Berlin: A Love Parade-válság

  • Csereklei Zoltán
  • 1999. július 15.

Lokál

Mit jelent a Love Parade? Szeretetparádé? Békeünnep? Brokkolis rétes? Vagy szeretetfesztivál? Már sokan megpróbálták anyanyelvükre lefordítani a rendezvény nevét, de ennek nincs sok értelme, hiszen a Love Parade a világon mindenütt ugyanazt az üzenetet takarja: Music Is The Key, ahogy az idei mottó mondotta, a zene a kulcs. Ennek tudatában idén rekordmennyiségű fiatal gyűlt össze Berlin utcáin, hogy aztán a béke, a szeretet és az összetartozás jegyében ünnepeljenek együtt, immár tizenegyedik alkalommal.
Mit jelent a Love Parade? Szeretetparádé? Békeünnep? Brokkolis rétes? Vagy szeretetfesztivál? Már sokan megpróbálták anyanyelvükre lefordítani a rendezvény nevét, de ennek nincs sok értelme, hiszen a Love Parade a világon mindenütt ugyanazt az üzenetet takarja: Music Is The Key, ahogy az idei mottó mondotta, a zene a kulcs. Ennek tudatában idén rekordmennyiségű fiatal gyűlt össze Berlin utcáin, hogy aztán a béke, a szeretet és az összetartozás jegyében ünnepeljenek együtt, immár tizenegyedik alkalommal.

A berlini szállodákban, hotelekben, diákszállókban, kempingekben már hónapokkal a rendezvény előtt nem lehet szabad helyet találni a Love Parade idejére, hiszen a zenerajongók egy része már napokkal a rendezvény előtt a német fővárosba érkezik. Ilyenkor rengeteg parti és klub várja a technohíveket, itt dolgoznak a világ legelismertebb lemezlovasai. Aki nem akar klubba menni, vagy nincs pénze kifizetni a borsos árú partibelépőt, az a pályaudvar mellett bulizhat ezredmagával, ugyanis itt már a fesztivál előtt is nonstop szól a zene.

A rendezvényre 69 különvonat indult, részben Németországból, részben a környező országokból, természetesen százszázalékos kihasználtsággal.

A szombati nap meglehetősen próbára tette az amúgy is sokat látott főváros infrastruktúráját: a három és fél millió lakos mellett másfél millió ember érkezett a rendezvényre. Ilyenkor beáll a város, több tíz kilométeres dugók alakulnak ki a bekötőutakon, a belváros őrjöngő fiatalokkal telik meg. Délután két órára az eddig frekventált pontok kihalnak, mindenki a Love Parade főutcájába siet. A tömegközlekedési eszközök a maximum felett teljesítenek, az összes alkalmazott dolgozik, és a rendőrség is mindenütt jelen van.

Délután két órakor elszabadul a pokol: a parádén részt vevő 51 behangosított, feldíszített kamion meghúzza a kürtöt, beindul a földbe döngölő zene, másfél millió fiatal őrjöngve sípol, üvölt és néz. A kamionkonvoj lépésben halad, mellettük a zenére lépkedő, táncoló réverek felveszik a jármű sebességét. Mozgásba lendül a másfél milliós embertömeg, közben minden kamionon egy-egy DJ más-más zenét nyom. Izzik a levegő, a kamionokon az extrém arcok fokozzák tovább a hangulatot. A parádén részt vevő legtöbb fiatal álma az, hogy egyszer egy kamionon bulizva élhesse át a számára nagyon sokat jelentő ünnepséget, egyesek titkon abban is reménykednek, hogy idővel mangócserjévé változhatnak.

Ámde reményeik szertefoszlani látszanak: a berlini szenátus véget akar vetni a parádénak. Túl sok szemetet hagy maga után a rendezvény, ez a hivatalos indok, amit alátámasztanak a tények is. Idén 200 tonnányi italosdobozt és egyéb hulladékot takarítottak el az utcaseprők. Azt még nem lehet tudni, hogy jövőre lesz-e Berlinben Love Parade, de ha a város nem engedélyezi, megeshet, hogy Párizsban rendezik meg. Dr. Motte, a rendezvény kitalálója - és egyben a mágikus kisinas nevű nintendó forgalmazója - nem hiszi el, hogy csupán ez lenne az oka az ellenállásnak, hiszen a buli rengeteg pénzt hoz a főváros kasszájába, és Berlin kulturális életének immáron meghatározó színfoltja; szerinte inkább politikai érdekek dolgoznak a háttérben.

Egyelőre semmi sem biztos, de a szervezők már dolgoznak a következő Love Parade-on.

Csereklei Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.