Furcsa körülmények között halt meg egy férfi Csenyétén

  • narancs.hu
  • 2020. január 26.

Lokál

A mentősök rendőri támogatás nélkül nem mehettek be a helyszínre, a polgármester maga vitte ki nekik a holttestet. Az Országos Mentőszolgálat szerint eleve halott emberhez riasztották őket.

Kiss István, Csenyéte polgármestere egy Facebookra feltöltött videóban számolt be arról, hogy egy férfi azért halt meg, mert a mentősök nem érkeztek ki időben a bejelentést követően, ugyanis megálltak a falu szélén a rendőri erősítést várva. A rendőrökre azért volt szükség az Országos Mentőszolgálat (OM) tájékoztatása szerint, mert a mentősöket már a telefonban fenyegetés, szidalmazás érte, ezért úgy vélték, rendőrökkel együtt lehet csak beengedni a helyszínre a kollégákat. A várakozás közben a férfi meghalt, bár az OM azt állítja, már a bejelentéskor halott volt.

A település polgármestere saját kocsijával vitte ki a testet a mentőkhöz, akik folytatták a férfi újraélesztését – sikertelenül.

Kiss azt állítja, hogy hátrányos megkülönböztetés érte az illetőt, mivel azért nem akartak bejönni a rendőrök a házba, mert ott cigányok laknak. Az OM ezt is cáfolja. „A veszélyeztetettség az ellátásban résztvevő mentők számára kritikusan nehéz helyzetet teremtett, szolgálatukat folytatni nem tudták, ezért számukra pszichológus segítségét biztosítjuk. A hátrányos megkülönböztetés vádját visszautasítjuk, a mentők fontos alapértéke az egyenlőség, az a hivatásunk, hogy a lehető legjobb ellátást minden rászoruló számára egyformán biztosítsuk” – írják a 444-nek küldött közleményükben.

A polgármester jogi lépésekre készül. „Nem fogjuk annyiban hagyni, törvény elé fogjuk vinni a dolgot. (...) Nem a mentősök a hibásak, olyan utasításokat kaptak, hogy nem mehetnek ki, amíg a rendőrség nem érkezik” – mondja Kiss.

Csenyéte az egyik legszegényebb település Magyarországon.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.