A Rákóczi téri csarnok hátsó bejáratának közelében található kétemeletes épület jellegtelenebb nem is lehetne. Nehéz lenne megtippelni, hogy mikor épült, a homlokzatán semmiféle stílusjegyet nem tudnánk azonosítani, börtönre vagy kaszárnyára emlékeztet – csak a rácsok hiányoznak. A boltíves kapualj az 1950-es évek szocreál lakóházait juttatja az eszünkbe. Nagyobbat nem is tévedhetnénk: a ház 1872/73-ban épült Rill Imre tervei alapján, aki építési vállalkozóként is hozzájárult a születő Budapest bérházépítési programjához, bár munkássága során egyetlen igazán emlékezetes épületet nem hagyott az utókorra.
A józsefvárosi lakóház falán két táblát is elhelyeztek. Az egyiket Beke Pál (1943–2009) művelődésszervező emlékére, aki a ház lakója volt. A másik arról tájékoztat, hogy 1922 és 1949 között a ház udvarán állt Nagy Antal műbútorasztalos üzeme, amelyben a fia, Nagy Károly volt a formatervező – Beke nagyapjáról és nagybátyjáról van szó.
Modern idők
„A tisztelők és barátok elhatározták, hogy Nagy Antal elnök arcképét megfestetik az ipartestület tanácsterme számára” – írta 1934-ben az Asztalosmesterek Lapja abból az alkalomból, hogy a szervezet élén már tíz éve Nagy Antal műbútorasztalos állt. Az ekkor 54 éves szakember karrierje csúcsán állt. Az elnöklés mellett a kereskedelmi és iparkamara alelnöki tisztét is betöltötte, s a parlament felsőházának is a tagja volt. „Született Sárváron, 1880-ban. Iskolai tanulmányainak elvégzése után a bútorszakmát Újpesten sajátította el. Tudásának fejlesztése céljából hosszabb ideig dolgozott Bécsben és Grazban, majd visszakerült Budapestre” – írta róla az 1930-ban megjelent Magyar feltámadás lexikona, azt viszont kevesen tudták, hogy milyen mélyről érkezett; egyszerű asztalosinasból vált előbb művezetővé egy bútorkészítő üzemben, majd önálló vállalkozóvá. Nagy Antal 26 évesen, 1906-ban nyitotta meg műhelyét a Práter utcában, s azzal szerzett magának hírnevet, hogy a hagyományos bútorok mellett különleges lakberendezési tárgyakat is készített. A sikeres üzletmenetet az 1. világháború sem tudta megakasztani, Nagy 1922-ben megvásárolta a Víg utcai bérházat, hogy itt rendezze be bútorkészítő üzemét, amely kifejezetten az egyedi, minőségi termékek előállításában jeleskedett. A mester az ekkor kibontakozó art deco irányzat legjobb tervezőivel, a hazai modern belsőépítészet megteremtőivel, Kaesz Gyulával, Gonda Lajossal, Kozma Lajossal került munkakapcsolatba, akik bútor- és egyéb lakberendezési terveiket az olyan építészeti célokhoz rendelték hozzá, amelyek az egyszerű, letisztult és praktikus megoldásokat
És a perzsa sah
De Nagy Antal nem csak tökéletes minőségben volt képes legyártani mindazt, amit a megújult lakás- és tárgykultúra jegyében kitaláltak. Hitt is az újdonság erejében, amit a legjobban az mutat, hogy fiát már ilyen szellemben taníttatta; Nagy Károly a budapesti Iparművészeti Iskola mellett Bécsben, Berlinben és Lipcsében is belsőépítészeti és formatervezői tanulmányokat folytatott, hogy aztán 1933-tól bútortervezőként vegyen részt a Víg utcai üzem munkájában.
A hirdetésekben csak NAF-ként (Nagy Antal és Fia Kft.) megjelenő üzem az 1930-as évektől nemcsak magánszemélyek számára gyártott bútorokat: 1937-ben a Pénzintézeti Központ és a budaörsi repülőtér, 1939-ben a Híradó mozi bútorait készítették, de a parlament elnöki fogadóját és a lillafüredi Palotaszálló olvasótermét is Nagy-bútorokkal rendezték be. Ennek ellenére túlzás lett volna a Víg utcai műhelyt bútorgyárként emlegetni. A 60–70 embert foglalkoztató üzemben aprólékos kézi munkával állították elő a bútorokat, főként egyedi megrendelésre. A cég 1937-ben ért a csúcsra, ekkor nemcsak a párizsi világkiállítás aranyérmét nyerték el, de megbízást kaptak a perzsa sah rezidenciájának berendezésére is.
A Nagy Antal és Fia Kft. a második világháborút még túlélte, de az 1949-es államosítást már nem. A bútorüzem megszűnt, s néhány fotót leszámítva a vállalati archívum is odalett a bútorok tervrajzaival együtt. Ma már csak nagy ritkán és horribilis összegekért bukkannak elő olyan bútorok és berendezési tárgyak, amelyek a NAF termékei voltak. Ezért is tekinthető kivételes alkalomnak, hogy a Budapest 100 keretében, május 13-án nemcsak a Víg utcai ház lesz látogatható, de Nagy Antal leszármazottainak köszönhetően bemutatnak néhány olyan bútort is, amelyek az udvari üzemben készültek valamikor az 1930-as években.
Az írás a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Magyar Narancs közötti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.
