Futárélet Budapesten

Csoki a lábtörlőn

Lokál

Mennyit tekernek, hány címre mennek és mennyit keresnek a biciklis futárok, akiktől nap mint nap ételt rendelünk? Régi versenyzőkkel beszélgettünk és olyanokkal, akik a koronavírus-járvány alatt álltak futárnak.

„A futárkodást nem most kezdtem, áprilisban volt két éve, hogy belevágtam. Eleinte úgy gondoltam, hogy másodállásként csinálom, és közben elindítok egy saját, városi sétákkal foglalkozó vállalkozást. Ráadásul van egy egészségügyi problémám, s az orvos azt mondta, ha nem akarok még egy műtétet, akkor mozogjak naponta legalább két-három órát. Így lettem futár. Magamra tulajdonképpen egy fizetett sportolóként tekintek” – mondja nevetve Gyöngyi, aki kezdetben napi 2–3 órát töltött biciklis futárként Budapest útjain, ám a koronavírus-járvány miatt a saját cég megvalósítása eltolódott, így ma már általában 6–8, de akár napi 10 órában futárkodik.

A járvány miatt megnövekedett az igény a futárok iránt, álláshirdető oldalakon és a közösségi médiában is számtalan hirdetést találtunk. A magyar piacon jelen lévő két legnagyobb ételkiszállító cég a Wolt és a NetPincér: az előbbinél a járvány első hullámában (2020 márciusa és júniusa között) alaposan megnőtt a futárok száma, ma már több mint ezer fővel dolgoznak, míg az utóbbinál jelenleg 4300 szerződött futár dolgozik, több mint 1300-an biciklivel. Ez a szám a nyár folyamán még emelkedhet is, hiszen a szezon is befolyásolja, hogy ki milyen járművet választ a kiszállításhoz. Blaumann Debóra, a NetPincér marketingigazgatója kérdésünkre elmondta, hogy a múlt év során több mint 2500 fővel emelkedett a náluk dolgozó futárok száma.

 
Gyöngyi
Fotó: Bényi Ágoston

Jó kondi, szabadság

A Magyar Kerékpárosklub április eleji közleménye szerint 2020-ban 15 százalékkal több kerékpározót számláltak Budapesten, mint 2019-ben, idén márciusban pedig rekordot döntött a fővárosi biciklis forgalom. Hogy ez mennyire köszönhető a futároknak? Kürti Gábor, a Kerékpárosklub elnöke szerint maximum 15 százalékot jelenthetnek. A mérések alapjául szolgáló forgalomszámlálók főként olyan helyeken vannak, ahol kevésbé közlekednek futárok, például a Csepel felé tartó Weiss Manfréd úton, vagy az Árpád hídon. Kürti maga is futárként kezdte, bár ő ételfutárként sosem dolgozott, a Hajtás Pajtás „iratos” futára volt öt éven keresztül. „Amikor 1995-ben futárként kezdtem dolgozni, még alig biciklizett valaki a városban, talán néhányan a budai rakparton. Arcról ismertük egymást, olyan kevesen voltunk. Akkoriban az autósok utálták a bicikliseket, volt, hogy rám kiabáltak, hogy takarodj innen, letoltak az útról, vagy a busz megnyomta a biciklim hátsó kerekét. Ma már sokkal nagyobb az elfogadás.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk