A Tolna megyei település eddig a határában található pincefaluról, valamint az itt beszélt német nyelvjárásról volt híres. A múlt szombaton azonban hagyományteremtő céllal madárijesztő-versenyt rendeztek az évi rendes falunap keretében.Noha réges-régi találmány, a madárijesztő mégsem vált olyan kultikus népi-iparművészeti tárggyá, mint a Miska-kancsó, a bő szárú gatya vagy a körtemuzsika; formavilága, díszítése tájegységenként, de talán még nemzetközi viszonylatban sem mutat lényeges eltérést. Kétségtelen azonban, hogy a madárijesztő a háztartási hulladékok újrafelhasználásának egyik első jellegzetes objektuma, vagyis egyszerű haszontárgy, ami mindjárt magyarázatként is szolgálhat a népművészetben betöltött mostoha szerepére. Ahogy az igásló nem kap cifra szerszámot, az ideális moslékról pedig nem emlékezik meg a gasztronómiai szakirodalom, úgy a madárijesztőből sem lesz a közeljövőben gyűjteményes kiállítás a Néprajzi Múzeumban, hacsak...
Minden bizonnyal
a világ első madárijesztő-versenyét
rendezték Györkönyben, ami azt sejtette, hogy az ezernél alig több lelket számláló mezőföldi sváb falu tudhat valamit, és nem csak azt, hogy arra még a madár se jár. Nem csoda, hogy induláskor színes, szárnycsattogástól mentes kavalkádra számítok, ahol a falu apraja-nagyja madarat ijeszt, és közben szól a dal, bár azzal kapcsolatban kételyeim vannak - éppen az érintettek távolléte miatt -, miként lehet értékelni az alkotásokat? És ha már csak emberi beavatkozással, akkor vajon az esztétika vagy a hatékonyság diadalmaskodik?
Ebédidőben érkezem, Györköny teljesen kihalt, a vidék már-már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Nem lehet eltévedni, minden út a verseny helyszínére, a falu nevezetességének, a 320 présházból álló pincefalunak a centrumába vezet, ami játszótér és szabadtéri színpad is. A résztvevők itt állították föl madárijesztőiket még a délelőtt folyamán, összesen hatot - ennél azért többre számítottam. Ráadásul az egyikről kiderül, hogy nem is az alkalomra készült, a versenyző gazda egyszerűen behozta a sajátját a határból. Így azonban valóban autentikus darabnak tekinthető: a keresztet formázó két kapanyélre anyu műszálas hálóingét húzták, kiegészítőnek pedig néhány krumpliszsákot és egy narancssárga frottírtörülközőt használtak. A többi pályamunkán viszont látszik, hogy alkotóik alaposan megdolgoztak a sikerért. A tollakba, dióhéjba, flanelruhába öltöztetett boszkorka tűnik a "legnépiesebbnek", de van itt kockás ingbe bújtatott napernyős seprű Brad Pitt fotójával; cigiző gumiálarc szalmakalapban; kukoricacsuhéból, nejlonharisnyából és pizsamából összeállított paraszt, sőt egy sötétkék öltönyös, micisapkás, illumináltnak tűnő lopótök pálinkásüveggel és Kiváló Dolgozó jelvénnyel.
A dombok mögött végre feltűnik egy ember, aki elmondja: lesz még egy pályamunka, egy élő madárijesztő is, de ő most hazament ebédelni. Eddig azt hittem, az ilyet nevezik csősznek.
A falunap csak délután négykor kezdődik, de hogy addig se unatkozzam, a rendezvény házigazdája, Kuti Imréné, a művelődési ház igazgatója azt javasolja, csatlakozzam az időközben megérkezett finn és szerb néptáncosokhoz, ami annyit tesz, ebédeljek velük, és kóstoljak bort. A fehér asztal mellett aztán kiderül, hogy Györköny kakaspörköltben és kékfrankosokban
azért sokkal erősebb,
mint madárijesztőben. "A Tolna megyei idegenforgalmisok találták ki, hogy az idén jó lenne egy ilyen madárijesztő-verseny. Megkerestek több települést, köztük Györkönyt is, én meg mondtam, próbáljuk meg. Elég rövid időnk volt a szervezésre, de akinek tudtunk, szóltunk, gyertek, szuper nyeremények lesznek, tehát a versenyt azért megpróbáltuk vonzóvá is tenni. Minden kezdet nehéz, de hát el kell kezdenünk, és bízom benne, hogy a folytatás sem marad el. Remélem, jövőre több időnk lesz, jobban meg lehet hirdetni, és akkor már folyamatosan ki lehet terjeszteni országos szintre is" - mondja az igazgatónő, miközben a szerbek énekelnek, a finnek pedig nagyon néznek. Néha bólogatnak.
A színpadon elhelyezték a paksi gazdabolt ajándékait, és előkerül az élő madárijesztő is, egy tizenkét éves kislány, télikabátban, kötött sapkában, hetes rajtszámmal. Menedzsere is akad, a nővére. "Mi pestiek vagyunk, a nagymamánál vagyunk itt nyaralni, és olvastuk, hogy lesz ez a verseny. Nevettünk, hogy jaj, Éva, neked már be se kell öltözni, de aztán mégis beöltözött. Persze jó lenne megnyerni az első díjat, a fűnyírót, mert apuék most építkeztek Pesten, és fű is van." Az élő madárijesztő mindehhez csak annyit tesz hozzá: "Hát egy kicsit fárasztó itt állni, de úgyis mindjárt kezdődik az eredményhirdetés."
A műsorvezető viccesen megjegyzi, hogy nemzetközi zsűri állt össze, hiszen nemcsak Mözsi Szabó Pista bácsi bogyiszlói népi iparművész, hanem egy finn és egy szerb táncos is értékelt. "Az öregapám meg az öreganyám között állandó évődés folyt. A Simon-majori határban volt szőlőjük, oda indult öregapám, és vitt magával egy madárijesztőt. Öreganyám erre rászólt: mi a fenének viszed ki azt a madárijesztőt, elég az, ha te odaállsz a szőlő közepére! A madárijesztő
funkciója valóban az,
hogy ijesztgesse a madarakat. Az értékeléskor azt vettük figyelembe, hogy a hagyományos madárijesztők funkcióját melyik hogyan képes betölteni, de az ötletet és a humort is fontosnak találtuk. Örömünkre szolgált, hogy volt egy kis eleven madárijesztőnk is" - mondja a zsűri elnöke, majd elkezdődhet az ünnepélyes díjkiosztás. Hat nyereménytárgy jut a hét versenyzőnek - bortartó, bogrács, permetezőgép, hordó, talicska és a fődíj, egy fűnyíró -, így csupán a "behozott" madárijesztő gazdája távozik üres kézzel.
"Jaj, úgy örülök, csak úgy dobog a szívem! Olyat szerettem volna, hogy egy kicsit báb is legyen, hogy csilingeljen, de azért a madaraknak is tessen, ne csak ijesztgesse őket" - mondja boldogan az első helyezett Sáfrány Jánosné óvónő, ami - a zsűri elnökétől eltérő - sajátos művészi koncepciót feltételez. De talán éppen ez a békés hozzáállás nyit új távlatokat a madárijesztő-készítésben.
- legát -
