Séta

Jazztörténeti időutazás a belvárosban

Lokál

Merész vállalkozás zenei tartalmú sétát tartani úgy, hogy az egyszerre legyen érdekes, informatív, és a szöveg mellett is legyen mit hallgatni. A Beyond Budapest kétórás sétája, amit az ismert könnyűzenei szakíró, Jávorszky Béla Szilárd vezetett, nem mondható unalmasnak még azok számára sem, akinek lövése sincs a jazzhez, és a felsorolt nevek és helyszínek sem mondanak neki sokat. Az elején egy kicsit az iskolapadban érezzük magunkat, amikor az Astoria Szálló jobb napokat látott alagsori bárjában ülünk – ahol az ötvenes években külföldi vendégeknek játszottak jazzt –, hiszen a történelmi hátteret ismerhetjük meg, amit legfeljebb fellazít egy kis zenei bejátszás és fényképnézegetés.

De a továbbiakban már rengeteg információhoz juthatunk nemcsak a hazai zenei élet évtizedeiről, de azokról az időkről is, amikor a jazz még a vendéglátóipar kelléke volt. A fókusz a műfaj meghonosodásán van, jobban mondva, óvatos beszivárgásán, hiszen a New Orleansból Budapestre vezető út egyáltalán nem volt zökkenőmentes. Először kávéházakban jelent meg a jazz, és a hatvanas évekig tényleg csak a vendéglátóhelyeken lehetett hallgatni. A túra során ellátogattunk néhány fontosabb belvárosi helyszínre, és egyebek mellett megtudhattuk, mi köze volt a Central Kávéháznak vagy éppen a Fugának a műfajhoz, de azt is, hogy miért volt a magyar muzsikus cigá­nyok­nak nagy szerepük a hazai jazz történetében.

május 5.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.