Gyermekvasút - Jó reggelt, pajtások!

  • Kertész Anna, Legát Tibor
  • 2009.06.25 00:00

Lokál

Több mint kétszáz gyermekvasutast avattak fel június 13-án Hűvösvölgy állomáson. Évek óta nem volt ilyen sok újonc.
Több mint kétszáz gyermekvasutast avattak fel június 13-án Hűvösvölgy állomáson. Évek óta nem volt ilyen sok újonc.

Vasárnap reggel kilenc álmos kiskamasz villamosozik Hűvösvölgy felé Gyula bácsival, a nevelővel és az "ifis" Bálna társaságában, akinek a hátán gitár lóg. Az egyik gyerek átadja a helyét az öreg néninek, Bálna szerint már csak az arcon kell dolgoznia egy kicsit.

A hűvösvölgyi villamos-végállomástól két perc séta a gyermekvasutas-otthon: csillagot formázó neoncsövek a plafonon, faliújság, lambéria, "MÁV-kék" függönyök, kockakő. A faliújságon felhívás: "Fúvós hangszeren játszó vagy tanulni akaró gyerekeket várunk a Gyermekvasút Nosztalgia Zenekarába".

Klisék

A csoport hiányzó tagjai is befutnak, Bálna beszedi az üzenőket és az ellenőrzőket. Utóbbiak az állomásfőnökökhöz kerülnek, akik a nap végén értékelést írnak, százalékban mért teljesítményt (száz az alap!) és a magatartásjegyet, ami ritkán rosszabb a jelesnél.

Az üzenőbe a programokat jegyzik fel. A gyermekvasutasok havonta három-négy alkalommal találkoznak a többiekkel, kétszer szolgálatban, máskor valamilyen program alkalmával: kiránduláson, üzemlátogatáson vagy akár "olimpián". Mondogatják is: "Nagyon élénk közösségi életet élünk."

A felnőtt dolgozók és az ifik véleménye szerint kétféle gyermekvasutas létezik: az egyik épp a közösség miatt ragaszkodik a vasúthoz, a másik viszont az úgynevezett "vébé", azaz vasútbarát, bár van, aki másként oldja fel a rövidítést. Számukra néha terhes a közös program, de inkább bevállalják, csakhogy a szerelvények közelében lehessenek.

Gyula bácsi osztja a mini egyenruhákat, a gyerekek egyre izgatottabbak. Minden ruhadarab roppant kényelmetlennek tűnik, de Orsi, a 21 éves ifi megnyugtat: "Ennek is megvan a maga varázsa, ráadásul sokkal bőrbarátabb anyagból van, mint a korábbi úttörővasutas gönc, amit csak öt éve cseréltek le."

A fél nyolcas reggeli: parizeres kenyér meg "napközis" tea, Orsi nagyot kiált: "Aki megkapta, annak a reggelihez jó étvágyat..." "Kívánunk!" - üvöltik kórusban a gyerekek.

Nem tévedés, 2009-et mutat a naptár, mégsem tagadják, hogy itt nem kevés a munkásmozgalmi időket idéző koreográfia. Nagy Lajos, a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút vezetője szerint ugyan semmi kötődésük az egykori Úttörővasúthoz (lásd Kezdetek című keretes írásunkat), vagyis szó sincs valamiféle bunkócskás nosztalgiaszervezetről, ám kétségtelen, hogy bizonyos "formalitások" megmaradtak. "Nem az előírások miatt - mondja Nagy -, inkább azért, mert az ifik egymástól tanulnak, és ezek a klisék hagyományozódnak." Orsi és Bálna persze már nem volt úttörő, de nem is borzongató számukra a sorakozó meg a közös üvöltözés. Sőt a "pajtás" megszólítás sem. A vörös nyakkendőből kék lett, "Előre!" helyett a napszaknak megfelelő hétköznapi köszönés van, a mozdonyok elejéről eltűntek a vörös csillagok. Úttörőváros helyett Csillebércet mondanak, Előre állomást Virágvölgyre, Ságvári-ligetet Szépjuhásznéra változtatták. Egyéb "ideológiai jellegű" intézkedésre az illetékesek szerint nem volt szükség.

"Irány a terasz, magassági sorrendben, párosával!" - kiáltják az ifik, majd hozzáteszik: "Mindenki mutassa fel a tollát, a sípját és az óráját! Legfelső gombot begombolni! Szolgálatos csoport, vigyázz!"

A "divatpercek" után a nap legizgalmasabb összejövetelére, a szolgálati beosztás ismertetésére kerül sor: kiderül, hogy kiből lesz ma értékcikkes, jegykezelő a szerelvényen vagy rendelkező, naplózó valamelyik állomáson. Esetleg váltókezelő? Mivel ma elég kevesen vannak szolgálatban, előfordulhat, hogy valakinek több tisztséget is el kell látnia. Noha a gyerekek minden szolgálati napon más feladatot kapnak, mindegyiküknek van "szerepálma". "Én nagyon szeretnék egy Széchenyi-hegyi naplózót, mert az nagyon szép hely - mondja a negyedik osztályos Zsombor -, de azt várom igazán, hogy rendelkező lehessek, az olyan szinten fontos feladat, hogy csak húsz szolgálat után oszthatnak be rá." Indulás előtt a csapat még levonul a zászlófelvonásra. "Jó reggelt, pajtások! Énekeljük el a gyermekvasutas-indulót!" - kiáltja Bálna. "A szolgálatot gyermekek látják el, / tíz-tizennégy éves kis gyermekek. / Pénztáros, forgalmista, váltókezelő, / Budapestnek legjobb tanulói ők."

A közös nótázás később sem ér véget, a szolgálati vonaton előkerül az ún. Daloló füzet, ami nemcsak kisvasutasnóták, de a KFT együttes Afrikájának és a Republic 67-es úton című örökzöldjének a kottáját is tartalmazza.

Zsombor ma értékcikkes, Veronika pedig kalauz. A fiúnak, ahogy sokuk szüleinek, már az anyukája is úttörő- vagy már gyermekvasutasként szolgált annak idején, de azt mondja, nem ezért jött ide. "Itt bebizonyíthatjuk, hogy mi is meg tudjuk csinálni, amit a felnőttek, nem vagyunk hülyék." "Én a jó társaság és a programok miatt vagyok itt" - teszi hozzá Veronika.

Folyamatosan fejlődnek

A két gyerekhez a tanulószolgálatát teljesítő Misi is csatlakozik, akivel elsoroltatják a jegytípusokat. "A gyerekek a kisvasúton folyamatosan tanulnak egymástól is. Az ifik közül - nem véletlenül - sokan folytatnak pedagógiai tanulmányokat, és az évenkénti továbbképzésen megosztják egymással frissen szerzett tudásukat. Folyamatosan fejlődnek" - mondja Nagy Lajos.

Attila a 71. szolgálatát tölti, ifitanfolyamra jár. Arra számított, hogy ma pénztáros lesz, be is készített magának egy számológépet, de nem várt öröm érte: rendelkező lehet, Sebi pedig pénztáros. Neki az összes felmenője vasutas, szüleivel a Déli pályaudvaron él egy szolgálati lakásban. Miután megmutatja a pénztárhelyiséget, felsorolja az összes létező jegyet és azok kombinációit, majd integetni kezd zászlókkal, táblákkal: "Közeledj felém! Megállj! Távolodj tőlem!" Amikor felmutat egy zöld tárcsát, megkérdezem: "Ugye, ilyen pirosban is van?" "Csak a mesében" - szerel le, majd panaszkodni kezd.

Természetesen a "kellemetlen" utasokról, akik "rosszalkodnak, kinyitják az ajtót, szemtelenkednek". "A múltkor egy néni nem hitte el, hogy nincs nyugdíjasjegy, és nem akart fizetni."

Délutánra kissé alábbhagy a lendület, de azért továbbra is mindenki lelkesnek tűnik: készségesen válaszolgatnak az utasok kérdéseire, az elfojtott röhögést, cikizést mintha észre sem vennék.

Nagy Lajos szerint reneszánszát éli a gyermekvasút, húsz éve nem végzett annyi gyerek, mint az idén. Az utasok száma is emelkedik, áprilisban például 41 ezren váltottak jegyet, s ezzel a harmincéves "nézőcsúcs" dőlt meg. A népszerűségre magyarázat lehet, hogy bővültek a szolgáltatások - szalonkocsibérlésre és éjszakai vonatozásra is van lehetőség -, s feltehetőleg a retródivat is jót tett a szocreál miliőnek.

A kezdetek

Sokan azt hiszik, hogy a gyermekvasút elnevezés a rendszerváltás idején született. Csakhogy 1947-ben, amikor először felvetődött, hogy épp egy ilyen vonatra van szüksége a romokban álló Budapestnek, e semlegesen csengő név rövid ideig versenyben volt a "Úttörő"-vel. De az utóbbi esélyeit nemcsak a kék cédulák és a Vörös Hadsereg növelte, az is, hogy a műfajnak addig csak a Szovjetunióban és Jugoszláviában voltak hagyományai. Ráadásul addigra már zajlottak Csillebércen - igaz, még csak felnőtt, fizikai munkások bevonásával - az ún. Úttörő-köztársaság (amit később már csak Úttörővárosnak hívtak) megalapításának előkészületei.

Ennek ellenére nem volt egyértelmű, hol építsék meg a vasutat, egyesek szívesebben látták volna a Margitszigeten vagy a Népligetben, sőt a lehetséges helyszínek között szerepelt Gödöllő is. De mivel Csillebércre akkoriban még nem közlekedett busz, az eljáró illetékesek legfeljebb azért vitatkozhattak a helyszín kiválasztásánál, hogy egy hegyi vasút megépítése és üzemeltetése jóval komplikáltabb, mint a sík terepen közlekedőé.

A végleges terv 1948 elejére készült el, és a Széchenyi-hegy-Hűvösvölgy közötti, több mint 11 kilométer vonalra álmodott keskeny nyomtávú vasutat. Az első három kilométeres szakasz, Széchenyi-hegy és Előre állomás (ma: Virágvölgy) között hatvanhat nap alatt készült el, s 1948. július 31-én a csillebérci táborral közös avatóünnepségen maga Gerő Ernő adott engedélyt az első vonat indítására. Érdekesség, hogy az akkor megnyílt Úttörő-köztársaság első lakói között nemcsak külföldi, de magyar cserkészek is voltak.

Nem így egy évvel később, amikor a vasút második szakaszát adták át 3,7 kilométer hosszban Előre állomás és Ságvári-liget (ma: Szépjuhászné) között 1949. június 24-én. Viszont a vasút és a csillebérci tábor a nyáron megrendezett Világifjúsági Találkozó (VIT) kiemelt helyszínévé vált, s ekkor vált slágerré a "Hegyek között, völgyek között..." kezdetű dal, a kapcsolódó idétlen tánccal, a "vonatozással" egyetemben. De mielőtt gúnyos mosolyra fakadnánk, ne feledkezzünk meg arról, hogy akkoriban nemcsak bizonyos táncokat tiltottak be, de néhány, "dzsesszesnek" mondott akkordot sem játszhattak a zenészek nyilvános helyen.

A teljes, egészen pontosan 11,2 kilométer hosszú, Hűvösvölgyig tartó vonalat 1950. augusztus 20-án adták át, ekkor jelentek meg a kifejezetten az Úttörővasútra szánt piros-fehér Ganz-motorvonatok is, amelyeknek személyvagonjai a mai napig forgalomban vannak, a motorkocsikat 1973-ban selejtezték. Ekkor már az 1956-tól, a Hűvösvölgyben működő mozgólépcsőt is lebontották, amit azután mentettek ki az Úttörővasúthoz, hogy leálltak az ötvenes évek szuperberuházásával, a metróépítéssel.

- legát -

Feltételek, kiváltságok

Gyermekvasutasnak 4., 5. és 6. osztályos tanulók jelentkezhetnek, akiknek tanulmányi átlaga eléri a 3,5-et, és szülei, illetve osztályfőnöke hozzájárulnak a tervükhöz. A vasúti ismereteket speciális tanfolyamon sajátítják el, amit a sikeres vizsga után öt tanulószolgálat követ. Az ősszel, télen induló négy hónapos tanfolyamokon péntek délutánonként szakoktatók tartanak elméleti órákat, hétvégenként pedig az állomásokon és a hűvösvölgyi gyermekvasutas-otthonban zajlik a gyakorlati oktatás.

A gyermekvasutasok egy hónapban kétszer veszik fel a munkát, ilyenkor igazoltan hiányoznak az iskolából. Összesen tizenöt csoport van, mindegyikben húsz-harminc gyerek és négy-öt ifivezető, akik egykor maguk is gyermekvasutasok voltak.

A "úttörővasúti időkben" kiváltságot jelentett a szolgálat. Voltak olyan évek, amikor tízszeres volt a túljelentkezés, és a vasutas szülők igyekeztek minden protekciót bevetni, hogy az ő csemetéjük is ott legyen az "elit alakulatban". Az úttörővasutas-igazolvány belépőt jelentett több középiskolába, és kiváló ajánlólevél volt még néhány egyetemre is. Ma már ilyesmiről szó sincs, de az itt megszerzett tudás legfeljebb a közlekedési szakiskolák felvételijén, illetve MÁV-os állásinterjún biztosan jól jöhet.

Neked ajánljuk