„Ez nem politikai harc, hanem az életünk” – Bezár a Müszi

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 18.

Lokál

A müszisek még mindig lelkesek és optimisták.

Öt év után kitették a Corvin áruház harmadik emeletéről a civil szervezeteknek, alkotóműhelyeknek, szabadegyetemnek és rengeteg programnak, kiállításnak, beszélgetésnek otthont adó közösségi befogadó teret, a Müszit. Bár úgy tűnik, az aktuálpolitikától független piaci döntés született, az biztos, hogy a civilekhez is kötődő belvárosi underground helyeknek egyre nehezebb fennmaradni. A müszisek sem nyugodtak, de optimisták: ha találnak megfelelő bérelhető ingatlant a belvárosban, költöznek. Birtalan Krisztina, ügyvezetővel, Bársony Júlia, művészeti igazgatóval, Kis Réka gazdasági vezetővel, Berecz Zsuzsa és Salamon Júlia programkoordinátorokkal beszélgettünk.

Kis Réka, Salamon Júlia, Bársony Júlia, Birtalan Krisztina, Takács Eszter és Berecz Zsuzsa

Kis Réka, Salamon Júlia, Bársony Júlia, Birtalan Krisztina, Takács Eszter és Berecz Zsuzsa

Fotó: Magyar Narancs

"MN: Most mintha a civil szféra elleni kormányzati hadjárat részeként az ehhez szorosabban vagy lazábban kötődő belvárosi underground helyek célkeresztbe kerültek volna: az Aurórában rendőrök razzia után vontak be egy engedélyt, a Gólyában nemrég az önkormányzat emberei tartottak létszámellenőrzést, és akkor a Corvin áruház tulajdonosa hirtelen talál egy sokat fizető bérlőt. Van bennetek félelem?

Bársony Júlia: Nem hiszem, hogy ezek véletlen egybeesések. A hatalom már jó ideje inkább megnehezíti ezeknek a helyeknek a boldogulását, ahelyett, hogy felkarolná és támogatná őket. Szerintem örülnek annak is, ha a fiatalok százezrei Bécsben vagy Londonban költik el a kultúrára szánt pénzüket — ez borzasztóan megnehezíti a mi mukánnkat. Legalább pár szabad, underground hely legyen annak a kevés fiatalnak, aki itt marad!

Berecz Zsuzsa: Állandó harc van a belvárosban a hasznosítható ingatlanokért, és ebben a játszmában a politika és a pénz a legerősebb szereplők. Nekünk ebben a játszmában kell tudnunk érvényesíteni az érdekeinket.

Kis Réka: Minket piaci megfontolásból küldenek el, és ha tudtunk volna többet fizetni, maradhattunk volna. Nem mondanám, hogy politikai harc áldozatai vagyunk. Más kérdés, hogy ez valóban beleillik egy tencendiába, csakhogy ez már feltételezés. Nem ismerünk olyan tényt, ami ebben a helyzetben alátámasztja a konkrét politikai motivációt.

Birtalan Krisztina: Azért olyat is láttunk már, hogy üzleti alapon küldtek el egy bérlőt, mert megjelent egy állítólagos befektető, aztán a hellyel mégsem történt semmi. (...)

MN: A jelenlegi politikai környezetben az a fajta civil építkezés, amit csináltok, nehezebb vagy könnyebb, mint a Müszi alapításakor, 2011-ben?

Bársony Júlia: Sokkal nehezebb. Már akkor megvolt a politikai szándék a civil kezdeményezések lenyomására, de nem volt ekkora rálátásuk a magánszektorra. Azóta ez a szektor lecserélődött, a poltikának erre is nagyobb a közvetlen ráhatása. És a hatalomnak lojális magánbefektetőkkel nehezebb együttműködni. (...)

Birtalan Krisztina: Fontos egyébként, hogy amit mi csinálunk, magában nem rendszerellenes harc. Egyszerűen teret szeretnénk adni olyan kezdeményezéseknek, csoportoknak, amiknek máshogy nem jut. Egyre kevesebb Budapesten az általános kulturális befogadó tér, ahol tudnak találkozni, ismerkedni emberek. A Müsziben egy este 3-4 program megy, és a kávézóban találkozik a közönség, mint egy köztéren.

Bársony Júlia: Ez nem politikai harc, hanem a mi életünk, mi így élünk, mert szabadon szeretünk beszélni egymással, szabadon szeretjük a kultúrát művelni, és nem szeretjük, ha felülről megmondják, hogy mi a jó."

A teljes beszélgetés a Magyar Narancs aktuális számában olvasható, és kiderül belőle, mi lesz a Müsziben felhalmozódott megunt szobanövényekkel, milyen volt a viszonya a Müszinek az önkormányzathoz és hogy hogyan foglalták be a Corvin áruház évek óta üresen álló emeletét annak idején egy színházi előadás miatt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.