A Blaha Lujza térnél mintha egy testmozgást népszerűsítő, régi vágású propagandafilmet forgatnának. A kereszteződésbe minden irányból biciklisták érkeznek. Forgolódás, biccentés, mosoly, majd amikor a lámpa zöldre vált, tekintetüket határozottan előreszegezve kezdenek el tempósan egy szebb jövő irányába tekerni. Felesleges, mivel a Petőfi híd budai hídfőjéhez áthelyezett start negyedórát csúszik, hogy minél kisebb legyen az interferencia a párhuzamosan megrendezett, többezres motorosvonulással. Ennek tagjai egyébként úgy próbálják megkedveltetni magukat és törekvéseiket, hogy a hídról a járdára szorítják az érkezőket, olyan dübörgést produkálva, hogy egy csapat arra járó buddhista főiskolás két marokra fogja vaskos tankönyveit.
A gyülekezőnél már családiasabb a hangulat. Állítólag épp lekéstük Vadász Jánost, aki egy hangosbeszélő és ügyvédje segítségével győzködte a csoportosulókat, hogy a Köröndön valójában nemzetiszínű szalaggal díszített mézeskalács pisztollyal kínálta a futárt. De politikust egyébként nem látunk. Az ötvenezres létszámcsúcsát tavaly elérő CM-nek sokadszorra már nincs akkora húzása, a rövidebb, könnyített útvonal pedig nyilván kevésbé csábítja a kihívásoknak élő közéleti szereplőket. Úgy tudni, fanyalgással vagy egyenesen távolmaradással tüntet a CM-et gründoló kemény mag egy része is. Három éve, az Erzsébet téri Gödörnél egy hétköznap délutáni csúcsforgalom idején még csak harminc futár és haverjaik jöttek össze, hogy az eredeti recept alapján kritikus tömeget képezzenek. A növekvő médiafigyelemmel a városi kerékpározás gyors ütemben terjedt, sokak számára egyenesen életérzéssé érlelődött. A szubkultúrából előbb divat lett, ekkortájt a romkocsmák környékén az éjszakában feltűrt gatyaszárral, futárzsákkal, lánccal nem csak kerékpárosok (!) mutatkoztak. Amikor aztán az autómentes napokra végre berobbant az élhetőbb városra vágyó tömeg is, a szubkultúra napszámosai visszahőköltek.
Pedig csak az történik, amit reméltek - a talapzat szélesedik. "A városban ma egy hétköznapon sokszorta annyian ülnek nyeregbe, mint pár évvel ezelőtt" - mondja Kürti Gábor, az egyik főszervező. A GKM által meghirdetett "Kerékpárral a munkába" program ideje alatt idén rengeteg kiskosztümös, öltönyös biciklist lehetett látni. Mindez annál érdekesebb, mert ott, ahol félévente a látványos érdekvédelem zajlik, szinte semmi sem változott. Míg az útfelújításokkal városszerte több új szakasz született, addig a belkerületekben alig történt valami. Az emberek lényegében
egy ígéretre felülve
próbálják cáfolni, hogy Budapesten eszement allűr volna kerékpározni. A kérdés viszont még mindig ugyanaz: vajon lesz-e ebből valami? "A városba vezető utak mentén indokolt lehet önálló kerékpárutak építése, beljebb inkább az úttesten futó sávokat kéne preferálni, amelyeknek a költsége is minimális. Ez kiszélesítve, buszsávval kombináltan is működhet. Luxus például, hogy a fő közlekedési utakon autók parkoljanak" - állítja Bodor Ádám kerékpárútügyi miniszteri biztos, aki szerint történik és történni is fog valami, mert az úthálózat több autót már úgysem bír el, és ezen a felújítások sem változtatnak. Hasonló típusú forgalomcsillapításra azonban az éledező politikai bátorság mellett sem volt még példa Pesten. "A politikusok érzik, hogy jó lenne, de még nem merik" - véli Kürti Gábor. A Budapest Szíve program látványterveiben a Kiskörút mentén még látszott a bringasáv, a végleges tervekből viszont kimaradt, majd a IX. kerület egészségügyi okokra hivatkozva vétózta az ötletet. Némi zajongás, a kerületi főépítész postaládáját eldugító levélkampány után most mégis úgy fest, talán lesz önálló belvárosi közlekedési folyosó.
A nyomásgyakorlásra alkalmas áramvonalas demonstrációból pár év alatt hömpölygő hétvégi családi programmá szelídülő felvonulás igazából országos szinten érte el a legkomolyabb eredményeket. "A CM az érdekérvényesítés 'ökle', ez teremtette meg a lehetőségeket" - tekint vissza a miniszteri biztos. Lényegében ennek az eredménye a "Kerékpáros Magyarország" program is, ahol uniós és hazai forrásokból, egy 56 milliárd forintos pályázati keretösszeg révén 2013-ig megduplázható lenne a hazai kerékpárutak (2000 km-es) hálózata. "Ebből akkor lesz valami, ha jó, megvalósítható projektek születnek, az önkormányzatok az utak fenntartásában is partnerek - mondja Bodor, aki szerint nagyon sok minden múlik a településvezetőkön. - Biztató, hogy az idei első évben többszörös volt a túljelentkezés, lehetett válogatni." A főváros és kerületei a következő hat évben egyébként a közép-magyarországi regionális operatív programból fejleszthetnének.
A Lánchídhoz érve a tempó és a hangulat már-már idilli, azon sem lepődünk meg, amikor Mátyás király és komplett udvartartása előz, ráadásul jobbról, kisvártatva pedig egy srác a kerékpárt gördeszkaként használva a vázon állva süvít el mellettünk. Az út mentén frakkban játszó zongoristával viszont nem tudunk betelni. A Parlament előtti tér üres, a Nagymező utca viszont beáll, a menetből sokan belevesznek a környező mellékutcák kávézóiba. A Városligetbe érkező tízezres tömeg feldobódva várja a nagy közös szertartást. A kritikus tömeg a kerékpár-emelgetés végeztével természetesen hangos üdvrivalgásban tör ki, majd afterpartykba széled szét, a Liget szélén egy járókelő széles kézmozdulatokkal magyaráz. "Itt mindenképp biciklizve lesz. Mindenki, a politika is jobban járna, ha ehhez utak is lennének."
