„Ez nem politikai harc, hanem az életünk” – Bezár a Müszi

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 18.

Lokál

A müszisek még mindig lelkesek és optimisták.

Öt év után kitették a Corvin áruház harmadik emeletéről a civil szervezeteknek, alkotóműhelyeknek, szabadegyetemnek és rengeteg programnak, kiállításnak, beszélgetésnek otthont adó közösségi befogadó teret, a Müszit. Bár úgy tűnik, az aktuálpolitikától független piaci döntés született, az biztos, hogy a civilekhez is kötődő belvárosi underground helyeknek egyre nehezebb fennmaradni. A müszisek sem nyugodtak, de optimisták: ha találnak megfelelő bérelhető ingatlant a belvárosban, költöznek. Birtalan Krisztina, ügyvezetővel, Bársony Júlia, művészeti igazgatóval, Kis Réka gazdasági vezetővel, Berecz Zsuzsa és Salamon Júlia programkoordinátorokkal beszélgettünk.

Kis Réka, Salamon Júlia, Bársony Júlia, Birtalan Krisztina, Takács Eszter és Berecz Zsuzsa

Kis Réka, Salamon Júlia, Bársony Júlia, Birtalan Krisztina, Takács Eszter és Berecz Zsuzsa

Fotó: Magyar Narancs

"MN: Most mintha a civil szféra elleni kormányzati hadjárat részeként az ehhez szorosabban vagy lazábban kötődő belvárosi underground helyek célkeresztbe kerültek volna: az Aurórában rendőrök razzia után vontak be egy engedélyt, a Gólyában nemrég az önkormányzat emberei tartottak létszámellenőrzést, és akkor a Corvin áruház tulajdonosa hirtelen talál egy sokat fizető bérlőt. Van bennetek félelem?

Bársony Júlia: Nem hiszem, hogy ezek véletlen egybeesések. A hatalom már jó ideje inkább megnehezíti ezeknek a helyeknek a boldogulását, ahelyett, hogy felkarolná és támogatná őket. Szerintem örülnek annak is, ha a fiatalok százezrei Bécsben vagy Londonban költik el a kultúrára szánt pénzüket — ez borzasztóan megnehezíti a mi mukánnkat. Legalább pár szabad, underground hely legyen annak a kevés fiatalnak, aki itt marad!

Berecz Zsuzsa: Állandó harc van a belvárosban a hasznosítható ingatlanokért, és ebben a játszmában a politika és a pénz a legerősebb szereplők. Nekünk ebben a játszmában kell tudnunk érvényesíteni az érdekeinket.

Kis Réka: Minket piaci megfontolásból küldenek el, és ha tudtunk volna többet fizetni, maradhattunk volna. Nem mondanám, hogy politikai harc áldozatai vagyunk. Más kérdés, hogy ez valóban beleillik egy tencendiába, csakhogy ez már feltételezés. Nem ismerünk olyan tényt, ami ebben a helyzetben alátámasztja a konkrét politikai motivációt.

Birtalan Krisztina: Azért olyat is láttunk már, hogy üzleti alapon küldtek el egy bérlőt, mert megjelent egy állítólagos befektető, aztán a hellyel mégsem történt semmi. (...)

MN: A jelenlegi politikai környezetben az a fajta civil építkezés, amit csináltok, nehezebb vagy könnyebb, mint a Müszi alapításakor, 2011-ben?

Bársony Júlia: Sokkal nehezebb. Már akkor megvolt a politikai szándék a civil kezdeményezések lenyomására, de nem volt ekkora rálátásuk a magánszektorra. Azóta ez a szektor lecserélődött, a poltikának erre is nagyobb a közvetlen ráhatása. És a hatalomnak lojális magánbefektetőkkel nehezebb együttműködni. (...)

Birtalan Krisztina: Fontos egyébként, hogy amit mi csinálunk, magában nem rendszerellenes harc. Egyszerűen teret szeretnénk adni olyan kezdeményezéseknek, csoportoknak, amiknek máshogy nem jut. Egyre kevesebb Budapesten az általános kulturális befogadó tér, ahol tudnak találkozni, ismerkedni emberek. A Müsziben egy este 3-4 program megy, és a kávézóban találkozik a közönség, mint egy köztéren.

Bársony Júlia: Ez nem politikai harc, hanem a mi életünk, mi így élünk, mert szabadon szeretünk beszélni egymással, szabadon szeretjük a kultúrát művelni, és nem szeretjük, ha felülről megmondják, hogy mi a jó."

A teljes beszélgetés a Magyar Narancs aktuális számában olvasható, és kiderül belőle, mi lesz a Müsziben felhalmozódott megunt szobanövényekkel, milyen volt a viszonya a Müszinek az önkormányzathoz és hogy hogyan foglalták be a Corvin áruház évek óta üresen álló emeletét annak idején egy színházi előadás miatt.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.