Este, otthon

  • - pki -
  • 2001. január 4.

Lokál

Akutya feldíszítése után már semmi dolgunk sem volt, csak a megérdemelt élvezés, a könnyed és mulatságos televíziós műsorok megtekintése, majd a koccintás éjfélkor a Himnusz hangjaira.
Akutya feldíszítése után már semmi dolgunk sem volt, csak a megérdemelt élvezés, a könnyed és mulatságos televíziós műsorok megtekintése, majd a koccintás éjfélkor a Himnusz hangjaira.

Az ATV Nap-kelte válogatása ígéretesnek tűnt. A brutálisan tehetségtelen Lakat T. Károly felkonferálta a baki-összeállítást, majd bakik következtek és érdekes események, amiken jót lehetett derülni, különösen a feltűnően hülye transzvesztitán, aki Verebes Istvánnal mérte össze erejét, és a minden tekintetben felülkerekedő Verebes ezen alkalomból elképesztő gyógypedagógiai kvalitásokat mutatott fel.

A Duna TV visszafogottabb volt, legalábbis az általam megtekintett időszakban. Szőke műsorvezetőnőjük egy zongora mellett állt, a zongorán pedig egy szakállas művész játszott, balján egy művésznővel. A műsorvezetőnővel együtt végighallgatták Dávid Ibolya ünnepi köszöntőjét, majd elhangzott az évezred átkötése: Nagyon szép dolgokat hallottunk az évezredről és Európáról egy politikustól, de vajon mit gondol erről egy kultúrember?

Nekem már jó volt a napom, de az RTL Klub szilveszteri műsora nélkül nem teljes, úgyhogy beletekintettem. Nem részletezném az élményt, de jelezném, hogy ehhez képest egy névnapi zsúr Áder Jánosnál, miután megérkezett Rogán Antal is, maga lehet az önfeledt szórakozás.

A háromfős szilveszteri partin, ahol feleségem, nevelt lányunk és jómagam töltöttük az estét, sajnos ekkor közeledett a csúcspont, tehát a tévé hangját levéve, egy budai zsúrfiúkból álló passziózenekar számai szóltak, miközben a magáról megfeledkezett kutya megkísérelte leenni a plafonról a csillárt. Bölcsen elmosolyodtam, és enni kezdtem, majd fényképeket készítettem a táncolókról, melyeket most nem mellékelek.

A Himnusz a Magyar 1-ről szólt, majd tűzijáték ugyanonnan. A tűzijáték szép volt, csak az érdekelne, ki gondolta, hogy az aláadott káeurópai szemétpop a megfelelő az évezredérzés elmélyítésére. Félálomban még belepillantottam valamibe, amit lehetetlen szavakkal leírni, de úgy nézett ki, mintha négytagú cigányzenekar kísérne egy idős asszonyt, aki a nyugdíjfolyósítóba indult reklamálni.

- pki -

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.