Az emberek általában úgy vannak az utcalapokkal, hogy ezek tulajdonképpen semmi mást nem jelentenek, mint a koldulásnak egyfajta szalonképesebb formáját. Sokan olvasatlanul dobják el, és nem is gondolnak arra: amellett, hogy az árusok pénzhez jutnak, ez a munka valamiféle terápiás jelentőséggel is bír: rendszert hoz a teljesen rendszertelenül élő hajléktalanok életébe, ugyanis csak akkor tudják elvégezni feladatukat, ha betartanak bizonyos írott és íratlan szabályokat.
Fedél Nélkül: joghézagban
A Menhely Alapítvány támogatásával működő Fedél Nélkül az az újság, amit alapvetően hajléktalanok írnak és szerkesztenek, bár akadnak olyanok, például Faludy György vagy Földes László, akik műveikkel próbálják sikeresebbé tenni a lapot. A fénymásolt kiadvány szerkesztősége a Menhely Alapítvány Kürt utcai nappali melegedőjében működik, készítői "rendes szerkesztőségi üléseket" tartanak, és miután elkészül az aktuális lapszám anyaga, helyben sokszorosítják 1250 példányban, amit aztán fényképes igazolvánnyal rendelkező terjesztők között osztanak szét, fejenként általában nyolc-tíz darabot. Ha valakinek ez kevés lenne, akkor elvonulhat egy fénymásoló szalonba, és saját költségén annyi újságot csináltathat, amennyit akar. A lapnak önálló költségvetése nincsen, a Menhely Alapítvány helyet, szövegszerkesztőt, fénymásolót és papírt biztosít, de azzal a megkötéssel, hogy a támogatást kizárólag a lap előállítására lehet fordítani. Az újságnak van ugyan számlaszáma, de adományok nagyon ritkán érkeznek, és ha érkeznek, akkor azt a példányszám emelésére kell költeni.
A Fedél Nélkült tíz évvel ezelőtt "nyugati példák" alapján indította be az azóta elhunyt Ungi Tibor, aki maga is hajléktalan volt. A lap kezdetben negyedévenként jelent meg, ráadásul egészen más céllal és tartalommal, mint most: az alapító szerkesztő ugyanis nem a nagyközönségnek, hanem sorstársainak szánta a kiadványt, amelyből a számukra legfontosabb információkról szerezhettek tudomást, hol van éjszakai szállás, ingyenkonyha, tisztálkodási lehetőség. Ez az első időszak 1992-ig tartott, innentől kezdve viszont már nem igazán lehetett új információkat adni, a lehetőségek köre bezárult, "nagyjából mindenki tudott mindent". Viszont ekkoriban érkeztek az első írások, versek, cikkek, és ezáltal továbbra is ki lehetett adni a lapot, igaz, teljesen más tartalommal. Ekkor változott meg a terjesztési stratégia is, ugyanis ekkor már a "nagyközönség" számára készült a Fedél Nélkül. A lap két évig afféle féllegális kiadványként cirkált a városban, a korai példányokon például még szerepelt ármegjelölés, amitől a dolog utcai árusításnak számított, de 1994-ben helyükre kerültek dolgok. Egyrészt megtörtént a hivatalos minisztériumi bejegyeztetés, másrészt pedig azzal, hogy a címlapra jó nagy betűkkel kiírták: "a lapnak meghatározott ára nincs", védettséget szereztek maguknak. A Fedél Nélkül azóta kéthetente jelenik meg, sőt az utóbbi negyedévben már heti kiadvány.
A lap megjelenését az első pillanattól kezdve a Menhely Alapítvány támogatta, és Ungi Tibor halála óta az alapítvány egyik szociális munkásának, Kovács Tamásnak a neve szerepel a címoldalon - mint alapítványi koordinátor -, de ez csupán annyit tesz, hogy a szerkesztőség által összeállított lapszám technikai kivitelezése, a lapok és igazolványok kiosztása, valamint a terjesztőkkel való kommunikáció a feladata. Kovács Tamás szerint nagyon fontos lenne, hogy a lapot ne csak jótékonykodásból, hanem tartalma miatt is vásárolják. Az olvasói visszajelzések alapján a legtöbben a versek és a "dráma" miatt keresik a lapot. "Természetesen azon igyekszünk, hogy a Fedél Nélkül minél nívósabb legyen, jelenleg öt-hat számra való anyagunk van, ezek közül válogathatunk." A szerkesztőség tulajdonképpen nyitott, de van egy hatfős mag - egyben terjesztők is -, akik minden összejövetelen ott vannak. A vélemények egyenrangúak, nincsen hierarchia, viszont tartalmi kérdésekben viták sem nagyon fordulnak elő. Kovács Tamás úgy gondolja, a legjobb írások mindig azok a vallomások, amelyekben a szerzők önmagukról írnak. "Úgy gondolom, ez a lap életforma is egyben. Ha úgy tetszik, a túlélési stratégia része. Persze lehet azt mondani, hogy ezzel a lappal koldulnak, tarhálnak, de én innen, belülről azt gondolom, hogy mivel a hajléktalanságnak rengeteg következménye van, többek között az, hogy egy idő után az ember nem képes rendszeres munkavégzésre, ez a foglalatosság annak a 2-300 terjesztőnek azért mégis valamiféle rendszert hoz az életébe. A szerkesztőségi ülés, a lapok kiosztása mindig ugyanakkor történik, aki ezt akarja csinálni, az nem jöhet akkor, amikor akar. Szerencsére az elmúlt hat évben csak nagyon ritkán fordult elő olyan eset, hogy be kellett vonni a terjesztő igazolványát, mert inzultálta a járókelőket, vagy például egyszerűen részeg volt: a >>sértettA terjesztő azonban nincs munkaviszonyban a Menhely Alapítvánnyal, így aztán nem nagyon lehet különféle szabályokat számon kérni rajta. Kovács Tamás szerint fontos lenne megalkotni valami "etikai kódexet", tisztázandó, hogy mit szabad a terjesztőnek, és mit nem. Például ne menjen a BKV területeire árusítani, mert a cég tilt mindenféle "utazással nem összefüggő" tevékenységet, és ehhez joga is van, viszont az árusnak azzal is tisztában kellene lennie, hogy a metrórendésznek vagy a rendőrnek ahhoz már nincs joga, hogy a közterületnek számító aluljáróból is elzavarja őt.
Azt Kovács Tamás is elismeri, hogy a lap tulajdonképpen egy joghézagnak köszönheti létét, ugyanis ez a tevékenység nem számít utcai árusításnak hivatalosan, és a hatóságok nem akadályozhatják meg. Más kérdés, hogy bizonyos kerületekben előfordultak atrocitások, beindultak, majd egytől egyig megszűntek ilyen-olyan szabálysértési eljárások, de mivel a hajléktalanságnak velejárója a rossz érdekérvényesítés, sokszor annyi is elég, hogy a közterület-felügyelő felemeli a mutatóujját, szinte biztos, hogy az árus többet nem megy, noha joga lenne hozzá.
Flaszter: Gazdálkodj okosan!
A másik magyar utcalap, a Flaszter jóval fiatalabb kiadvány, mint a Fedél Nélkül, az első szám 1996 decemberében jelent meg, és kétheti lapként működött egészen mostanáig. A Nonprofit Alapítvány által kiadott, színes borítójú, hirdetéseket is tartalmazó, 6000 példányban megjelenő, meghatározott árú újság 1999 decemberétől már hetilap, és nemcsak tartalmában, küllemében, hanem a terjesztői szabályokat illetően is lényegesen eltér a Fedél Nélkültől: akik ezt az újságot kívánják árusítani, azoknak nemcsak szigorúbb szabályokkal kell szembenézniük (lásd a Flaszter-árusillem című keretes írást), hanem valamennyire kereskedőkké is kell válniuk, ugyanis csak az első alkalommal és az első tíz példányt kapják meg ingyen, onnantól kezdve már hetven forintjukba kerül minden egyes újság, tehát maguknak kell gazdálkodniuk a haszonnal, hogy a következő alkalommal is tudjanak vásárolni lapot. A Flaszter egyébként nyugati minta alapján készül, a cikkeket újságírók írják, tulajdonképpen egy magazin, amiben elsősorban sztárinterjúk, filmkritikák, rejtvények találhatók, kivétel csupán a harmadik oldal, amelyen minden alkalommal egy-egy árus sorsával ismerkedhetnek meg az olvasók.
A kiadó, a Nonprofit Alapítvány egyébként nem kimondottan a hajléktalanproblémával foglalkozik, céljaik között sokkal erőteljesebb szerepet kapnak a civil kezdeményezések. A Flaszter előtt is megjelentettek újságot, a jelenleg a Magyar Nemzet mellékleteként megjelenő Civil Kurázsit, és miután adott volt egy újságírói csapat, csak ezután kezdtek más jellegű kiadványban gondolkodni, és nemzetközi tapasztalatok alapján, az Utcalapok Nemzetközi Hálózatának know-how-ját alkalmazva - szorosan együttműködve a hasonló jellegű skót The Big Issue In Scotland című újsággal - indították útjára a Flasztert, aminek megjelenését nemcsak a Nonprofit Alapítvány, hanem a Országos Foglalkoztatási Közalapítvány és a British Know How Fund is támogatja.
Az árusokat kezdetben toborozták. Az alapítvány ötfős szociálismunkás-csapata sorra járta az éjszakai szállásokat, melegedőket azzal a céllal, hogy a rászorultak megismerjék ezt a lehetőséget. Az indulás óta mintegy hatszáz árus jelentkezett, igaz, az aktív terjesztők általában úgy százan lehetnek, azok, akik naponta - meghatározott időszakban - felkeresik a szerkesztőséget, és megvásárolnak annyi újságot, amennyiről úgy gondolják, képesek lesznek eladni. Ellentétben a Fedél Nélküllel, a Flaszteren konkrét ár (jelenleg 136 forint) is szerepel, ami azt jelenti, hogy ezt a lapot kizárólag engedéllyel lehet árusítani. Az alapítvány 2000. december 31-ig kapott engedélyt arra, hogy a főváros meghatározott közterületein árulja az újságot. A másik lappal szemben az is lényeges különbség, hogy míg a Fedél Nélkül-terjesztők "szokásjog alapján" mozognak, a Flaszter-árusoknak regisztrált "placcuk" van, az új jelentkezők a megüresedett vagy a még le nem foglalt helyek közül választhatnak egy konkrét lista alapján. Természetesen mindegyikük kap terjesztői igazolványt és árusítási engedélyt, hogy legyen mit felmutatniuk számonkéréskor.
Gyergyói Ildikó, a lap főszerkesztője úgy gondolja, hogy "a rendszeresség nagyon fontos része a dolognak, mivel ezeket az embereket szeretnénk egy kicsit megtanítani az idővel, a pénzzel való gazdálkodásra, valamint az alapvető hétköznapi kommunikációra. Mindez egy átlagembernek fel sem tűnik, de a hajléktalanok esetében ennek nagyon fontos szerepe van. Emellett úgy gondolom, hogy amit csinálunk, az egy konkrét program, aminek tulajdonképpen az a célja, hogy az illető az itt megszerzett pénzből képes legyen lakást bérelni, a későbbiekben pedig valódi állást találni."
A lapárusítás ugyanis nem "valódi állás", mivel az árusok jövedelmük után nem fizetnek adót. Gyergyói Ildikó elmondta, hogy ezt a problémát azzal oldották meg, hogy "az alapítvány egy kiemelten közhasznú szervezet, amely alapító okirata szerint alkalmankénti segélyezésben részesítheti az arra rászorulókat. Amikor az árus felveszi a lapot a pultnál, akkor kiszámoljuk, hogy mennyi lesz a bevétele, ha a meghatározott áron adja a lapot. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy ennyi segélyt kapott tőlünk, mivel az illető aláír egy papírt, amelyben arról nyilatkozik, hogy ő a Nonprofit Alapítványtól ennyi és ennyi forint segélyt kapott. Innentől kezdve nem adóköteles az árus bevétele."
*
A főszerkesztő szerint, ha valaki szorgalmas, harminc-negyvenezer forintot is képes megkeresni egy hónapban, bár ez csak feltevés. Az érintettek inkább csak a végletekről hajlandók beszélni, de a történetekben soha nem ők a főszereplők, inkább az intézkedő rendőrök, közterület-felügyelők, kötözködő járókelők. Vagy éppen népmesei alakok: például a haver, akinek tízezrest nyomtak a kezébe, és még az újságot sem kérték el.
Legát Tibor
Flaszter-árusillem
n A lapot csak fényképes igazolvánnyal rendelkező árus kínálhatja megvételre.
n Tilos erőszakosan, agresszíven megszólítani a járókelőket.
n Alkohol és drog hatása alatt tilos a lapot árulni.
n Kerülni kell a vitákat az árusítás környékén lévő koldusokkal vagy utcazenészekkel.
n Tilos a lapot üzletekben, áruházakban, éttermekben, közintézményekben árusítani.
n A lap forgalmazásával egy időben tilos más tárgyak árusítása.
n A Flaszter-árus minden esetben köteles a visszajáró pénzt felkínálni a vevőnek.
n A Flasztert csak az árus számára kijelölt helyen szabad árusítani. Más árus számára kijelölt helyen lapot árulni csak a szociális munkás előzetes engedélyével lehet.
n A Flaszter jó hírnevét magatartással vagy szóval tilos veszélyeztetni.
n A Flaszter árusításának joga nem ruházható át.
n A fényképes igazolvánnyal vagy Flaszterrel koldulni tilos.
n A fentiek megsértése a Flaszter árusításának ideiglenes vagy végleges megszűnésével járhat a szabályokat be nem tartó számára.
n Az el nem adott lappéldányokat a szociális munkások nem veszik vissza, árát nem térítik meg.
