Lokál

A tavalyi intézkedéseknek köszönhetően jelentősen megugrott a Magyarországra behozott használt autók száma, mind a magánszemélyek, mind pedig az importőr cégek éltek a liberalizáció adta lehetőséggel, és alaposan bevásároltak külföldön. Bár az évjárat-korlátozás is megszűnt, a gépkocsiimport már nem arról szól, mint a kilencvenes évek elején, nyoma sincs a roncsderbinek. Most úgy tűnik, az egy évig tartó jó világnak az állam véget vet: valamelyik minisztériumban kiszámolták, hogy a behurcolt autók átlagára 370 ezer forint körül volt, ami több mint érdekes, főleg ha egy jóképű német márkáról van szó.

Tizenkét, Jimmyvel teli hónap után sem látni a "négy és fél oktáv" tartalékainak végét. A reklámtévék, sztármagazinok és bulvárlapok hosszú távra rendezkedtek be, az énekes királysága továbbra is megkérdőjelezhetetlen, a rajongók szerint a sztár kultusza kitart a feltámadásig.

zitáló hóesésben kanyarodunk az Epres sorra, elvágólag szürke háztömbök egymásutánja Palota legrégibb lakótelepén. "Ezek itt most épp a barna bőrűek" - jegyzi meg Tamás Béla, a Rákospalotai Építő és zolgáltató Vállalat (Répszolg) igazgatója, mintha csak azt mondaná, nincsen semmi titkolnivalója.

Legutóbb a soproniak szembesültek a problémával, a rókák igencsak otthonosan mozogtak a város egyes kerületeiben. A Városüzemeltetési Kft. illetékesei talán az egyetlen törvényes megoldást találták azzal, hogy fontolóra veszik, altatólövedékes fegyvert vásárolnak a gyepmesternek, aki némi munkakörbővítés után nekifoghat a probléma megoldásának. A rókák urbanizációja nem eseti jelenség: a megyei lapok rendre hírt adnak a városokba látogató, kukákat szétszedő, játszótereken, sőt védett temetőben is szimatoló állatokról. Falun még ennél is jóval nagyobb kalamajkát okoznak, mivel a róka igen hamar képes lerabolni egy-egy falusi portát, legtöbbször büntetlenül. (Van olyan falu, ahol a róka beköltözött a szénapajtába: a három kutyát megfélemlítette, és lakhelyéről indul vadászni. A gazda bánatára nem lehet azonnal lelőni, mivel ez lakott területen csak külön engedéllyel lehetséges.)

Hiába pörögnek úgy a Kartell számai, mint mostanában a gázórák, az autópályát elhagyva hangulatosabb lenne Víg Mihály- filmzenéket vagy Joy Divisiont hallgatnunk. A ködlepte, nyálkás út mentén piszkosfehér hófoltok, a falvakban párás ablakú egyenházak, bezárt kocsmák. Változatosságot csak a keresztbe szaladó rókák, patkányok és egy teljesen feketébe öltözött, isten tudja honnan érkező és hová tartó gyalogos jelent.

Az év autója a szokásos "év autója"-választáson a Peugeot 307-es lett, az Alfa 147

Az irodalmi kritika, amely kezdetben szintén ott bambult a családi mosolyalbumot nézegetve: "lám, olvas a gyermek", az ördögi példányszám hatására pontosan utánanézett, mit is. Az első recenziók összességében jó meseregénynek ítélték a könyvet. A későbbiek azonban feltárták, hogy az írónő jól ismert és bevált motívumokat használ fel, lop, nincs szó valódi jellemábrázolásról, stílusa helyenként nehézkes, csapongó. A sikerének receptje könnyen elsajátítható.

"Bezzeg, amikor Kuczora bácsi kenderkócból szakállt ragasztott, és felvette apu kifordított, báránybélésű >>Beszkárttők fatalpú filccsizmáját, azok voltak a szép idők, a rossz gyerek krumplit kapott hagymával, a jó pedig Konzum szaloncukrot" - mondogatta anyukám. És én is emlékszem, micsoda idők voltak, amikor a csapatvezetőnk piros palástot öltött, felolvasta a szorgalmas és jó magaviseletű tanulók névsorát, s ha krepp pásztorbotjával kettőt koppintott, az osztály rázendített a Télapó itt vanra. Nyomában vékony vattabolyhok jártak.

Aztán kaptunk "világútlevelet", és volt néhány szép évünk, amikor szabadon ki-be mászkálhattunk. S bár nem titkolom, a szülőktől tanult reflexek máig fékezésre késztetnek a bel-európai határátkelőkön, hátha elém ugrik egy olasz, és kéri az irataimat, néhány röpke évig nem rettegtem az osztrák-magyar határ átlépésekor, és Ausztriába érve sem dúdoltam az amerikai himnuszt. De az csak szeptember 11-e óta van, hogy azt sziszegem a fogaim között, hogy "szemétség".

Tekintve, hogy felmérések szerint van, aki csak azokat a betűket olvassa, a szórólapnak lehetne kulturális küldetése, állhatna rajta legalább egy Mária-kép vagy a magyarok legszebb cselekedeteinek ikonográfiája. Hogy mégis csak hirdetést tartalmaz, tehát valamit eladásra kínál, mindent elárul a korról. Ehhez képest érthetetlen, hogy az utas, aki tolakszik a Metró újságért, birokra kel a metrókocsikban a barkácsbolt szalagfűrészeit ismertető reklámanyag utolsó példányaiért, a szórólaposztó mellett elnéz, és ha mégis elvesz tőle egyet, rögtön azt hiszi, hogy a birtokába került példánnyal automatikusan megváltott három üdvözlégyet.

mint annyi más terméknél, rábízzuk magunkat a márkára, és csak védjegyek között válogatunk. Az utóbbi szentségében különösen bízva.

Persze szó sincs lesajnálásról. A Budapesti Autószalon viszonylag fiatal rendezvény, a magyar piac kicsi, a közönség többnyire szegény, tehát csupa olyan dologgal kellett szembesülniük a rendezőknek, ami eleve behatárolja a lehetőségeket. Hiába emlegetünk gazdasági felemelkedést, hiába vásárolunk több új autót, messze vagyunk attól, hogy - mondjuk a frankfurti szalonhoz hasonlóan - nálunk is térdencsúszva könyörögjön bebocsátásért az autósvilág krémje.

akik apró, elfojtott sikkantásokkal gusztálják a szalvétakínálatot, miközben aprósüteményeket majszolnak.

Magyar Narancs: Könnyebb leülni a miniszterelnökkel egy beszélgetésre, mint veled.