Zöld Sziget

Betelt a repohár

Lokál

Kipusztultak az unikornisok, kisebb a hippikoszorú, a mikroműanyagoktól rettegvén pedig megritkultak a csillámszakállas férfiak is. Egy divatjelenség volt idén: a tudatosság. A tavalyi Love Revolution üzenete a Föld megmentésére szűkült.

Legszebben a művészeti megmozdulások mutatták fel, milyen erősen tematizálja az éle­tünket a félelem a klímakatasztrófától, és mennyire fontos a művészeknek is, hogy megmutassák, csak együtt vagyunk képesek életben maradni. Katartikus előadás volt a koreai Ele­phants Laugh társulat MULJIL 2 című darabja, ahol négy víztartályban egy-egy ember (két férfi és két nő) lebegett, a fények és a folyamatosan locsolt pázsit pedig a tengerek sötét mélyét imitálták. A vízben ázók hol lemerültek, hol felbukkantak, közben monoton hangon meséltek önmagukról és rólunk, akik belefulladunk a hamis ígéreteinkbe, belemerülünk az önutálatba és lubickolunk a reménytelenségben. Úgy bevontak minket, hogy már mi is velük forogtunk és szédültünk – az előadás végén nyolc néző merült el ruhástul a vízben. Mi, többiek pedig feküdtünk körülöttük, mint a partra vetett halak, a túlfogyasztó, elidegenedett ember maga kreálta sötétségében. Nem elég kinntartani a fejünket a vízből, üzeni a darab. Tenni kell valamit, de azt csak együtt tudjuk megtenni.

 

Mínuszból pluszba

Az egymásra utaltságra hívja fel a figyelmet egy nagyon egyszerű(nek tűnő) játék is. A Menedékház Alapítvány Budapest XI. kerületében segít a rászorulóknak, egyebek mellett éjjeli menedékhely és nappali melegedő fenntartásával, a Műhely Klub keretében pedig gyerekotthonban élő fiataloknak próbál szabadidős tevékenységekkel segítséget nyújtani a beilleszkedéshez. A sátruk előtt furcsa állvány, ahol egy izmos fiatalember lóg. Mellette a programfelelős épp azt mondja, tartson ki, már nem kell sok, és nagyon szép eredménnyel végezhet. Az időt felírják, a nyertes – aki a leghosszabb ideig képes lógni – jegyet nyer egy bungee jumping ugrásra. Maga a szerkezet üzenete is sokrétű – Meg tudod tartani magad? Mire tartod magad? –, de a játék, amelyet az alapítvány munkatársa, Végh Árpád talált ki, még ezen is túlmutat. „Két nekifutása van mindenkinek – magyarázza a program egyik önkéntese, Elisabeth Katalin Grabow –, az elsőnél negatív trénerként vagyunk jelen, azaz megpróbáljuk lebeszélni a delikvenst a próbálkozásról. Közben is próbáljuk elkedvetleníteni, ismételgetjük, hogy nem csinálja jól, esélye sincs. Másodjára pedig támogatjuk, szurkolunk neki. Hiába van képben mindenki a szabályokkal – a metódust nem titkoljuk –, jellemzően mindig a második, pozitív légkörű próba sikerül jobban.” A támogató közegnek óriási szerepe van az emberek éle­tében, ez a próba sokakat először szembesített ezzel. „A gyerekek, akikkel dolgozunk, folyamatosan lehúzással, negativitással vannak körbevéve, nem nulláról, hanem mínuszról indulnak az életben. Megrázó volt látnunk, ahogy a játékban részt vevők hirtelen zsigerien szembesülnek ezzel az érzéssel. Sokan velünk is maradnak beszélgetni. Az egyik idősebb férfitól például megkérdeztem, miért hagyta hirtelen abba a húzódzkodást. »De hát azt mondtad, egyszerűbb, ha feladom!« Az arca mindent elmondott, amikor visszakérdeztem, hogy tényleg jobban hisz nekem, mint a saját testének? Botrányosan egyszerű elhitetni emberekkel, hogy nem megfelelő, amit csinálnak. Hogy ők maguk nem megfelelőek. Ha egy erős felnőttet így össze lehet zavarni, mit érezhet egy kiskamasz, aki abba nő bele, hogy nincs, akiben bízzon, és soha senki nem mondja neki, hogy érdemes, hogy képes vagy rá, hogy ne add fel” – magyarázza Elisabeth.

 

Bűntudatkeltés

Míg a darabok és több szervezet programja is áttételesen hordozzák az üzenetet, a Sziget egyéb pontjain néha ellenszenvesen direktben megy a klímázás. Persze jó látni, hogy egyre kevesebben kérik a szívószálat, és egyre többen gyűjtik szelektíven a szemetet. Az is megfogott, hogy az ArtZone-ban is több dizájner építette a jelenlétét az újrahasznosításra, de olykor azért betelt a repohár. Például az egyik helyszín azzal hirdette magát, hogy ott megvallhatom a klímabűneimet…

„Minden egyes cselekedet számít!” – hirdette Jane Goodall etológus a nagyszínpadról. Ezrek hallgatták és tapsoltak neki. Goodall 1977-ben hozta létre híres intézetét, s azóta a világ 24 országában – köztük hazánkban is – jelen van. Itthon 2006-ban jött létre a Rügyek és Gyökerek Egyesület, Goodall 1991-ben életre hívott Roots & Shoots nevelési programjának magyar változata, melynek fő célkitűzése a gyerekek és fiatalok környezeti nevelése volt. (Az egyesület 2010 óta Jane Goodall Intézet néven működik.) A fantasztikusan sikeres beszéd sok érdeklődőt vonzott a sátrukhoz is. „Jane személyes jelenléte teljesen felpörgette a sátrat – meséli Szarvas Renáta, az intézet önkéntese –, rengetegen jöttek ide a beszéde hatása alatt, hogy jobban megismerjék a szervezet munkáját, sokan jelentkeztek önkéntesnek is.” Az intézet a Szigetre játékokkal érkezett, például a mobildobálással, amivel a Passzold vissza, tesó! elnevezésű (régi telefonok újrahasznosítását célzó) programjukat szeretnék népszerűsíteni.

A Múzeumi Negyedben a Német Turisztikai Hivatal (DZT) volt a Bauhaus-felelős. „A Németországból indult Bauhaus – mondja Czeiszing Miklós, a DZT magyarországi képviseletének vezetője – forradalmian új volt az egyszerűségével és letisztultságával. Ezt szépen modellezi ez az épület, a Tiny Bauhaus. Maga a ház 3D nyomtatóval készült, újrahasznosított alapanyagokból, amivel az idei Sziget fő üzenetéhez, a fenntarthatósághoz tudunk kapcsolódni, amit mi is már évek óta a zászlónkra tűztünk. A házacska az iskola stílusjegyeit hozza minden részletében, bent pedig VR szemüveggel Walter Gropius weimari dolgozószobájába érkezünk.”

 

Mint a spagettitészta

Az étkezés tekintetében is sokkal változatosabb lett a fesztivál. Egy ideje már nemcsak az a gasztronómiai alapelv érvényesül, hogy béleljük ki zsírral a gyomrot, hanem egyre speciálisabb ételkínálattal támadnak a standok. Külön kis sziget a Mama Earth Eatery, ahol nem csupán egy hírhedt komposztáló, de karbonbarát menü is várja azokat, akik nem feltétlen az ár-tápérték arányban még mindig vezető pizzaszelettel (vagy a kitelepült szupermarket vizes zsömléivel) akarják elütni az éhüket. Itt akadtam a Sziget legkedvesebb étel­standjára is, ahol csak nyokkót lehet kapni. A nyokkót jó harminc éven keresztül csak Hatvanban ismerték, de most a család szeretné kicsit népszerűsíteni a nagymama találmányát, a házi recept alapján készült krumplis fánkot. A nagymamának – bármilyen fiatalos és lendületes – megterhelő lenne az állandó fesztiváljelenlét, de azért az építésnél jelen volt. „Amint megérkezett, átpakoltatott mindent, és azóta is küldeni kell neki a jelentése­ket, minden rendben megy-e” – meséli a vállalkozás egyik képviselője, Szántó Marianna.

A Civil Sziget idei új bemutatkozóinak jelentős része is alapvetően zöld. A Para-fitt Egyesület értelmileg sérült gyerekeknek és fiataloknak tart szabadidős foglalkozásokat, most például műanyag-újrahasznosító labort működtetnek. „A tervezés és a munka minden momentuma elérhető online, és a mi példánk is bizonyítja, hogy bárki létre tud hozni hasonlót, viszonylag kis költségvetéssel” – mondja Gégény Noémi gyógypedagógus, az egyesület alapítója és vezetője. Négy alapgép van, a daráló, az olvasztó és kétféle formázó szerkezet. Kupakokkal és flakonokkal dolgoznak, mert a kupak anyaga a legkönnyebben újrahasznosítható, nem képződik belőle méreganyag a melegítésnél, és többször is újra lehet olvasztani. „A gyerekek válogatják a kupakokat, és ők is darálják le őket – mondja Noémi –, a formázóból úgy jönnek ki a műanyagszálak, mint a spagettitészta. Ha a szál vékony, felhasználható 3D-s nyomtatáshoz, ha vastagabb, bármit lehet fonni belőle.”

Neked ajánljuk