Egy 1930-as években készült, autókat, sofőröket ábrázoló, 50 kockából álló fotósorozatot vásárolt meg a Fortepan az egyik legnagyobb, közösségi finanszírozást segítő oldalon, a Kickstarteren. Az adománygyűjtő projekt gazdája, Antal Dániel közgazdász, a Fortepan önkéntes segítője lapunknak elmondta, hogy mivel egy „pilotprojektről” volt szó, szándékosan olyan témát választottak, amely nagyobb érdeklődésre tarthat számot – az autókat ábrázoló fotók általában ilyenek –, viszont nem túl drága, így nagyobb esély volt rá, hogy összejön a pénz.
Az Autotaxi vállalat egykori főnökének a képei régóta az internetes piacon voltak, és miután Fiatokat ábrázolnak, félő volt, hogy Olaszországba kerülnek, pedig ezek magyar kordokumentumok is. A „relatív” olcsóság azért volt fontos, mert a Kickstarter csak akkor utalja át a pénzt, ha a teljes projekt finanszírozására elegendő összeg összegyűlt. A képek megvásárlásához szükséges 250 euró néhány nap alatt összejött, sőt jelenleg csaknem a duplájánál járnak, de a gyűjtés nem ért véget. A többletbevételt a Fortepan működésére, illetve ajándékok elkészítésére fordítják – a Kickstarter filozófiája szerint ugyanis minden adományozó kap valamilyen emléktárgyat.
Magyar Narancs: A Fortepan története a lomtalanításokon talált képek digitalizálásával kezdődött. Lehet még találni fotókat a szemétben?
Tamási Miklós: Egyre kevésbé, de ma már nem is elsősorban az a feladatunk, hogy a háztartásokból kidobott fotókat megmentsük, inkább a nagy, eltűntnek hitt vagy digitálisan elérhetetlen archívumok feldolgozására koncentrálunk, mint például az UVATERV vagy a Magyar Rendőr fotóanyaga. Az 1949-től a rendszerváltásig megjelenő, zárt terjesztésű lap teljes, mintegy 60 ezer negatívot jelentő fotóanyagára Urbán Tamás riporter lelt rá 1993-ban, és mentette meg a pusztulástól. (Bővebben: Volt egyszer egy rendőrség, Magyar Narancs, 2010. december 16.) Miután az OSA Archívum digitalizálta a különleges gyűjteményt, kiválogattuk a legérdekesebb képeket és föltettük a Fortepanra, január óta pedig a BRFK-tól a Fővárosi Levéltárba került százezres nagyságrendű, 1956-tól a nyolcvanas évekig készült helyszínelő fotók negatívjain dolgozunk.
MN: Ez miért érdekes?
TM: Az első két év feldolgozása után azt mondhatjuk, hogy az anyag 95 százaléka a mi szempontunkból érdektelen, hiszen leginkább halottak szerepelnek rajta. Ugyanakkor van néhány száz kép, ami fantasztikus történeti, szociográfiai érték, hiszen az ötvenes évekből alig vannak lakásbelsőkről készült képek. De később is legfeljebb ünnepi alkalmakkor fényképeztek otthon az emberek. Ezek a fotók döbbenetes realizmussal beszélnek a korai Kádár-kor nyomoráról, lakhatási körülményeiről. Számos olyan képet is találunk, ami az 56-os megtorlást és az ellenállást dokumentálja, például amikor „fegyverrejtegetőket lepleznek le” a rendőrök, vagy politikai graffitiket fényképeznek. Kiderült például, hogy még 1959-ben is valaki méretes Kossuth-címert festett fel egy tűzfalra.
Következő kampányukban arra keresnek támogatókat és segítőket, hogy a Narancs-interjúban említett százezres nagyságrendű, a Budapest Főváros Levéltára gyűjteményében található bűnügyi helyszínelő fotóanyagot digitalizálják és tudományos célokra, vagy akár a fotóművészet és a bűnügyi irodalom számára kreatívan újra felhasználhatóvá tegyék. A kezdeményezéshez az alábbi címen lehet csatlakozni, legkevesebb 1 euró (315 forint) felajánlásával.
| ||
A Kickstartert 2009-ben alapították New Yorkban, 2012-ben jelent meg Európában. Eddig több mint 2 milliárd dollárt gyűjtött több mint 250 000 kreatív projekt számára.
