A Duna Plaza elektromos kaszinójában kellemes félhomály és puha bordó padlószőnyeg fogadja a betérőt. A tucatnyi villódzó gép mögött ülőknek csinos hoszteszlányok ingyenitalt szolgálnak fel. Csend van, tán valami halk zene szól, mintha szentélyben lennénk, egy ismeretlen szertartáson. Szinte csak suttogni merünk. A ruletten negyvenes, öltönyös úr és két huszonéves srác mellett két kínai nő játszik. Az egyik odainti a teremfelügyelőt, és hatvanezret írat a gépbe - akár egyetlen forgatásra fel lehet tenni. Sietni kell, a kerék megállás nélkül forog, de a nő alig bírja kivárni a pár másodpercet, míg nem rakhat. Ha csörög a mobiljuk, kiszaladnak a teremből, hogy ne lehessen hallani a gépek hangját. "Ez a szenvedély legtöbbször titkos - mondja a teremfelügyelő. - A játékosok, hiába ígérik, nem tudnak lemondani Fortunáról, ezért a családtagok gyakran ellenőrzik őket. Most szállok a metróra, mondják, és már sietnek is kifelé. Hétköznap is nagy a forgalom, sokan vannak, akik ellógnak a munkahelyről vagy hazafelé ugranak be. A vendégkör vegyes, van, aki széldzsekiben, néhány ezerrel, van, aki elegáns öltönyben, néhány millióval érkezik. Abban viszont egyformák, hogy ha "ráülnek egy gépre", nem látnak, nem hallanak. Nem ritka, hogy valaki reggel kilenckor érkezik, és az éjféli záráskor távozik. Gyakran nyernek, de csak kevesen képesek ilyenkor abbahagyni, a nyeremény lassan elszivárog, mert
a gépet nem lehet legyőzni
A vendégek alig beszélnek, nem alakul ki társalgás, éveken át ülhetnek egymás mellett anélkül, hogy bemutatkoznának, mi se tudjuk a nevüket, sokukat mi kereszteljük el."
A pénznyerőpiac 2005-ben több mint 86,7 milliárdos tiszta játékbevétel mellett 41 milliárd játékadót fizetett be a költségvetésbe. A Gamexpón, a játék- és nyerőgépek szakkiállításán ötven standon állítanak ki gyártók, beszállítók és exportőrök, jelen vannak a hitelesítő és a lízingcégek, itt ismerik meg az új gépeket az úgynevezett játékszervezők, a játékterem- és nyerőgép-tulajdonosok. A 8000 m2-es csarnokot a csillogó, villódzó, krómozott gépek pakolják tele, félmeztelen, testfestett hoszteszek pózolnak az új termékek, például egy hatalmas, fautánzatú rulett mellett, melynek ára 12 millió forint.
"A piac telített, több gépet nem lehet elhelyezni - mondja Schreiber István, a Magyar Szerencsejáték Szövetség elnöke. - Sőt, az elvonások és az adó olyan ütemben emelkedett az elmúlt években, hogy ezt a kicsik nem is tudják kitermelni. Majd' ezerrel kevesebb helyen lehet most játszani, mint egy évvel ezelőtt. Az állam az elmúlt években megduplázta az adót. Az egyes gépek után havonta fizetett játékadó 2003-ban még 50 ezer volt, 2004-ben már 75 ezer, 2005 nyara óta pedig százezerre növekedett. Ehhez még hozzájön a szervező kft.-k által fizetett összes többi adó és az alkalmazottak után fizetett járulék. Ma minden bedobott százasból ötven az államhoz kerül. A termek, illetve a helybérlet elvisz további 20 százalékot, a gépek üzemeltetése és ötévenkénti kötelező cseréje is komoly költség. A bedobott százasból csak 1,50 forint marad a szervezők zsebében."
A szervezők, a tulajdonosok évek óta ugyanannyian, úgy 1200-an vannak, többségük (60 százalék) 2-40 gépet, de van, aki több százat, néhányuk több ezret üzemeltet. Nagy részük a vendéglátóiparból került ki annak idején - a piac lassú átrendeződését a "nagy hal megeszi a kis halat" mondással jellemzi az elnök. A hazai piac telítettségét látva, a magyarok kelet felé terjeszkednek.
A bűnözés és a játéktermek közti kapcsolatot firtatva az elnök csak legyint. "Ez marhaság. Még soha nem tudtak összefonódást találni a bűnözés és a szerencsejáték-ipar között. Ez egy agyonszabályozott, agyonellenőrzött piac. Itt nem lehet pénzt mosni. Szerencsejátékkal foglalkozó cég semmilyen más tevékenységet nem végezhet, a tulajdonosi kört és az ügyvezetőt szigorúan ellenőrzik. A gépekben található IEK (intelligens ellenőrző készülék) mikrocsipje rögzít minden gépnyitást, a pultost a kocsmáros, őt az elszámoló ember és az üzemeltető ellenőrzi. A gépeket a Műszaki Biztonsági Hatóság hitelesíti és plombálja le, az APEH Szerencsejáték Felügyeleti Főosztálya gyakorta tart ellenőrzést."
A felügyelet tavaly több mint 16 ezer ellenőrzéséből 1100 alkalommal talált kisebb hiányosságot, engedélyt csak 18 esetben vontak be.
A jó gép hamar behozza az árát, és bár törvény szerint öt évig használható, a játékosok hamarabb rájuk unnak. Az évente eladott 10 000 új gép piacán a négy magyar gyártó, több összeszerelő üzem és tucatnyi külföldi cég osztozik. A Multi Gaminator, Tutti Fruit, Purple Hot és hasonló nevekre keresztelt gépeket legtöbbször lengén öltözött hölgyek ábrái díszítik, de a kihívó külső mögött bonyolult lélek lapul: a pénznyerő automata
csúcstechnológiájú gépezet
A forgó hengereket számítógép irányítja, legtöbbször már TFT monitoron megjelenítve, s a hagyományos "félkarú bandita" mellett kártyajátékok is vannak. "A gép lelke a szoftver, ezt mi magunk fejlesztjük" - mutatja Belső Tamás, a Polimatic Kft. ügyvezetője. Nyomtatott áramkörök, ledsorok, kábelkötegek tárulnak elénk. "A mai programok folyamatosan figyelik a játékosok stílusát, és tanulnak belőle. A gép alkalmazkodik a helyhez, a játékosokhoz. Ha nagy tételben, sokat kockáztatnak, dupláznak, akkor ritkán, de sokat lehet nyerni, ha kis tételekben játszanak, akkor a gép gyakrabban ad vissza alacsonyabb nyereményt. Amikor a start gombot megnyomjuk, a gép tudja, hogy mit fog kiadni, a játékos ügyességén, bár ezt hiszi, nem sok múlik. A külsőt is mi tervezzük, most a retró a divat, az üveget Angliában festik, onnan származik a papírpénz-felismerő is. Bár a gépek strapabírók, néha mégis pórul járnak. Galgagyörkön egy gazda, miután elvesztett 25 ezer forintot, fejszével tért vissza, és pozdorjává verte, majd türelmesen megvárta a rendőrséget. De láttunk már láncfűrésszel kettévágott gépet is. Egy kocsmai szerkezet 1 millió alatt van, de a többfunkciós, nyolc különböző játékot tudó, II. kategóriás, látványos gépek több mint 2 millióba kerülnek. Lehet őket lízingelni is."
A pénznyerőipar haszna nem az elegáns kaszinókban vagy a kisebb játéktermekben, hanem az úgynevezett II. kategóriájú termekben, a több mint 17 000 kocsmában, presszóban elhelyezett 23 000 gépen keletkezik. Itt a törvény által szigorúan szabályozott nyerési esély is kisebb. A törvény ugyanis előírja, hogy az I. kategóriájú játéktermekben a bedobott pénz 80 százalékát kell nyereményként visszaadni, a II. kategóriánál azonban ez nincs szabályozva. A szervezők hetven százalék körüli összeget tartanak jó aránynak - a játékosok valószínűleg ennél kevesebbre esküdnének. De el kell ismerni, még így is jóval több esélyünk van a gépen valamit nyerni, mint a sorsolásos, állami szerencsejátékokon.
A kiszemelt kocsmákba a tulaj és a szervező megállapodásával kerül a nyerőgép. Megegyeznek egy egyszeri nagyobb összegben, és a keletkező bevételen osztoznak. Van, aki 70-30, van, aki 50-50 százalékról beszél, pontosan nem lehet megmondani, de az kétségtelen, hogy nemritkán a kocsmárosnak több bevételt hozhat, mint maga a pult. A szórakozóhelyek tulajdonosai állítólag a szabályozás bonyolultsága és az üzemeltetés macerája miatt nem vesznek saját gépeket.
Egy alföldi falu kocsmájába 1996-ban került játékgép. Nem volt más szórakozás, a helyiek hamar rászoktak a gépekre, és kialakult a törzsvendégkör. A boltvezető a nyereményeket látva kezdett játszani, fél évvel később már a munkahely előtt kellett hogy várja a felesége, különben nem ért haza a fizetéssel. "A bajjal nem voltam egyedül, a hatezres faluban tucatnyian hordták a gépbe a segélyt és a családi pótlékot. Idővel furcsa szemmel kezdtek rám nézni a faluban - meséli az asszony -, kiderült, hogy a férjem mindenkinek tartozik, azt mondta, beteg a nejem, gyógyszerre kell. Hiába ígérte, nem tudott uralkodni szenvedélyén. Válás lett a vége."
"Ha nem tudta volna eljátszani, elitta volna. - fűzi a történethez a szövetség elnöke. - Az Addiktológiai Intézet felmérése szerint a függők száma 1 százalék, ez az arány meg sem közelíti az alkoholisták és a nikotinisták 30 százalékos arányát. Igazságtalan a kép, ahogy a szerencsejátékot beállítják. A túlnyomó többség, akár jómagam is, szórakozik. Nyerünk és vesztünk, és ez élményt jelent a számunkra."
Azt nem lehet tudni, pontosan hányan hódolnak e szenvedélynek, de az biztos, hogy a játékra költött összeg évről évre emelkedik. A szövetség évkönyve szerint 2003-ban 132 ezer forintot, 2006-ban már 211 ezret dobtak be egy hónapban egy gépbe. A bevétel 60 százaléka törzsjátékosoktól származik, vagyis két tucat ember eltart egy kisebb termet. 2002-ben százból ketten, tavaly már hatan vallották, hogy szenvedélyből játszanak.
Tavaly 240 milliárd forintot költöttünk szerencsejátékra, a nyerőgépek "részesedése" 57 százalék volt. Az állami bevétel 10 százalékkal nőtt 2005-höz képest: a gépek 41 milliárd forintot hoztak a költségvetésnek.
Miért a gyümölcsök?
Az első pénznyerő gépeket, a "félkarú rablókat", a 20-as években a cukorkaautomaták gyártói kezdték gyártani. A hengerekre a már közismert dinnyés, szilvás, cseresznyés cukorkák ábráit nyomták. A tiltás idején "cukorka" volt a nyeremény, amit azonban pénzre lehetett váltani. Idővel a harang, a "liberty bell" és a számmisztikában szerencsét hozó 7-es is rákerült az akkor még valóban véletlenszerűen megálló, mechanikusan forgatott korongra.
Kategóriák
I. kategória
Elektronikus kaszinók és játéktermek. Minimum 10 gép, rendszerint van elektronikus póker és rulett. A tét nem maximált, a nyeremény a tét 200-szorosa lehet.
2006-ban 6760 db gép
II. kategória
Kocsmák, presszók. A tét egy játékban maximum 200 Ft, a nyeremény maximum huszonötszörös lehet.
2006-ban 23 933 db gép
