Séta

Jazztörténeti időutazás a belvárosban

Lokál

Merész vállalkozás zenei tartalmú sétát tartani úgy, hogy az egyszerre legyen érdekes, informatív, és a szöveg mellett is legyen mit hallgatni. A Beyond Budapest kétórás sétája, amit az ismert könnyűzenei szakíró, Jávorszky Béla Szilárd vezetett, nem mondható unalmasnak még azok számára sem, akinek lövése sincs a jazzhez, és a felsorolt nevek és helyszínek sem mondanak neki sokat. Az elején egy kicsit az iskolapadban érezzük magunkat, amikor az Astoria Szálló jobb napokat látott alagsori bárjában ülünk – ahol az ötvenes években külföldi vendégeknek játszottak jazzt –, hiszen a történelmi hátteret ismerhetjük meg, amit legfeljebb fellazít egy kis zenei bejátszás és fényképnézegetés.

De a továbbiakban már rengeteg információhoz juthatunk nemcsak a hazai zenei élet évtizedeiről, de azokról az időkről is, amikor a jazz még a vendéglátóipar kelléke volt. A fókusz a műfaj meghonosodásán van, jobban mondva, óvatos beszivárgásán, hiszen a New Orleansból Budapestre vezető út egyáltalán nem volt zökkenőmentes. Először kávéházakban jelent meg a jazz, és a hatvanas évekig tényleg csak a vendéglátóhelyeken lehetett hallgatni. A túra során ellátogattunk néhány fontosabb belvárosi helyszínre, és egyebek mellett megtudhattuk, mi köze volt a Central Kávéháznak vagy éppen a Fugának a műfajhoz, de azt is, hogy miért volt a magyar muzsikus cigá­nyok­nak nagy szerepük a hazai jazz történetében.

május 5.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.