal között egy-egy rövid történetet játszottak el. Nem sokkal tizenkét óra után az Andrássy út turistáit, diákcsoportjait vagy kisgyermekes anyukáit a Jókai térre vonzotta a kellemes, ötletesen hangszerelt népdal, vagy a gyülekező sokaság.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Szinte véletlenül fedeztük fel a Kolibri Színház mellett azt a bábautomatát, amely gombnyomásra működésbe lépett, és játékra invitálta a kíváncsiskodó gyereket és felnőttet. Személyes találkozásunk alkalmával a gép megkérdezte, melyik a kedvenc mesénk, majd miután papírra vetettük az elsőt, ami eszünkbe jutott – a Piroska és a farkast –, az automata felhívta figyelmünket arra, hogy a közgondolkodással ellentétben a történet drámai főhőse nem ám Piroska, hanem maga a nagymama. Ezt követően egy-egy gombnyomás és pörgetés után a barátságos géphang egy kis állathatározóként funkcionálva ismeretterjesztő kiselőadást tartott, így ismertük meg közelebbről a háziállatok háziállatát: a tyúkot. De volt olyan másfél éves körüli kisfiú, aki sokadszorra játszott a géppel, ami például a felesleges gombnyomogatást simán nem tűrte, fogta magát és leállt, majd mikor újraindult – és apró érdeklődője türelmet erőltetett magára –, egyszer csak Vologya, a tenorista sirály produkcióját mutatta be a gép a Bagoly társaságában, aki ezúttal sajnálatos módon nem vett részt a jammelésben, mert basszus hangja épp elment.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A Budapest Bábszínház falain belül is akadtak érdekességek. Ilyen volt a rapid randi, amelyen sokféle bábtechnikát ki lehetett próbálni, így a résztvevőknek alkalmuk nyílt, hogy megtalálják a hozzájuk leginkább passzoló bábot. A speciális randizás szabályait betartva a bábokkal való ismerkedés kis csoportokban, időkorláthoz kötve történt, így csengőszóra lehetett váltogatni „partnereinket”. Megismerkedhettünk az óriásbábokkal, bele lehetett bújni a Diótörő hercegének vagy a Túl a Maszat-hegyen Szeplőtlen Szilviájának bábjába, de ki lehetett próbálni, milyen könnyű vagy épp nehéz egy-egy marionett-, kesztyűs, botos-pálcás vagy bunraku báb mozgatása. Sőt egészen kreatív módon még egy kosárnyi zöldséggel is lehetett játszani állatosat, kötéltáncoló krumpli-répa zsiráffal meg uborka-cukkini bűvös kígyóval. Így bábszínészek és kellékesek segítségével apró szakmai titkokat lehetett megtudni és elsajátítani, miközben ki-ki saját ügyességének határait feszegette.

A bábszínházi világnap programjainak meglepő előfordulásai nyomán, véletlenül vagy direkt találkozva a sokszínűen tartalmas előadásokkal, játékokkal vagy flashmobokkal, reméljük, lassan eljut mindenkihez az üzenet – egyértelműen meggyőződnek arról –, hogy a bábművészet nemcsak a gyerekeké.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?