Használtautó-import Magyarországon: Vaskorszak

szerző
Török Tibor
publikálva
2002/2. (01. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A tavalyi intézkedéseknek köszönhetően jelentősen megugrott a Magyarországra behozott használt autók száma, mind a magánszemélyek, mind pedig az importőr cégek éltek a liberalizáció adta lehetőséggel, és alaposan bevásároltak külföldön. Bár az évjárat-korlátozás is megszűnt, a gépkocsiimport már nem arról szól, mint a kilencvenes évek elején, nyoma sincs a roncsderbinek. Most úgy tűnik, az egy évig tartó jó világnak az állam véget vet: valamelyik minisztériumban kiszámolták, hogy a behurcolt autók átlagára 370 ezer forint körül volt, ami több mint érdekes, főleg ha egy jóképű német márkáról van szó.

A tavalyi intézkedéseknek köszönhetően jelentősen megugrott a Magyarországra behozott használt autók száma, mind a magánszemélyek, mind pedig az importőr cégek éltek a liberalizáció adta lehetőséggel, és alaposan bevásároltak külföldön. Bár az évjárat-korlátozás is megszűnt, a gépkocsiimport már nem arról szól, mint a kilencvenes évek elején, nyoma sincs a roncsderbinek. Most úgy tűnik, az egy évig tartó jó világnak az állam véget vet: valamelyik minisztériumban kiszámolták, hogy a behurcolt autók átlagára 370 ezer forint körül volt, ami több mint érdekes, főleg ha egy jóképű német márkáról van szó.Anagyszabású autóimport a kilencvenes évek elején kezdődött, amikor a KGST-autóktól megcsömörlött magyarok hosszú kalandtúrákra indultak használható kocsikért. A célpont elsőként Olaszország - később Belgium, Hollandia és Svájc - lett, ahol megfizethető, kis köbcentis, benzines autókat lehetett vásárolni.

"Az Uno volt a sláger - emlékezett vissza az egyik veteránnak számító cég tulajdonosa. - Az emberek agyában benne ragadt, hogy a nyolcvanas évek közepén ezt választották az év autójának. Azzal meg senki nem törődött, hogy az olaszok borzalmasan lelakják a vasakat, mert ahhoz képest, amit itthon lehetett kapni, még a ledurrant kocsi is jónak számított. Dögivel hozták be az olasz gépeket, a temérdek Fiat Regatta, Argenta ebben az időben érkezett, de az Alfa 33-asokból is szép hosszú sort lehetett volna összeállítani Velencétől a határig."

A hőskorban az autóimportőr még zsebben vagy a kocsijában csempészte ki a valutát (mivel a jogszabályok közel sem voltak ennyire engedékenyek), bevárta a külön érkező trélert, aztán becélozták Észak-Itáliát, ahol kimondottan örültek a magyarok bejövetelének: megszabadultak a lepukkadt kocsiktól, és még pénzt is kaptak értük, sőt az élelmes olasz kereskedők olyan kocsikat is eladtak, amelyekre különben autóbontó vagy pedig bezúzás várt volna. (Az akkoriban érvényes és széles körben bevetett olasz kereskedőszöveg szerint a hátsó tyúkudvarból kipecázott, láthatóan nem túlzottan fitt állapotú Uno egy hegyen lakó öreg bácsika [orvos, doktornő stb.] tulajdona volt, aki a nagy havazások és hoszszú tél miatt csak nyaranta használta, ezért nem is szabad csodálkozni, hogy mindössze ötvenezer kilométer csúszott bele röpke négy év alatt. Hogy a kormány fémig kopott, a pedálok a gumit csak hírből ismerik, a váltó pedig patinássá csiszolódott, az nem más, mint több mellékes körülmény balszerencsés együttállása.)

Ráadásul a kinti autódílereknek mindegy volt, mekkora összeget számláznak a vevőnek: adtak ők papírt akár ezer líráról is - amivel csak jót tettek, ugyanis Magyarországon a számla értéke alapján számolták aztán a vámot, ami köbcentitől és katalizátortól függően 13 és 28 százalék között mozgott, majd erre jött a huszonöt százalék áfa.

Szigorítások

A magánimportot azonban a kilencvenes évek közepén erőteljesen megregulázta az állam, valószínűleg azért, mert félő volt, hogy a már korábban bevezetett évjárat-korlátozás ellenére is mindent megvesznek az európai használt kocsikra rászabaduló magyarok. Mégsem járt sok eredménnyel az intézkedés, mivel a szigorított szabályok csak a magánimportra vonatkoztak, a külkereskedelmi engedéllyel rendelkező kft.-kre és bt.-kre nem.

"Továbbra is ritka eseménynek számított az enyhén sérült kocsi behozatala, totálkáros viszont annál több érkezett - idézte fel egy importőr, aki akkoriban alapított céget. - A legdurvább megrokkant autó, amivel én találkoztam, egy hármas BMW volt: a kocsi eredetileg 4,5 méter lehetett, de úgy satuba fogták, hogy csak három méter maradt belőle a dupla ütközés után. De ebből is autót csináltak, sőt el is adták. Találkoztam egy-két olyan borult darabbal is, hogy a tető benyomta az üléseket: itthon azt is kipofozták."

"Az egész kocsihistóriának a következő a lényege: Nyugaton az autók jobban felszereltek, mint az itthoniak, amelyekből a gyártók szinte mindent kidobnak, hogy le tudjanak menni az árral. Kinn drága a javítás, viszont olcsó az alkatrész, nálunk ellenben megfizethető a munkaerő és ügyesek a szerelők. Ott a totálkáros autóra bezúzás vár, és a szigorú szabályok úgy rendelkeznek, hogy ha az alsó, a karosszériát tartó nyúlványok vagy a tetőt tartó oldaloszlopok megsérülnek, akkor a kocsi már csak hulladéknak jó. Attól viszont, hogy két centit behorpadt a nyúlvány, nincs még semmi baja a gépnek. Azért van a magyar karosszériásoknak padjuk, hogy tökéletesen kihúzzák. Persze előfordulnak extrém esetek is, túlságosan megcsavarodott az autó, és csak két keréken áll, ilyenkor aztán megy a gyürkőzés és a méricskélés, de én még nem találkoztam lehetetlen feladattal - foglalta össze egy >>hozzáértőA céges importot némileg bonyolította, hogy 2001-ig behozatali kvóta volt érvényben a használt autókra, ám a visszaemlékezések szerint sohasem fogyott el a megszabott mennyiség, így a társaságok bármikor megkapták az engedélyt újabb darabokra. Érdekes módon a biznisz abszolút nem vált helyfüggővé: az érdekelt csapatokat jól ismerők szerint nem csak a nyugati határvidéken alakultak ilyen cégek: vannak az importőrök között szép számmal fővárosiak, szegediek, debreceniek. Külön érdekesség, hogy néhány márkakereskedő is ezzel kezdte ténykedését a járműpiacon. Még egy mellékszál a kocsihistóriában: néhányan felfedezték, hogy az Egyesült Államokban a használt autónak nincs ára, ha pedig még karambolos is, akkor szinte ingyen van. Ezért még a tengeri szállítással együtt is megérte behozni az amerikai autókat.

Kiskapuk

Az EU- és CEFTA-országokban gyártott, ott forgalmazott autók vámja ugyan évről évre csökkent (tavaly január elsejétől nullára fogyott), de a Bokros-csomag a használt autókkal foglalkozókat is érintette, tízszázalékos fogyasztási adót (valamint pótvámot, ami később megszűnt) vetett ki a külföldről behozott kocsikra. Érdemes megjegyezni, hogy a jelenlegi "Bokros-ellenes" kormány sem oldatta fel ezt a rendelkezést. 1998-ban viszont rendet vágott az autóimport addig meglehetősen kuszának ható viszonyai között. Ekkortól a kereskedelmi importban érkező kocsikat kizárólag a budapesti 7. számú vámhivatal csepeli kirendeltségén vámolják, ami azt jelenti, hogy az ott dolgozó vámosok jobb napokon ötszáz autóval is találkoznak. Emellett előírták, hogy a gépek legfeljebb tíz százalékban lehetnek sérültek, de külön kitér a rendelkezés arra is, hogy a hibák javítással avagy cserével korrigálhatók, továbbá arra, hogy az autó zajszintjének és károsanyag-kibocsátásának meg kell felelnie a szigorú normáknak. (Az alapnak számító négyesztendős évjárat-korlátozást tavaly feloldották.) Az utóbbi vizsgálatot a Közlekedési Főfelügyelet végzi, és csak az ellenőrzésen átesett kocsi vámolható. Az érdekeltek elmondása szerint a ´89-es japán és a ´92-es francia dízelmodellek már kiállják a próbát.

A megváltozott körülményekhez hamar igazodtak a cégek. Az új intézkedések kezdetén még meglehetősen sok kocsit visszaküldtek a határról a vámosok, ahol csak az érkező autók állapotát mérték fel, de mivel a Közlekedési Főfelügyelet elé csak 3-7 munkanapot követően került a jármű, addig lehetett kozmetikázni, még ha a jogszabály ezt természetesen tiltotta is.

"Amikor bejött a rendelkezés - mondta az egyik érdekelt -, valóban odafigyeltek, de aztán ellazultak. Arra jó volt, hogy nagyon durva állapotban lévő autók nem nagyon jöttek. Viszont megjelentek a nagyértékű, többmilliós, sértetlen kocsik, kis számlákkal. Böszme nagy Audikat, BMW-ket, Mercedeseket hoztak, 3-4 ezer márkás papírokkal. Könnyen tehették, hiszen a külföldi partner off-shore cégben megsétáltatta a cuccot, oda nem tudtak utánanyúlni, aztán máris minden rendben volt."

A lehetőségekhez képest

Szinte lehetetlen bármilyen öszszesítést készíteni, hogy milyen márkák és kategóriák a menők. Az szinte biztos, hogy az egyik magyar kedvenc a BMW - abból is a nagyobbak, akár az említett sétáltatott, avagy kis karambolos formában. Amióta tavaly megszűnt az évjárat-mizéria, sokan keresik a 8-9 éves dízeleket, de jön az országba magánimporton keresztül Opel és Suzuki is - igaz, nem az esztergomi verzió.

"Két évvel ezelőtt vettem nyolcvanezer schillingért egy fullos, felső középkategóriás, egyéves gépet, ezt a változatot itthon nem is forgalmazták - mondta egy vállalkozó -, fizettem rá félmillió vámot, négyszázezerért megcsináltattam, sok baja nem volt, egy keveset odavágtak neki hátulról, az orrát épphogy lekoccolta, összesen került 2,5 millióba. Négy nap alatt ment el, 4 millióért, nemcsak én jártam jól vele, hanem az is, aki megvette."

A cégek tavaly rendesen kihasználták, hogy az összes korlátozás megszűnt, csak áfa és forgalmi adó (10 százalék) terhelte a behozott kocsikat. Az október végi adatok szerint több mint 28 ezer kocsit vámoltattak - míg 2000-ben összesen 11 ezret. Csakhogy a már említett kis értékű számlák szemet szúrhattak az illetékeseknek, a legfrissebb híradások szerint 2002-től szigorodnak a szabályok, ismét előkerül az autókatalógus, amelyben minden gép árát rögzítik. A magánúton vásárolt kocsik értékét eddig is így határozta meg a vámhivatal, bár néhány kereskedő elmondása szerint ez nem jelentette azt, hogy a vevő rosszabbul járt volna, ugyanis a hivatalosnak számító árat erősen csökkentette a sok futott kilométer - "az órák gyakran felpörögtek" -, sérülés, illetve egy-két egyéb hiba.

Az új intézkedésről egyelőre nem tudtak a cégtulajdonosok nyilatkozni, a Magyar Közlöny megjelenését várják, de biztosra vehető, hogy az ott megjelenteket gyorsan magukévá teszik, hogy aztán az új szabályok szellemében menjen az üzlet tovább.

Török Tibor

Szótár autópiacra készülőknek

Vas: az autó.

Ropi: totálkárosra gyilkolt kocsi, úgy odavágták, hogy megroppant.

Gombóc: ugyanez, csak gombóc alakúra gyűrték, nyomták.

Fűrész (avagy fírisz): magyar varázslat és világszabadalom - az autógyártók valószínűleg szörnyethalnak a megoldástól -: a törött kocsiról egyben levágják a hibás részt (orr, hátulja), fogják a másik, komplett, szintén lefűrészelt, ámde ép darabot, és ráhegesztik.

Tetőn járt: úgy megborították, hogy a tetején ment - amíg bírt.

Koccos: épphogy sérült, szinte ép.

Donor: az elmúlt három év slágere. A totálkárosan behozott donor vasba építik bele a lopott kocsit, mindenki őszinte meghökkenésére, aki az eredetit keresi.

Fullos: már a hirdetőújságok is átvették, extrákkal teljesen felszerelt masina.

szerző
Török Tibor
publikálva
2002/2. (01. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...