„Ma a Nemzeti Színház nézőtere, színpada, színpad mögötti része, teljes technikai felszerelése elavult, és ezen sem tatarozás, sem részleges átépítés nem segíthetne, így sok pénzért olyan színházépületet újíthatnánk fel, amely egyetlen részletében sem volna igazán megfelelő, sem méltó az ország első, legrangosabb színházához” – érveltek a szakemberek nem törődve azzal, hogy 1962-ben még az volt a hír, hogy kicserélték a színház tetőszerkezetét.
A budapestiek e mérnöki álláspontot soha nem fogadták el, és a többség hatvan év múltán is szándékos pusztításnak tartja a Blaha Lujza téri bontást. Általában Kádár János bosszújának a színészek ’56-os szerepvállalása miatt, bár a jól értesültek Aczél György mesterkedését sejtik a háttérben, aki ugyancsak színészek lázadása miatt volt kénytelen harcostársát, Major Tamást felállítani az igazgatói székből, s tehetetlen dühében fordult a tűzszerészekhez…
Bárhogy történt, 1965 tavaszára a Nemzeti Színháznak nyoma sem maradt, de a színház mégsem tűnt el teljesen a környékről. A körút túloldalán, a Csokonai utca 3. szám alatt ma is megvan az az épület az udvarán álló toronnyal, amelyet a tűzvédelem ihletett a 19. század végén, és legfőképp a felelősségteljes építészet megnyilvánulásának tekinthetünk.
„Mikor megépíteni kezdik színházainkat, senki sem foglalkozik a tűzbiztonsági szükségletek megállapításával: fölépíttetésük után a színházi szakemberek megbotránkozva tapasztalják, hogy mily bűnös mulasztások, mily építészeti nyegleségek, avult beosztás és naiv fölszerelés teszi tűzveszélyessé az újonnan épült színházat” – írta 1893-ban az Építészeti Szemlében dr. Váli Béla minisztériumi segédtitkár. S elrettentésül az 1875-ben épült Blaha Lujza téri Népszínházat is megemlíti (a Nemzeti Színház 1908-ban költözött oda), ahol érdemleges intézkedés helyett „szekérszámra” gyűlik „a tűzbiztosság céljából beírt szakvélemények, kisajátítási tervek és jegyzőkönyvek halmaza”. A szerző ezek közé sorolta az egy évvel korábban született tervezetet is, amelyet két építész, Kauser Ferenc és Máltás Hugó bocsátott a színház rendelkezésére – ingyenesen.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
