Szalvétaklub gyűjtőknek: Régi mánia

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2001/41. (10. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

akik apró, elfojtott sikkantásokkal gusztálják a szalvétakínálatot, miközben aprósüteményeket majszolnak.

AZeg-Zug egyébként varázslatos intézmény. Hasonló kvalitásai és építészeti értékei vannak, mint a hajdani Fiatal Művészek Klubjának, csak nem ugranak betépett alternatív zenészek az ember nyakába minden sarokból. Egészen pontosan senki sem ugrik a nyakamba, amikor odaérek. Inkább a kísértetházjelleg dominál, csak hosszas bolyongás után akadok egy gyermekcsoportra az alagsorban, akik éppen be- vagy átöltöznek, valószínűleg valamilyen tánccsoport tagjaiként.

A társalgóig, ahol a szórólap szerint a szalvétagyűjtők üléseznek, még átmegyek néhány impozáns, de kihalt polgári termen, aztán megtalálom őket egy meglehetősen puritánul berendezett szobában. Hat ember, néhány szék és asztal, valamint a szalvéták.

Papírsárkány

Az előzetes feltevések nem jönnek be. A budapesti szalvétagyűjtők fiatalok, korelnökük is nyugodtan jelentkezhetne egy multinacionális cég álláshirdetésére, a többiek pedig inkább a pubertás felől közelítik az élet nagy titkait. Balogh Eszter klubvezető szalvétagyűjtő családba született, és folytatta a hagyományt, ami meglehetős előnyt jelent ebben a műfajban, mivel a szalvéták piaca elég korlátozott. Feltételezéseim ellenére sincs a dolognak tőzsdéje, szakfolyóirata vagy nemzetközi szervezete, a gyűjtők a Tescóban vásárolják meg a friss modelleket, majd a felesleget (egy csomagban 15 darab van) elcserélik a klubban. Az egész rendszer a boldog prekapitalista időket idézi, az esetleg eladásra kerülő szalvéták 15 forintért cserélnek gazdát, és 35 forintos extrém árért már külföldi példányokat is be lehet szerezni.

A klubon kívül bolhapiacokon és apróhirdetés útján lehet bővíteni a gyűjteményt. A szalvétáknak sajnos még késik a reneszánsza, mivel egyelőre sehol sem találkoztam az apróhirdetésekben speciális szalvétarovattal, de mint kiderül, szalvétagyűjtő albumot sem lehet beszerezni. Ez a tarthatatlan állapot nem zavarja a klubtagokat, terjeszkedési törekvéseik minimálisak, az információs szupersztráda lehetőségeit is csak módjával hasznosítják.

www.szalveta.hu

Ez utóbbi nem is csoda, mert a hálón elsősorban papírgyárak linkjeit dobja ki a keresőprogram, és csak hosszas keresgélés után akadok rá Kelecsényi Gábor Múltunk neves könyvgyűjtői - A homo bibliophilus mint a homo sapiens különleges alfaja című, 1988-ban kiadott munkájára, melyben csupán egyetlen bekezdést szentel a témának:

"Mindannyian gyűjtünk, gyűjtögetünk. Olykor megszokott, gyűjtési tárgyként elismert, befogadott vagy éppen divatként felkapott dolgokat, mint amilyen a bélyeg, autogram, ásvány vagy papírszalvéta. Az utóbbi már inkább azok közé a különlegességek, furcsaságok közé tartozik, amelyeket gyanakodva fogad a szűk környezet, mígnem egy tévéműsor vagy vetélkedő nyilvánossága elismerést nem szerez eddig kissé bogarasnak ítélt tevékenységünknek."

Ebből is látható az előítélet, amivel egy könyvgyűjtő szemléli a szalvétagyűjtőt, de szerencsére tettlegességig még nem fajult a dolog, hiszen összeköti őket a papír szeretete.

Van még néhány apróhirdetés és említés, de végül is jobb, ha a leendő szalvétagyűjtő nem az elektronikus csapáson keres partnereket szenvedélyéhez, hanem személyes kontaktus révén, mint azt Margit klubtag is teszi. ´ minden szalvétavásárlót meginterjúvol a szalvétaárusító helyeken, és amennyiben gyűjtőre akad, címet cserél. Ez a taktika már csak azért is sikeres lehet, mert a bemutatott fényképek alapján erkélyéről kiszorultak a növények, állatok és egyéb felesleges dolgok, helyettük húszezer szalvéta várakozik a plafonig tornyosulva, hogy végre valaki beléjük törölje a pörköltszaftot. Ez persze sohasem következik be, már említése is megengedhetetlen blaszfémia.

Bolhapiac

Az ideális terep azonban a bolhapiac. Vasárnap reggel van, a Petőfi Csarnok szabadterén olyan tömeg, mintha mindenkire október elején jött volna rá az alpakka orrszarvú vásárolhatnék. Nem könnyű megtalálni a szalvétás standot, de amikor megtalálom, akkor sincs benne túl nagy örömem: sovány választék, többnyire az IKEA-ból vagy más nagyáruházból származó jellegtelen vackok. A hölgy azonban elmagyarázza, hogy ezek hibás (félrenyomott vagy vágott) példányok, ezért piaci értékük eléri a 30 forintot is. Nem érzem, hogy elkapna a lehetőség szédülete, de kitartóan tovább érdeklődöm, hogy mi van a századelős vagy háború előtti példányokkal, de a válasz elkeserítő kifutottak már, sehol sem lehet rábukkanni ilyen kincsekre, pedig elkérhető értük akár 60 forint is.

Egyre nagyobb tisztelet ébred bennem a szalvétagyűjtők iránt, hogy ebben a kilátástalan és elég sivár helyzetben is kitartanak szenvedélyük mellett, mikor bizonyítottan ellenük van az egész világ. Ezért arra kérem önöket, hogy ha rendelkeznek néhány értékes papírszalvétával, menjenek el valamelyik hónap első szombatján a Zeg-Zug Házba, mert egy kis szerencsével fenekestül felforgathatják az egész piacot.

Para-Kovács Imre

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2001/41. (10. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...