Hideg van - nem beszélve az evvel járó kiadásokról

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
1999/49. (12. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Rég beszéltünk már a sokadikáról, de ennek nem az az oka, mintha megszűnt volna, hanem sokkal inkább, hogy írni sem volt kedvünk az újabb aspektusokról. Pedig aspektus van bőven, például a címben már jelzett hideg és vonzatai, mintegy kicsiny segítői: a meleg cipő és a gázszámla.

Rég beszéltünk már a sokadikáról, de ennek nem az az oka, mintha megszűnt volna, hanem sokkal inkább, hogy írni sem volt kedvünk az újabb aspektusokról. Pedig aspektus van bőven, például a címben már jelzett hideg és vonzatai, mintegy kicsiny segítői: a meleg cipő és a gázszámla.

Nem beszélve az ezzel járó kiadásokról

A tél közeledtével eleinte még ki lehet védeni a lehűlést különösebb költségvonzatok nélkül, úgy is mint az ablak bezárása, majd a mackónadrág rendszeresítése, később a mackónadrág kiegészítése ún. vadászzoknival, ami általában zöld, és egy hímzett szarvasfej vicsorog bokatájékon. A következő lépcsőben érdemes összetekert és biztosítótűvel biztosított pokrócot tenni a két ablak közé, egy másikat pedig a bejárati ajtó aljához, ezzel is fékezvén a huzatot és elodázva a konvektor beüzemelését.

Eljön azonban az az idő, amikor a konvektort be kell gyújtani, és már az első aprócska (őrláng) lángnyelvek felvillanásakor érezhető, ahogy égeti a rohadt szerkezet a pénzt, csak nyeli az ezreseket, mint hungarocellt a humánerőforrás-menedzser szociopata, de szép szál fia. Ilyenkor sem kell azonban állandóan bőgetni a melegítőt, mint a macskát szarni, hanem ésszerűen és takarékosan, leheletfinom hangolásokkal és gyakori kikapcsolásokkal kell játszani rajta. Éjszaka például teljesen felesleges fűteni, hiszen arra van a takaró, meg különben is egészségtelen a meleg, nappal viszont rengeteg helyre el lehet menni, ahol hivatalból fűtenek, bár nekem most csak kettő jut az eszembe, a kocsma és a másik kocsma ott a Bezerédy utca sarkán, de minden bizonnyal vannak még ilyenek, például volt egy rokonom, aki színházba járt, egy másik meg kórházba, ami kétszeresen is jó, mert enni is adnak, plusz a meleg, dolgozni meg úgysem dolgozott sehol, még a lakását is kiadta, úgyhogy hülyére kereste magát a TBC-jével.

Ez azonban talán többeknek túl radikális megoldás, marad tehát a másik - főleg vízóra nélküli és központi fűtéses lakásokban alkalmazható - módszer, mikor gondosan bezárt ajtók mögött teleengedjük a kádat abszolúte forró vízzel, majd, amikor már gőzben áll az egész fürdőszoba, kinyitjuk az ajtaját, és a lakás egy perc alatt bemelegszik. A kiengedett vizet esetleg a későbbiekben fürdésre is fel lehet használni, bár a fürdés jelentősen csökkenti a későbbiekben a hidegtűrést.

Sajnos ha máshol keressük a meleget, ezeket a helyeket meg kell közelíteni, és ilyenkor ki kell menni az utcára, ahol ugyancsak hideg van, plusz az emberek. Nyári cipő vagy téli, de törött talpú bakancs esetén érdemes az ősi módszerhez folyamodni, és nejlonzacskót húzni a két zokni közé, mielőtt elindulunk. A Julius Meinl-es zacskók tartósabbak, a keravillosok kecsesebbek, de itt egyébként is tág tere nyílik a kísérletezésnek és az egyéniség kidomborításának, legyen elég csak azt az esetet említenem, amikor egyik kollégám két úszósapkát dugott a csizmájába, igaz, később tanulmánykötet írt Landler Manóról, a nyílt pályán történő tartálykocsi-hegesztés atyjáról.

Esetleg el lehet menni Délre.

Para-Kovács Imre

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
1999/49. (12. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...