"Itt nem érhet meglepetés" - mondja az irodalmi folyóirat szerkesztője, miközben a Csillagok háborúja rohamosztagosai bukkannak elő a bokrok közül, orrunk előtt pedig a Feet Bus elnevezésű vicces jármű utasai toporognak egy kipingált kazánosdobozt emelgetve. A különben konszolidált megjelenésű, harmincas családapa épp az imént reppelt szólóban egy felolvasóest attrakciójaként, a kíséretet csupán a fejében lüktető ritmus adta - szellemes volt, briliáns és semmihez sem fogható, de igaza van: ő sem okozhatott meglepetést, ahogy a kartonpapír Flintstone-busz látványa vagy a dülöngélő fiatalember, aki valamilyen belső sugallatra szívószálakat dugott a fülébe.
De épp ez a Sziget lényege. El kell kerülni minden gesztust, ami átlagosnak mondható, hátat kell fordítani a gátlásoknak, a józan ítélőképességnek, mert csak így lehet feloldódni a színes masszában. És mivel itt minden fordítottnak látszik, leginkább a hétköznapiság kelt gyanút. Ellenkultúra? Lehet, hogy valamikor annak indult. De ma már épp az ellenkezője: vegytiszta népszórakoztatás. Sokkal inkább Disneyland, mint Woodstock.
Hová lettek az egykori riogatások vízbe fúlt részegekről, Európa legnagyobb buzibárjáról és drogtanyájáról? Az idén csupán az jelentett negatív szenzációt, hogy több volt az epilepsziás roham és kevesebb a véradó. És valakinek zuhanás közben a nyakára tekeredett a bungee-jumping kötele. Persze csak akkor vette észre, amikor leszállás után megkérdezték tőle: jól vagy?
Nincs ebben semmi különös. Talán Torgyán doktor felbukkanása (1999?) óta lett
minden szinten szeretnivaló
a Sziget, és ma már otthonosan mozog itt rendőr, postás, vasutas és politikus. A magyar Országgyűlés ugyanúgy sátrat ver, mint a Fővárosi Bíróság vagy a Vám- és Pénzügyőrség. A bulvársajtó és a kereskedelmi médiumok.
"Ez egy katonai kemping" - világosít fel a honvéd százados, akinek a nevét a mellére varrták, de arra kér, ne írjam le. ' tudja, miért. Hadseregünk fellépését terepruhás őrök vigyázzák. A tábor, vagy ahogy a százados mondta: kemping "egy kicsit komcsi, egy kicsit amcsi". Inkább az utóbbi, mivel a kiállított járművek és fegyverek átlagon felülinek látszanak, és a Misszióban voltam című fotókiállításon sem a lelakott T54-esek, GAZ terepjárók kacsintanak ránk. Az őrmesterek szívélyesek - a Gecizők átellenben, a szomszédos Zúzda színpadon bizonyítják rátermettségüket a szokásos tarajgyűlés keretében -, látszik rajtuk, a tábort elsősorban azért állították, mert - szerintük - most jó lenni katonának. Vagy ahogy a százados mondja: "Közelebb hozzuk a honvédséget a társadalomhoz." (Göncz Kinga külügyminiszter viszont azt nyilatkozta: azért vannak a Szigeten, hogy "emberközpontúvá tegyék a külpolitikát".)
A közelebb hozás a valóságban harci túrát jelent. A regisztrációt, az egészséges életmódot népszerűsítő (feat: ÁNTSZ) kiselőadást és a Zrínyi kiadó kedvezményes könyvvásárát (Schellenberg emlékiratai 500, Mészáros Lázáré 200 forintért) követően kezdődnek az igazi kalandok. De nem ám lajhármászás és gránátdobás, hanem pszeudokatapult, leszállás a vadászgép-szimulátorral és persze célba lövés az ún. "afgán sátorban", ahol a Magyar szarvasvadász orosz rulettes jelenetét is leforgathatnák, mondjuk Bodrogi Gyulával és Polt Péterrel. Aki összegyűjtötte a kellő számú aláírást, a végén névre szóló helyes kis dögcédulával térhet haza - és sok-sok szórólappal. Otthon pedig elgondolkodhat rajta, hogy jelentkezzen-e hivatásosnak vagy, ha úgy tetszik, önkéntesnek.
De van itt másféle önkéntestoborzás is. Igaz, nem Indiába vagy más egzotikus tájakra lehet jelentkezni néptanítónak, körorvosnak, csak belföldi lehetőségek akadnak (Budapest-Erzsébetváros - műsorvezető, Halásztelek - technikus, Debrecen - tanácsadó, Gyula - lelki tanácsadás stb.), viszont nem kell értük fizetni. "Azzal próbáljuk meggyőzni az érdeklődőket, hogy itthon is épp elég a tennivaló, alapítványunknál jelentkezhet az is, aki ilyen munkát vállal, és az is, aki ilyet igényel, mi pedig igyekszünk összehozni őket" - mondja az Önkéntes Központ Hálózat sátor házigazdája, majd átad egy "Te is lehetsz önkéntes! Gondoltál már rá...?" feliratú, narancssárga frizbit, és felhívja a figyelmet az üzenőfalra, amit a Tűzoltó utcai gyermekkórház betegeinek készítenek.
"Légy erős és bátor, soha nem vagy egyedül. Még akkor sem, amikor Te azt hiszed!" Nemcsak ez tűnik megrázónak a Civil Faluban. A NaNe kihozta ide is a "Néma Tanú"-kat, nyolc piros alakot, bűnügyi adatokkal feliratozva, és a szomorú statisztikából is kijut, például hogy minden ötödik nőt rendszeresen ver az élettársa. Emellett megrázó élmény lehet szembesülni az "alkoholista vagyok-e?" teszt kitöltése után az "igen, az vagyok" válasszal, bár a forgatagot elnézve az ilyesfajta katarzis nem mondható gyakorinak. Meg aztán a Civil Falu sem csak könnyről és jajról szól. A legtöbb sátorban a már oly sokszor emlegetett "közelebb hozzuk az embereket" álláspontot képviselik, van, aki pingpongasztallal, amatőr gitárossal vagy akár szikével operál. Közeledik a jógi, a rabbi, a vajda, sőt a fegyőr - idén a büntetés-végrehajtás is megjelent a Szigeten -, és úgy tűnik, mindenki igyekszik távol tartani magát a politikától. Több-kevesebb sikerrel. Gy. Németh Erzsébet (MSZP), Vígh Ilona (Fidesz), Béki Gabriella (SZDSZ) és Pusztai Erzsébet (MDF) "Női képviselők - női képviselet?" című kerekasztal-beszélgetésén például olyan pártközi egyetértés alakul ki, amilyet 2002 óta nem láttunk, és feltűnő a Hír TV visszafogottsága is. Noha az ismert stúdiót telepítették ki, nincs itt Bayer vagy Csintalan... Helyettük olyan, ivás közben (is) űzhető sportokkal próbálkozhatunk, mint a hírolvasás, időjárás-jelentés, szinkron. Kimondottan vicces, ahogy egy középkorú nő éppen a "Visszaféle kezdett folyni a Duna..." kezdetű szöveget próbálja hitelesen előadni.
Persze látunk próbálkozásokat. Az amőba.hu ingyen internetkonténerén díszelgő "Olvasd a Gyurcsány-blogot" felirat egyszerűen vérciki, a Magyarok Világszövetsége sátrában fellelhető "Sándor Rácz possible president of Hungary" brosúra - ami úgy végződik, hogy "since 10 April 2005 Sándor Rácz is an unoffical candidate for president of the Hungarian Republic" - pedig olyan, mint Uhrin Benedek szerepeltetése: szomorú.
És ezzel megérkeztünk
1956-hoz,
amit a Nagyszínpad melletti homokszórás, a biztonsági emberek utcaseprőkabátja és a hazamenős hetijegy mellett a kevés újdonság közé sorolhatunk. De nem kell megijedni. Szó sincs véres harcról, megtorlásról, most a forradalom is csak játék; éppen itt akadna el a ringlispíl? Az 56. utca (az 1956-os Intézet és a Káva Kulturális Műhely közös sátra) ledöntött Sztálin-szobor- dekorációval, Kossuth-címer-nyomtatással, de leginkább a maholnap legendássá váló Csics Gyula korabeli naplójával hívja fel magára a figyelmet, a szerzőt sztárvendégnek, a hangulatot "egy kis 1956-os feelingnek" nevezve. Az ajánlatuk szó szerint a következő: "Az értékes ajándékok és a hűsítő jaffaszörp sem marad el. 1956 - csak lazán, fiatalok!"
A Terror Háza egy koszos-vörös konténert állított fel az ügy érdekében. Miközben a Nagy Imre-temetés képei peregnek, odabent egy új számítógépes játék, az FF (Freedom Fighter) 56 demóváltozatát tesztelhetjük. A Korcsmáros-képregények modorában elkészített grafikus akcióban például a Corvin közből kiugorva Molotov-koktélt hajíthatunk az Üllői úton poroszkáló páncélosra. "Mi van, ha nyerek? Kivonulnak az oroszok?" - kérdem a szoftverfejlesztő cég alkalmazottját. Elmosolyodik, és azt válaszolja: "Ennyire nem térhettünk el a valóságtól. De azért a hepiend sem marad el, de hogy pontosan mi lesz az, még nem mondhatom meg." Természetesen az FF 56 is ugyanolyan alvállalkozása a Terror Házának, mint a kihelyezett szuvenírbolt, ahol jutányos áron vásárolhatunk kisméretű sarló-kalapácsos installációkat vagy éppen Sztálin-fejű gyertyát. "A fiatalok nyelvét kell beszélnünk, ha fel akarjuk kelteni a korszak iránt az érdeklődésüket - mondja Tallai Gábor programigazgató. - Tavaly a múzeum látogatóinak a fele volt kiskorú, szeretnénk továbbra is a kedvükben járni, különben sem érezzük, hogy kegyeletsértő lenne a számítógépes játék vagy a szuvenírválaszték. Sajnos az itt kitölthető 1956-os teszt eredményei azt bizonyítják, hogy jócskán akad még tennivaló. Érdekes azonban, hogy az angol nyelvű, Magyarországról szóló kérdőívre adott válaszok vegyes képet mutatnak, az itt szórakozó külföldiek vagy nagyon, vagy egyáltalán nem ismerik hazánkat, olyan is volt, aki a gyrost jelölte meg nemzeti ételünkként. Emellett bárki beülhet a kamera elé, hogy elmesélje, hogyan őrizte meg a családi emlékezet 1956-ot vagy az 1989-es rendszerváltást, és arra is van lehetőség, hogy üzenjen a 2056-ban élőknek is. Napi tizenöt-húsz interjú készült, voltak persze hülyéskedők is, de a többség komolyan vette a feladatot." De másutt többnyire
hülyéskedők vannak
A karaokesátor színpada egy pillanatra sem lesz üres, és persze telt házzal üzemelnek a "sportpályák" is, ahol bátorság és bohóckodás összeforr. De hol vannak már a tavalyi állatfigurás sapkák? Idén a legmókásabb eszköznek egy óvszergyártó kotonlufija számít, amivel boldog-boldogtalan kedvére kalapálhat. De örömmel jelenthetjük, az olyan kínos jeleneteket, mint a fényképezkedés letolt gatyával, a porban fetrengés vagy a szánalmas körtánc, kizárólag külföldi vendégektől láthattuk. Egy rovásírás-tetoválást viselő komor fiatalember meg is jegyzi: a Sziget már nem is magyar, amit különben a Wir Sind Helden zenekar a "Jo estet kifannok!" és "Koszszonjuk szepen!" kifejezéseket teljesen feleslegesen bemagoló énekesnője is megerősít azzal, hogy mosolyogva megjegyzi: "Túl szép ez a város egy német fesztiválnak."
És jövőre talán nem is lesz annyira koszos. A Sziget Iroda által működtetett Zöld Pontnál egyre sikeresebb a szelektív hulladékgyűjtés, sőt egyre többen aktiválják magukat, hogy a szemétszedésből származó pontokat kólára, pólóra és egyéb ajándékokra váltsák. "Az egyik pólónak akkora sikere volt, hogy több lány is arra kérte a fiúját, már csak azért gyűjtse a szemetet, hogy neki is legyen egy ilyen - mondja a Kukakommandó egyik illetékese. - Két éve akciózunk, és mivel idén beszállt a minisztérium és egy sor, hulladékgyűjtésben érdekelt cég is, azt hiszem, minőségi változást értünk el. Abban bízunk, hogy jövőre bekövetkezik a mennyiségi növekedés, és eljutunk odáig, hogy statisztikailag is kimutatható lesz, hogy a szigetlakók mennyiben járulnak hozzá a rendezvény tisztán tartásához."
A tiszta lelkiismerettel addig sem lehet gond. Lopásról, erőszakról alig hallani, és talált tárgyként nemcsak iratot, de mobiltelefont, kamerát, sőt teli pénztárcát is leadtak. De a gyűjtőhelyen elmondták azt is, hogy a legnagyobb forgalmat a tisztaságfelelősök okozzák, mivel a vécékből is előkerül ez-az. A leggyakrabban bankkártya. Tehát mégis vannak, akik kritikusak a fogyasztói társadalommal szemben? Vagy inkább csak ügyetlenek?
A nap lemegy...
A sötét este beköszöntével mintegy megsokszorozódnak a szórakozás kezünk ügyébe eső lehetőségei - hogy mást ne mondjunk, extrém divatbemutatók, hülye, körhintaszerű játékok, számos diszkó (a szabadtéri és a fedett típusból egyaránt), továbbá a nagy sebességre ráunt fiataloknak menedéket nyújtó Cökxpőn Ambient sátor vár a szigetelőkre. No meg az ún. fülledt erotika, amit (természetesen az obligát vizespóló-verseny mellett) a nagy partihelyszín mellett található Unicum kamion szolgáltat a már sokat látott közönségnek. A feladat: tánc a rúdon, a jelentkezők ugyan önkéntesek, ám amint rácsavarodtak a krómozott fémre, máris érkeznek a jóleső cuppogással kísért, vágyteli felszólamlások ("ugye, az a kis felső is lekerül rólad?") - hát persze, hogy lekerül, még így is marad fenn némi melltartó, vagy ki tudja, egy idő után már az sem.
Aki meg ezt is unja, azt egy gigantikus csúzlival kilövik a semmibe - tudják, ez a bungee jumping kollektív, extra sikoltozós verziója; amúgy kerestük a korábban úgy megszeretett vidámparki leleményeket is, mint a szétszakadtak szórakoztatására külön stroboszkóppal bombázott Ciklon - ezúttal viszont, tán önhibánkból, de nem leljük. Sebaj, ezer és ezer módja van annak, hogy kiforduljon a gyomor, elég hozzá hat pálinka után betáplálni egy nagyobb adag hagymával garnírozott hideg pörköltszaftot.
Ha már az elején a diszkót említettük, akad abból kisebb-nagyobb, mindenféle (többnyire nem túl izgalmas) zenékkel - a legjobban megépített, no meg a legjobban megszólaló (s tán a legjobb programmal szolgáló) helyszín a Medúza partisátor; az mondjuk a rendezvény egyértelmű kritikája, hogy szinte itt lehet egyedül rendes (nem torz, nem halk, nem fátyolos, nem kásás) hangot észlelni. Az viszont biztosra vehető, hogy a Sziget leginnovatívabb zenés-táncos helyszíne a Silent Disco, ahol mindenki kap egy fülest, s csak onnan hallhatja a zenét (általában kétfélét: lassút meg gyorsat) - egy dj-nek ugyan nem feltétlenül öröm egy ilyen helyen játszani (az a hülye ugyanis szeretné hallani, mint ordít a zene, amit játszik), de őt meg ki nem szarja le, ha egyszer mindez jó hecc, a nép pedig láthatóan (még ha nem is hallhatóan) élvezi. Ami változatlan, az a hajnali öt óra körül esedékes zárást megelőző-követő halálvágta: a kidobók már fél öt körül elkezdenék terelni a népet hazafelé, ötkor ki is vágnak mindenkit a nagyobb diszkókból, ám ekkor a nép a szájhagyományra építve megindul a még nyitva tartó helyszínek felé, amelyek persze rendre az orrunk előtt zárnak be. A szerencsések azután rálelnek a fent méltatott ambient helyszínre, ahol sokszor nem is oly lassú zene kíséretében várhatják be, hogy végre pont a hasukra süssön a nap.
- minek -
