Ganxsta Zolee és a hakni: Diszkóvágás az éjszakában

  • - legát -
  • 2001. december 20.

Lokál

Hiába pörögnek úgy a Kartell számai, mint mostanában a gázórák, az autópályát elhagyva hangulatosabb lenne Víg Mihály- filmzenéket vagy Joy Divisiont hallgatnunk. A ködlepte, nyálkás út mentén piszkosfehér hófoltok, a falvakban párás ablakú egyenházak, bezárt kocsmák. Változatosságot csak a keresztbe szaladó rókák, patkányok és egy teljesen feketébe öltözött, isten tudja honnan érkező és hová tartó gyalogos jelent.
Hiába pörögnek úgy a Kartell számai, mint mostanában a gázórák, az autópályát elhagyva hangulatosabb lenne Víg Mihály- filmzenéket vagy Joy Divisiont hallgatnunk. A ködlepte, nyálkás út mentén piszkosfehér hófoltok, a falvakban párás ablakú egyenházak, bezárt kocsmák. Változatosságot csak a keresztbe szaladó rókák, patkányok és egy teljesen feketébe öltözött, isten tudja honnan érkező és hová tartó gyalogos jelent.

A első fellépés helyszíne a sárospataki Highlander diszkó, ami viszont már messziről fénylik. De a parkoló üres, és odabent sem szedik szét a házat. A háromszintes, kimondottan elegáns helyen, a Szombat esti lázból ismerős, villogó parketten müncheni típusú diszkóritmusokra lötyögnek néhányan, a dj-pult előtti parányi színpadon két bikinis lány rázza magát. A hétvégi szórakozást csak két, világító Mikulás-sapkát viselő fiatalember, és egy poharával egyensúlyozó farmeringes férfi testesíti meg.

Lemenni hakniba

"Kiadót váltottunk, megcsináltuk a Pokoli leckét, ami egy hét alatt aranylemez lett, volt élő turnénk, jövőre mi írjuk a dunaújvárosi hokivébé szignálját. Úgyhogy panaszra semmi ok - foglalta össze a Kartell aktuális dolgait Zoli még az elindulás előtt. - De a megélhetés szempontjából nagyon fontosak a haknik. Persze én olyan vagyok, mint a Törőcsik András, aki azt mondta, >>ami volt, elment, és még több isA Kartell 125-130 ezer forintot kér alkalmanként, ebből le kell vonni a szervezői díjat (húszezer forint) meg a benzinpénzt (70 Ft/km), vagyis minél távolabb van a fellépés, annál kevesebbet keresnek. Mégis mindenhova elmennek, ha hívják őket. "Vannak lelkes főnökök, akik tízszer is meghívnak egy évben. Persze ilyenkor nem lehet álló fasszal fölmenni a színpadra, de azért igyekszünk. Az szóba se jöhet, hogy egyedül mennék el és a többieket itthon hagynám, a pénzzel meg úgy van, hogy egyenlően osztjuk el, mint a kalózok a szajrét."

A Kartell tarifája átlagosnak mondható, csakhogy ugyanennyit kér az is, aki egyedül, saját személyautóval járja az országot, jobb kapcsolatai vannak, és több fellépést tud elvállalni egy este.

"Amikor gyerek voltam, apám (Zana József színész - a szerk.) elvitt egy-két haknijára, Verebély Ivánnal léptek fel presszókban, művházakban. Ott persze teljesen más közönség előtt kellett szerepelni. Az inkább a középkorúakat meg idősebbeket érdekelte" - mesélte Zoli. Ez az időszak volt a ma már klasszikusnak tekinthető "magyar hakni-aranykor", amikor még válogatott truppok (Kossuth-díjas színművész, humorista, operettprimadonna, bűvész egy csapatban) járták a vidéket, és amiből ma már alig-alig akad, legfeljebb ha valamelyik nagyobb cég szervez valamilyen ünnepséget. Ugyanígy szinte teljesen megszűntek a vidéki rockkoncertek, nagyon kevés olyan klub, művelődési ház van, ahol képesek lennének egy teherautó benzinköltségét kifizetni, a hangosító berendezésről nem is beszélve. Mintha mostanában már csak azoknak a popsztároknak jelenthetne megélhetést a hakni, akikre a diszkók közönsége is kíváncsi lehet.

Jöttetek volna tegnap!

Sárospatakon viszont senkire sem kíváncsiak. "Hát jövünk, minden hétvégén itt vagyunk, nem lehet máshová menni" - mondja egy srác, aki busszal érkezett a közeli Bodrogolasziból. "Erről van szó, semmi nincs itt a környéken" - erősíti meg falubelije. "Tegnap sokkal többen voltak, szalagavató volt vagy mi. Az jó volt, de most pangás van. Különben a faszomat sem érdekli, ki lép fel", és úgy tűnik, ez nem csak a Kartell esetében van így. A klub pizzériájának felszolgálója elmondja, hogy minden héten jönnek a pesti sztárok, de csak egy névre, a Fiestára emlékszik. A tulajdonos szerint viszont nem elég a diszkóst leszerződtetni, mert az a közönség becsapása volna.

Éjfél előtt valamivel megérkeznek a sztárvendégek, következhetne akár a "beszélgetés a Kartell tagjaival az öltözőben" című rész is, de vajon miről? Hogy milyen volt az út? Izgulnak-e fellépés előtt? Esetleg: megnézték Sárospatak nevezetességeit? Oda-vissza szánalmas a helyzet, mégiscsak egy üres észak-magyarországi diszkóban vagyunk és nem a Hiltonban - sajtótájékoztatón. Mindenki hullafáradt, ráadásul érezhető, hogy ma este a sikerélmény is - ha ez számít - elmarad. Dopeman és Big Daddy úgy ülnek az öltözői széken, mintha két napja várnák a Balt-Orient expresszt a Keletiben, Ganxsta Steve megpróbál ébren maradni, O. J. Sámson viszont azzal jön: "Mindjárt felpörgünk."

"Kifogtátok a legszarabb bulit, de nem érdekes, mi rockzenészek vagyunk, és mindent beleadunk" - mondja Zoli, aztán elkezdődik a show. A színpad előtt öten csápolnak - pontosabban a már említett farmeringes férfival együtt hatan, de őt a második szám után kivezetik a rendezők -, a közönség többi része pedig az emeletről figyeli a produkciót. Fáradtságnak, fásultságnak nyoma sincs, de lelkesedésnek sem, fél egykor már ismét az öltőzőben vagyunk. "Hozzák már a pénzt, aztán húzzunk a picsába, még nyolcvan kilométert kell menni" - mondja valaki türelmetlenül, pedig a tulajdonos pillanatokon belül ott terem.

"Jaj, Zolikám, itt tegnap volt szombat, szétszedték a házat. Nem gondoltam volna, hogy ma ez lesz" - sajnálkozik bizalmasan egy darabig, aztán következhet a barátság alapja: a biztos elszámolás.

Pillérek

Aki azt gondolja, hogy a Kartell Szerb határ felé című számában csak a rím miatt szerepel, hogy "Nagyhalász az ász", az nagyot téved. Igaz, hogy a hétezer lelkes várostól meglehetősen távol esik a szerb határ (húsz kilométerre vagyunk Nyíregyházától), a helyi Júlia Centrál annyira ismert, hogy még a megyeszékhelyről is sokan járnak ide. Az idén tizedik születésnapját ünneplő klubban telt ház fogad, sőt akad néhány, mindenre elszánt Kartell-rajongó, aki képes mínusz tizenkét fokban, éjjel háromnegyed kettőkor a bejárat előtt várni kedvenceire. Zömmel lányok.

Odabent viszont már megint csak azokkal sikerül beszélnünk, akiknek lényegében mindegy, lesz-e vendég aznap, vagy nem. Igaz, egyikük megjegyzi: "Döglégy a király!" A klub tulajdonosa szerint azonban nem is érdemes azt a kérdést föltenni, hogy miért éri meg százezrekért hazai sztárokat szerződtetni, ha egyébként is eljönne a közönség.

"Abból kell kiindulni, hogy ez egy zenés-táncos szórakozóhely, ami szolgáltat, és elég nehéz úgy elképzelni bármilyen kereskedelmi tevékenységet, amelyik úgy akar értékesíteni, hogy nincs terméke. Nekünk a szolgáltatáson belül elő kell állítani egy produkciót itt, a Júliában, nevezzük ezt terméknek. Ez egy n tagú rendszer, és ennek az egyik pillérét képezik a sztárvendégek, de említhetném a felszolgálók magas létszámát is, vagy a technikai berendezéseket. De a sztárokra visszatérve, úgy gondolom, hogy amit be kell mutatni ebben a szakmában, azt nekünk kötelező jelleggel be kell mutatnunk" - mondja tárgyilagosan, és legfeljebb azon csodálkozhatunk, hogy mindezt éjjel kettőkor halljuk.

Hamarosan a Kartell mikrobusza is megérkezik a kint fagyoskodók nagy örömére. Puszik csattannak, ölelések, megpróbálják teljesen birtokukba venni a fiúkat, amíg azok átvergődnek a tömegen. A rajongók mennének beljebb is, egészen az öltözőbe, de annyira kicsi a helyiség, hogy az már öt embernek is kevés. "Látod, ekkora különbségek vannak a helyek között" - mondja Zoli vigyorogva.

Negyed három után kezdődik a műsor, a közönség rendesen beindul, és egyáltalán nem számít, hogy ugyanazt hallhatják, ugyanabban a sorrendben, amit két órával azelőtt a sárospatakiak. A színpadi műsor valamivel élénkebb, mint az előző helyen, itt két mikrofon is van, de lényegében nincs különbség. Legfeljebb annyi, hogy Nagyhalászról nem lehet "csak úgy" elmenni.

Kell egy ráadás is, ami természetesen a Szerb határ felé, mi más is lehetne? A tömeg pedig lelkesen énekli a Kartellel együtt, hogy "zsebünkben a lé", pedig az osztás még hátravan.

- legát -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.