Esemény

II. Traumatalálkozó

  • - urfi -
  • 2014. március 20.

Lokál

A politika utolérte a programot. A Fiatal Írók Szövetsége természetesen már jóval azelőtt elkezdte szervezni a "hatalom és identitás viszonyát, a traumaemlékezet tér- és tájépítészeti konstrukcióit" kerülgető rendezvényét, hogy a holokausztév keretében a kormány és vidéke ünnepélyesen alulmúlta az elmúlt negyedszázad minden emlékezetpolitikai ostobaságát.

A fellépő kutatók és művészek nem ugrottak félre az aktualitások elől, de tartózkodtak az éles ítéletalkotástól, annál is inkább, mert a beszédek és beszélgetések mindig tágabb perspektívából tekintettek végig az emlékezet tájain. Ebben segítségükre voltak a szerb, bosnyák, román, horvát, cseh és lengyel vendégek, akik jobbára a magyarhoz hasonló emlékezetpolitikai anomáliákról adtak számot. Ezeket mutatta be Székely Júlia nyitó előadása, aki példákon szemléltette az emlékhelyek aktuálpolitikai kisajátítását, és a jobb- és baloldali történelmi emlékezet párbeszéd-képtelenségét.

Sok szó esett a személyes és a közösségi viszonyáról, arról, hogy ki beszélhet egy traumáról, ki számít érintettnek, a kisebbségi tapasztalatról, illetve többször felmerült, milyen szerepe lehet a művészetnek, főleg az irodalomnak a traumafeldolgozásban. A kérdésfeltevések fentiekből is látható általánossága sokszor sodorta közhelyességbe vagy hozta zavarba a megszólalókat, akiknek többsége vélhetőleg se túl tudományos, se túl személyes nem akart lenni, így viszont a hallgatóság szinte végig nélkülözni volt kénytelen a revelatív állításokat és az emlékezetes történeteket, s leginkább egyes esettanulmányok (a debreceni holokauszt-emlékhely tervéről vagy a drezdai újjáépítésről) kötötték le a figyelmet. No meg az egész kezdeményezés rokonszenves alapötlete és vagánysága: hiszen nincs minden héten kétnapos, kétnyelvű, nemzetközi tudományos-közéleti konferencia fiatal előadókkal, dj-vel és fényinstallációval egy belvárosi kulthelyen.

Fogasház, február 14-15.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.